Nagy Szent Atanáz 295 körül született. Egyházatyaként ismerjük, 328-tól volt Alexandria püspöke. Életére hatással volt remete Szent Antal, akinek később megírta életrajzát.
325-ben részt vett az I. niceai zsinaton. Legfőbb védelmezője az első niceai hitvallásnak és a homousziusz dogmának, azaz, hogy Jézus Krisztus egylényegű az Atyával. Már a zsinat előtt is foglalkozott ezzel a teológiai témával. Egész életében az arianizmus ellen munkálkodott. Keménysége és állhatatossága miatt többször került száműzetésbe. Volt Trierben és Rómában is pár évig, így sikerült nyugaton hirdetnie tanítását. Ariánussal és követőivel való összetűzései miatt Nagy Konstantin császár előtt is meg kellett jelennie, akire nagy benyomást tett és végül kiállt mellette. Viszont Nagy Konstantin utódai az arianizmus párthíveivel szimpatizáltak, ami miatt többször letették a püspöki székből. Írásait görögül és kopt nyelven adta ki, bár távollétében latinul is megtanult. Műveit mindig a Szentírásra alapozta, mert el akarta kerülni a filozófiai szőrszálhasogatást, emellett művei néha terjengősek is lettek, mert eretnekek elleni harca miatt mondandóját a félreérthetőség árnyéka nélkül kellett megfogalmaznia. Munkáiban foglakozott még Mária istenanyaságának kérdésével is, azaz, hogy őt Istenszülőnek (theotokosznak) kell nevezni. Később Nagy Szent Bazil és Jeruzsálemi Szent Kürillosz is foglalkoztak tanításával. Az Eucharisztiáról egyértelműen tanította az egyházatya, hogy az Krisztus teste és vére, kenyér és bor színe alatt. A kenyér és a bor átváltozását az eucharisztikus ima hatásának tulajdonította.
Habár élete zaklatott volt, mégis sikeres a volt a hitvédelmében. Több írása is fennmaradt az utókor számára, melyek közül néhányat magyar címmel, néhányat latinul említenek a tudományos források:
Beszéd a pogányok ellen (vagy: Beszéd a görögök ellen),
Az Úr emberré válásáról,
Apologia contra Arianos,
Tomus ad Antiochenos,
Szerapionhoz írt négy levele,
Jézus Krisztus személyével foglalkozó levelei,
Húsvéti levelek,
Magyarázatok,
Az Úr szenvedéséről és keresztjéről (De passione et cruce Domini),
A szombatról (De sabbatis)
Élete utolsó részében ismét Alexandria püspökeként tevékenykedhetett. 366-tól 373-ban bekövetkezett haláláig megszakítás nélkül kormányozhatta püspöki tartományát.
Szent Atanáz püspök a hit hajthatatlan védelmezőjeként maradt meg a történelemben, aki ellenségei számára kemény ellenfélnek bizonyult, a hittől elszakadt jó szándékú emberek számára pedig vonzó erőként jelent meg, és sokakat visszavezetett az Úr egyházába.
Iván Mária