Volt egyszer egy madár. Hanyatt feküdt, mindkét lábát az ég felé tartva.
Odaröpült hozzá egy másik madár. Mellételepedett és megkérdezte:
- Hát te meg mit csinálsz? Meghaltál?
- Nem. Nem haltam meg – felelte az első madár.
- Akkor meg minek fekszel itt, és miért tartod olyan mereven a lábadat?
- Hát nem látod, mit csinálok? Én tartom az eget a lábammal. Ha behúznám a lábam, és elengedném az égboltot, leszakadna és összeomlana az egész mindenség!
Amint e szavakat kimondta, levált egy levél a fáról s halk zizzenéssel a földre esett. Ettől aztán úgy megijedt a madár, hogy nagy sietve talpra állt és elröpült.
És nem szakadt le az ég.
(Tanmese)
