Az életünk kezdetén üres fehér lap a lelkünk. Mire felnövünk megjelennek életünk vásznán a színek ezernyi változata.
Gondoljunk bele, hány évesek vagyunk most, ebben a percben. Érezhetjük, hogy még valami nem teljes, még nincs kész lelkünk festménye, melyet a jóságos Teremtőnknek fogunk oda adni ajándékba.
Vannak olyan élethelyzetek, környezeti, társadalmi hatások, melyek átírják terveinket. Egy cél vezet: együtt lenni az örökkévalóságban Istennel, a Mindenhatóval, aki teremtette a világot, a láthatót és láthatatlant, a szellemit és az anyagit.
Lelki embernek ebben a materiális világban élni nem könnyű. Többször kapunk megerősítést a Jó Istentől, hogy Ő van és segít, és hogy csak benne lelünk megnyugvást, boldogságot, a kimeríthetetlen szeretetet. De a sátán előidéz olyan tényezőket amelyek megzavarhatnak, rávehetnek, hogy ne figyeljünk Istenre.
A legnagyobb szenvedésben is érezhetjük Isten jelenlétét. Ő tudja, mi nekünk a jó. Csiszol, ápol, őriz, mint egy drágakövet. Olyan mester, aki darabokra szed, olykor pedig összerak. De nem akárhogy, hanem a legnagyobb odafigyeléssel és minőséggel. Nincs más olyan hatalom rajta kívül akiben megbízhatunk. Gondoljunk bele, a világ össze omolhat, de Isten örökre megmarad.
Nap mint nap láthatjuk, milyen az emberi természet. Mikor tiszta a lelke és a szíve az embernek, akkor csak a jóságot akarja követni, nem akar gonoszt cselekedni. De mikor a bűnös lélek állapotában van, és meglát valami jót, megjelenik benne az irigység, ami miatt rosszat akarhat másoknak. Mert tisztában van azzal, hogy az ő lelke épp akkor milyen mocskos és rút, és milyen távol van a szerető Istentől. Az a tisztátalan állapot megakadályozza őt a helyes látásmódban. Amikor sokáig vagyunk fény nélkül, és hirtelen erős napfény éri szemünket, az szinte fáj. Ilyenkor inkább visszahúzódik az ember a sötétbe. A sátán nem akarja az embert elengedni, magához akarja láncolni és lehúzni a pokol mélyére, ahonnan nincs visszaút. Azt akarja, hogy Isten nélkül éljünk és hogy minél rosszabbul és egyedül érezzük magunkat. Azzal, hogy az gonosz munkálkodik a világban, méghozzá elég látványosan (háborúk, betegségek, éhínségek, igazságtalanságok) bizonyítja, hogy van sátán. Sokan kérdezik hol van Isten, amikor baj van. Ott van mellettünk és vigasztal, csak nem mindig vagyunk képesek észrevenni vagy nem akarjuk észrevenni, mert a fájdalom eltompítja a testet-lelket. A jó Isten ad erőt átvészelni minden bajt, küldi az ő angyalait, hogy védelmezzen. Isten adja a jó gondolatokat, a sátán pedig a rosszakat. Próbáljunk csak a jóra összpontosítani!
A Nagyböjtben közelebb kerülhetünk Istenhez. Ilyenkor többet imádkozunk, többet járunk szertartásokra, többet olvasunk Szentírást és lelki olvasmányokat. Mikor megtagadunk valamit magunktól vagy odaajánljuk időnket, az valamilyen szinten nehézséggel jár. Mindenki szeret ajándékot kapni. Milyen szép és jó, mikor mi adunk másoknak. Így van az Istennel is. Milyen jó, mikor Isten megajándékoz bennünket valamivel. Mi is ajándékozzuk meg őt képességeink szerint azzal, amink van: időnkkel, szeretetünkkel, odaadásunkkal.
Iván Mária
