Volt egyszer a bagdadi kalifának, a nagy Harun al Rasidnak egy boldogtalan fia.
Elment tanácsot kérni egy öreg dervishez. A bölcs öreg azt felelte neki, hogy a boldogságot nehéz megtalálni e világban.
- Hanem azért tudok egy csalhatatlan módszert - mondta -, ennek segítségével megtalálhatod a boldogságot.
- Hogyan? - kérdezte az ifjú herceg.
- Öltsd magadra egy boldog ember ingét! - felelte a dervis.
A herceg megcsókolta az öregembert, s a varázseszköz keresésére indult. Ment, mendegélt. Bejárta a föld valamennyi fővárosát. Magára öltötte királyok, császárok ingét, hercegekét, nagy urakét. Mindhiába. Csak nem volt boldog. Fölvette hát művészek, harcosok, kereskedők ingét. Ez sem segített. Nagy utat járt be, de nem talált a boldogságra. Végül kétségbeesetten, hogy annyi inget hiába öltött magára, egy szép napon nagy bánatosan visszatért apja palotájába. Útközben egy vidáman daloló szántóvetővel találkozott, az éppen az ekét tolta.
- Íme, ez az ember boldog - gondolta magában -, vagy ha nem, a boldogság nem létezik a földön. Odalépett hozzá.
- Ember - szólította meg -, boldog vagy?
- Igen - felelte a másik.
- Semmit sem kívánsz?
- Semmit.
- Nem cserélnél egy királlyal?
- Nem én!
- Hát akkor add el nekem az ingedet!
- Az ingemet? Nincsen nekem ingem!
(Népmese)
