Sokan egyedül vannak karácsonykor. Van aki a háború miatt elszakadva családjától kénytelen
élni és van olyan, aki közeli rokonok hiánya miatt éli napjait, de akad olyan is, aki családja és barátai körében van, és mégis egyedül érezi magát.
Mikor nincs kihez szólni az ünnepek alatt, megfordul az emberben a gondolat, hogy „miért?”. Pedig, ha azt kérdeznénk, hogy „Kiért?”, teljesen más fordulatot venne az ünnepnapok megélése. Az egyedüllétben hangosabban szólnak gondolataink. Minden élesebbnek, szúrósabbnak hat. Ezért védekezésül gyakran páncéllal ruházzuk fel magunkat, bezárjuk ablakainkat, hogy egy kis fény vagy levegő se jöjjön be. Emiatt viszont fuldoklunk saját börtönünkben, saját magunk vájta lelki árkunkban.
Régen azért építettek olyan magas várfalakat és köré mély vizes árkot, hogy megvédjék a várlakókat az ellenség támadásaitól. De lelki életünkben mi is emelhetünk magunk köré hasonlókat. Vajon miért építünk falakat magunk köré? Milyen ellenség ellen? Embertársaink ellen? Isten ellen? A valódi ellenség a Gonosz, a Sátán. Azt akarja, hogy eltávolodjunk felebarátainktól és Istentől, és önmagunkba zárkózzunk. Ünnepek alatt pedig még jobban támad. Szent Pál apostol efezusiakhoz írt levelében erre ad tanácsot:
„Erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen. Ezért öltsétek fel az Isten fegyverzetét, hogy a gonosz napon ellenállhassatok, és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat. Így készüljetek föl: csatoljátok derekatokra az igazság övét, öltsétek magatokra a megigazulás páncélját, sarunak meg a készséget viseljétek a békesség evangéliumának hirdetésére. Mindehhez fogjátok a hit pajzsát, ezzel elháríthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Tegyétek fel az üdvösség sisakját, és ragadjátok meg a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát. Minden alkalommal imádkozzatok a Lélekben könyörögve és imákat mondva. Legyetek éberek, és imádkozzatok kitartóan.” (Ef. 6, 10-18)
Karácsony legszebb üzenete, hogy nem vagyunk egyedül, mert velünk az Isten. Velünk van magányunkban is. Ott áll a várkastélyunk vizesárka előtt és hangosan kiabál. Kövekkel dobálja falainkat, hogy engedjük le a hidat, hogy bejöhessen hozzánk. Azt mondja újra és újra: „Nem vagy egyedül”. Csak akkor nyer értelmet az életünk, ha Istennek fogjuk kezét és hagyjuk, hadd vezessen ösvényén!
Egyedül mi magunk nyithatjuk ki lelkünk zárait és engedhetjük be rajta a fényt: A legtisztább fényt, a szeretetet.
Iván Mária
