Legtöbbünk számára az adventi időszakot gyakran év végi határidők fémjelzik.
Főiskolai hallgatóként ez az örökké rettegett hajrá szezon. Néhány naponként van egy újabb dolgozat vagy előadás, amelyre készülni kell, így lehetetlennek tűnik, hogy a jászolra szegezzük a tekintünket. A karácsonyi készülődés során gyakran inkább a cselekvéssel járó stresszre koncentrálunk, mint a várakozás békéjére; Dávid története azonban azt mutatja, hogy mindkettőre képesek vagyunk.
Dávidot gyakran Izrael legnagyobb királyaként tisztelik az Ószövetségben, nevezetesen katonai ereje és stratégiai vezetése miatt. Dávidnak az Úrba vetett bizalma végigkíséri őt Góliát legyőzésétől Jeruzsálem meghódításáig. Mivel Dávid egy egyre erősebb királyság uralkodója. Tekintetét ugyanis az Úrra szegezi.
Jeruzsálem meghódítása után Dávid behozta a frigyládát a városba, hogy mindenki dicsérje, és „Dávid teljes erejéből táncolt az Úr előtt” (2Sám 6,14). Isten elismerte Dávid döntését, hogy dicsőítse őt győzelmeiért, és megáldotta Dávidot cserébe azzal az ígérettel, hogy egy jövőbeli király, egy messiás érkezik Dávid leszármazottaihoz, és létrehoz egy örök királyságot, teljesítve az Ábrahámnak adott ígéretet: „Nagy nemzetté teszlek, és megáldalak, s naggyá teszem neved, és áldott leszel.” (Ter 12,2). Dávidnak az Úrba vetett bizalma volt az, ami lehetővé tette, hogy egy évezreddel később megvalósuljon az üdvösség a Messiáson, Jézus Krisztuson keresztül.
Elődjéhez, Saulhoz hasonlóan Dávid királysága összeomlik, amikor elveszti tekintetét Istenre, és magára fordítja a figyelmét. E világ kísértései és a bűnre való hajlamunk gyakran ugyanerre késztetnek bennünket, de Isten megtartja velünk ígéreteit, ahogyan Dávidnak is betartotta azt.
Így bármennyire is nagynak tűnnek a csatáink (vizsgák, év végi határidők stb.), soha nem lesznek olyan nagyok, mint ami David számára forgott kockán; ha ő dicsőíthette Istent a harcok közepette, akkor mi is.
Fortdította és átdolgozta: Iván Gábor
