Nagyböjtben szokták énekelni a Magasan áll a Golgota ormán című népéneket.
Ezt a éneket szinte minden templomban elénekelik nagyböjtben, akár szertartásokra várva, akár azok végén kivonuláskor a templomból. Milyen szép is ez a szöveg! Egy részlete különösen elgondolkodtató: “Ó, ha akkor ott lehetem volna…”. Csak gondoljunk bele milyen mélyen érinti az emberi lelket! Feltehetjük magunkban azt a kérdést, hogy vajon mit tettem volna én ott a Gecsemáni kertben, mikor Júdás csókkal árulta el Jézust? Szembeszálltam volna-e, hogy ne vigyék el? Vagy mikor hamis tanúkat állítottak ellene és elítélték? Vajon kiálltam volna Jézus mellet bíráival szemben? És amikor megverték, megalázzák és leköpdösték? Tartottam volna-e a hátamat, hogy engem ostorozanak meg ő helyette? Mit tettem volna mikor elesett a nehéz kereszttel? Odamentem, felsegítem volna és elvettem volna tőle a keresztjét, hogy vigyem tovább? Vagy mit tettem volna mikor keresztre feszítették? Cseréltem volna-e helyet Jézussal, hogy az én kezeimbe és lábaimba verjék a szegeket? Mit tettem volna, mikor órákon át szörnyű fájdalmas szenvedések közepette látta az édesanya és legfiatalabb tanítványa szenvedni és meghalni a kereszten Jézust? Az én szívemet is tőr járta volna át? Vajon vállaltam volna Jézus Krisztus helyet ezt borzalmas halált?
Szívünkben e kérdésekkel gondoljunk a Nagycsütörtökre és a Nagypéntekre, hogy mit tettem volna, ha ott lehettem volna. Akkor ott Jézus édesanyja Mária és azok, akik legközelebb voltak hozzá a Golgota hegyén, kétségek között nem tudták hogyan lesz tovább.
Ha akkor ott lettünk volna, bennünket is átjárt volna a tanítványok fájdalma. De mi annak a kegyelemnek a részesei vagyunk, hogy egyben látjuk Jézus szenvedéseit az Ő feltámadásával. Nekünk ma már könnyű, mert tudjuk, hogy van remény. Tudjuk, hogy Jézus Krisztus feltámadt halottaiból. Tudjuk, hogy a mi bűneinkért szenvedett és halt meg. A gonosz megbukott, mert Jézus Krisztus legtisztább áldozatával megmentett bennünket és mindnyájunk számára életet ajándékozott. Leginkább ez iránti hálából fakadóan emlékeztetjük magunkat minden évben Jézus szenvedéseire is.
A Mennyei Atya megmutatta nekünk legnagyobb szeretetét, amikor elküldte egyszülött Fiát, akit nem teremtett, hanem egylényegű vele, hogy áldozatul szolgáljon a mi bűneinkért. Erre a legszentebb szeretetre gondolva készülődjünk a Húsvétra, hogy ne csak a keresztúton, hanem feltámadásában is ott legyünk mellette.
Iván Mária
