Karácsonyt megelőző időszakunkban a Szentatyák vasárnapján felolvasunk egy olyan részt az evangéliumból,
amely nagy segítségünkre lehet a karácsonyi készületünkben.
„Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: »Íme, a szűz fogan és fiat szül, Emmánuel lesz a neve.« Ez azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1, 22-23)
Manapság annyi mindent zúdít a nyakunkba a világ. Olyan hangos a külső zaj, hogy a belső antennáink nem képesek befogadni a szent üzenetet, hogy velünk van az Isten. Velünk van az Isten jóban-rosszban. Velünk van az Isten minden egyes pillanatban. Fogja kezünket, támogat, segít, meghallgat. Velünk van az Isten örömünkben, bánatunkban. Velünk van az isten mikor nehézségek érnek, de akkor is amikor könnyedén mennek a dolgok. Velünk van az Isten egészségben-betegségben. Velünk van az Isten mikor egyedül vagyunk, vagy ha család és barátok vesznek körbe minket.
Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy ha velünk van az Isten, miért történek meg a rossz dolgok. A rosszat nem Isten hozza életünkbe, hanem mi vagy mások generálják. Isten csak annyi terhet enged ránk amennyit elbírunk.
Karácsony előtt mindenki készülődik. Ebben a nagy sürgésben-forgásban hagyunk-e időt Istenre? Csak akkor lesz teher a készület, ha kihagyjuk belőle az Istent. Vele együtt átváltozik a munka szent szolgálattá: szent szolgálattá a takarítás, a sütés-főzés, bármely mástevékenység.
Egyszer hallottam két gyereket beszélgetni arról, hogy mennyire várják a karácsonyt. Az egyik izgatottan mondta, hogy ha nem kap valamilyen különleges ajándékot a fa alá, nagyon rossz lesz az ünnep számára. Mire a másik értetlenül nézett rá és azt mondta: „Nem is a te szülinapod lesz!”
Mi mit viszünk a fa alá a kis Jézusnak? Drága karórát, ékszert, valamilyen okos készüléket? A szívünket és az időnket kell neki adni. Hol van az az idő, amit imádságra, templomainkba szertartásokra szánunk? Sajnos azt mondják sokan, hogy mindenre nincs idejük. Majd ha öregek lesznek. Az már nem késő? Senki nem lát a jövőbe meddig él. Mennyi felesleges időnk van a telefont, tévét nézni! Ha csak felét Istenre szánnánk elegendő lenne akár egy Liturgiára is. Isten minden idejét velünk akarja tölteni. Ott van velünk mindenütt. Csak az antennáinkat kellene megfordítani pár fokkal.
Legyen minden pillanatunk ajándék, amit felajánlunk Istennek és szent szolgálat a mindennapi munkánk, mindegy ki milyen élethelyzetben van, mert Velünk az Isten.
Iván Mária
