Szűz Mária bevezetése a templomba - az alkonyati istentisztelet tanúsága
Görögkatolikus egyházunk minden évben megünnepli az Istenszülő templomba bevezetését november 21-én. Ez az ismétlődés azt segíti elő, hogy újra és újra átélje az egyház és tagjai az istenszülő és Jézus Krisztus földi életének főbb állomásait.
Már az előesti vecsernye sztihirái szövegei arról tesznek tanúságot, hogy milyen dicső és örvendetes esemény történik. Máriáról, mint élő frigyszekrényről éneklünk, aki a befogadhatatlan Igét fogja hordozni méhében. Ezzel is utalva a karácsonyt megelőző várakozásra. Ez a testileg harmatgyenge leányka lesz majd a megváltó édesanyja, méhe az Istennek lakhelye lesz.
A szent író leírja milyen boldogok a kis gyermek szülei, Joákim és Anna. A törvény szerint bevezettetik a templomba és általa kiengesztelődünk Istennel. A legszentebb helyen a szentek szentélyébe vezetik, ezzel is előhirdetvén a kisugárzandó fényességet, amely megvilágítja a mi halandó tudatlanságunkat. A mi földi életünknek korlátai vannak és csak Isten Igéje világíthatja meg oly tisztán, hogy ha befogadjuk, akkor általa nyerhetünk célt és értelmet életünknek. Igy leszünk igazán boldogok.
A litiai sztihirákban énekeljük, hogy ettől kezdve a kis szűz Mária a templomban nevelkedik. Leírja az egyik legnagyobb csodát, hogy Mária szülés előtt és szülés után is szűz maradt, mert Istennél minden lehetséges. Megemlíti az örvendező Zakariást, az előhírnök Keresztelő János atyját. Mindössze három éves volt a gyermek ebben az időben. Joákim és Anna ekkor már öregek voltak. Felajánlják Istennek leányukat, mert a magtalanság szégyenétől szabadultak meg. Felhívja figyelmünket e vers hogy örvendjünk és vigadjunk mi is népek, mert a jövendölt nagy királynőt kaptuk meg.
Abban az időben nagy szégyennek és Isten bűntetésének gondolták a meddőséget. Gondoljunk bele, milyen élete lehetett ennek a házaspárnak, miket élhettek át. Mikor pedig már nem is reménykedhettek Joákim és Anna koruk miatt gyermekáldásban, akkor kapták meg Istentől amire a legjobban vágytak. Isten csodát tett velük. Mi is egész életünkben várjuk a csodát. Vajon észreveszük-e, ha velünk történik? Vajon eleget teszünk érte? Vajon megérdemeljük? Vajon megfelelő csodát várunk? Tegyük fel magunkban ezeket a kérdéseket és gondolkodjunk el azon, mi az első és legfontosabb életünkben.
Az istenszülő bevezetés a templomban egy gyönyörű ünnep. Reményt add mindnyájunknak, hogy Istennél minden lehetséges.
Iván Mária
