Az I. niceai zsinatot 325. május 20. és július 25. között tartották meg Nagy Konstantin (Constantinus 311-337) császár uralkodása alatt.
Az új főváros, Konstantinápoly építkezései még folytak, ezért a zsinatot az akkori fővárosba, Niceában tartották meg. A zsinatot Nagy Konstantin hívta össze és nyitotta meg beszédével, viszont Hosius püspök elnökölt rajta Szilveszter pápa megbízásából. A történelemírók szerint több, mint 220 püspök vett részt a zsinaton, egyes források viszont ennél jóval több, 318 püspökről beszélnek. Konstantin fontosnak tartotta az egyházon belüli viták tisztázását. Alexandria püspöke és Árius presbiter között kezdődött az ellentét. Árius ugyanis tévesen terjesztette tanait, azt mondta hogy az Atya és a Fiú nem egylényegű (homoiusziosz) vagyis hogy a Fiú, Jézus Krisztus csak egyszerű teremtmény. Ezt az eretnekséget arianizmusnak nevezik. Nikomédia püspöke is osztotta Árius nézeteit. A vita hamar két pártra osztotta a keleti püspököket. A zsinaton megszületett hitvallásban leszögezték, hogy a Fiú egylényegű az Atyával (homousziosz). Áriust ezek után Nagy Konstantin száműzte a dunai tartományokba. Az igaz hitvallás legkiemelkedőbb védelmezője Alexandria püspöke, Szent Atanáz és nyugaton Milánó püspöke, Szent Ambrus volt. Sajnos Nagy Konstantin utódai Árius tanait követték, és emiatt Szent Atanázt többször száműzték. Az arianizmus csak Nagy Theodóziusz uralkodása alatt hagyott alá.
Iván Mária
Folytatás