A világon mindenütt megünneplik az anyákat, nagymamákat, dédmamákat.
Érdekes ezzel az ünneppel kapcsolatban, hogy országonként az évnek más-más hónapjában tartják a megemlékezéseket. Nálunk megszokott a májusi ünneplés, de a világ más tájain márciustól decemberig változnak a dátumok, amelyeket az édesanyák megünneplésére tartanak fenn.
Az édesanyák vasárnapját már 1600-as évektől kezdve megünnepelték, keresztény vallási ünnep volt és a húsvéti időszakhoz kötődött, amelyet akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon tartottak meg. Minden évben a nagyböjt közepén a legtöbb szolgáló meglátogatta az anyaegyházközségét, (parókiális egyházközség, Mater Ecclesiae), ahol megkeresztelték. A családjuktól távol dolgozó szolgálók ilyenkor szabadnapot kaptak, hogy hazamehessenek, és a napot édesanyjukkal tölthessék.
A 19 század végén és a 20 század elején kezdték már állami szinten is megtartani az Anyák napját és megünnepelni az anyaságot, s ez az ünneplés ma is gyakorlatban van. Ezen a szép ünnepen mindenki gondol édesanyjára. Legtöbbször virággal ajándékozzák meg az emberek az ünnepelteket. Akinek már nem él az édesanyja, az is meglátogatja a temetőben a sírhelyét és megemlékezik róla. Ez gyakran együtt jár a sír előzetes díszítésével, gondozásával is.
Jézus Krisztus Nagypénteken a kereszten szenvedése közepette gondoskodott édesanyjáról, amikor rábíza Jánosra: „ Amikor Jézus meglátta anyját és az ott álló tanítványt, akit szeretett, így szólt anyjához: »Asszony, íme, a te fiad!« Azután azt mondta a tanítványnak: »Íme, a te anyád!« És attól az órától magához vette őt a tanítvány.” (Jn. 19, 26-27)
Görögkatolikus egyházunkban nemcsak május első vasárnapján, de egész hónapban megemlékezünk az édesanyákról. Május Mária hónapja, és az ő anyaságán keresztül kapcsolódunk mi is az édesanyák ünnepléséhez. Ebben a hónapban Paraklisz és Akathiszt imádsággal köszöntjük az Istenszülőt. Imádságaink közepette pedig eszünkbe jut saját édesanyánk, az ő fáradalmai, küzdelme, amelyekből erőt meríthetünk saját feladataink teljesítéséhez.
Ne felejtkezzünk el szüleinkről, nagyszüleinkről, gondviselőinkről, akiknek sokat köszönhetünk, és emlékezzünk meg róluk imádságainkban is. Rajtuk, és az Istenszülő példáján keresztül mi is segítséget kapunk, hogy a ránk bízottakat, gyermekeinket, unokáinkat hitre és erkölcsös életre neveljük.
Iván Mária
