A Szentlélek megnyitja a határokat bennünk és egymás közt
Tüzes napfényben fürdő Szent Péter tér várta a Szentlélek eljövetelének ünnepét, ahol a hívek és zarándokok sokasága a szombat esti virrasztás után ismét megtöltötte az oszlopsorok ölelő karjai közét. Leó pápa a pünkösdi szentmise homíliájában a Szentlélek Úristen erejéről szólt, mely miként egykor az ajtókon keresztül betöltötte az emeleti termet, megnyitotta így a határokat először is bennünk, majd az egymás közötti kapcsolatainkban, végül pedig megnyitotta a népek közötti határokat.
P. Vértesaljai László SJ – Vatikán
Ma is megelevenedik az, ami az emeleti teremben történt egykor…
„Felvirradt számunkra az a nap, amelyen [...] az Úr Jézus Krisztus, aki feltámadása után mennybemenetelével megdicsőült, elküldte a Szentlelket” – kezdte homíliáját Leó pápa Szent Ágoston egyik beszédét idézve. Ma is megelevenedik az, ami az emeleti teremben történt: mint egy viharos szél, amely megráz minket, mint egy zúgás, mely felébreszt, mint egy tűz, amely megvilágosít, úgy száll le ránk a Szentlélek ajándéka (vö. ApCsel 2,1-11).
A Szentlélek legyőzi félelmüket, széttöri belső láncaikat, gyógyítja sebeiket…
Ahogy az első olvasmány elmondta, a Lélek valami rendkívüli dolgot művel az apostolok életében. Jézus halála után ők bezárkóztak félelmükbe és szomorúságukba, de most végre új látásmódot és szívük új felfogóképességét nyerik el, amely segít nekik értelmezni a történteket, és bensőségesen meg tudják tapasztalni a feltámadt Úr jelenlétét. A Szentlélek legyőzi félelmüket, széttöri belső láncaikat, gyógyítja sebeiket, erővel keni fel őket és bátorságot ad nekik, hogy elinduljanak mindenki felé, hogy hirdessék Isten cselekedeteit – állapította meg a Szentatya.
A Lélek megszünteti a Bábelnél kezdődött szakadást
Az Apostolok Cselekedeteiből vett szakasz arról szól, hogy akkor Jeruzsálemben sokféle származású ember volt, mégis „mindenki a saját nyelvén hallotta őket beszélni” (6. v.). Pünkösdkor tehát a Cenákulum ajtajai megnyílnak, mert a Lélek megnyitja a határokat. Ahogy XVI. Benedek pápa mondja: „A Szentlélek megadja a megértést. Megszünteti a Bábelnél kezdődött szakadást – a szívek zűrzavarát, amely egymás ellen fordít bennünket – és megnyitja a határokat. [...] Az Egyháznak mindig újra azzá kell válnia, ami már most is: meg kell nyitnia a határokat a népek között, és le kell bontania az osztályok és fajok közötti korlátokat. Az egyházban nem lehet sem megfeledkezni róluk, sem pedig megvetni őket. Az Egyházban csak Jézus Krisztus szabad testvérei vannak” (Pünkösdi homília, 2005. május 15.).
A Lélek mindenekelőtt bennünk nyitja meg a határokat
Leró pápa ezután homíliájában Pünkösdnek azt a beszédes képét osztotta meg a hívekkel megfontolásra, hogy a Lélek mindenekelőtt bennünk nyitja meg a határokat. Ez az az Ajándék, mely megnyitja életünket a szeretetre. Az Úrnak ez a jelenléte pedig feloldja a keménységünket, a bezárkózásunkat, az önzést, a félelmeket, amelyek blokkolnak bennünket, de feloldja a nárcizmusainkat is, amelyek miatt csak önmagunk körül forgolódunk. A Szentlélek azért jön el, hogy kérdőre vonja bennünk az önzés által elsorvasztott életet. Szomorú megfigyelni, hogy egy olyan világban, ahol a szocializálódás lehetőségei megsokszorozódnak, paradox módon ez azzal a kockázattal jár, hogy mind magányosabbá leszünk, s noha mindig „bekapcsolt állapotban” vagyunk, mégis képtelenek vagyunk „hálózatba lépni”, mert mindig elmerülünk a tömegben, ami által mégis talajt vesztett és magányos utasok maradunk. Ehelyett Isten Lelke az élet új látásmódját és életvitelét nyújtja nekünk: megnyit bennünket önmagunkon túlra, túl az álarcokon, amelyeket viselünk. Elvezet minket az Úrral való találkozásra és arra nevel, hogy megtapasztaljuk az örömét; meggyőz bennünket, hogy csak ekkor kapunk erőt Igéjének betartására, ami át is alakít minket. Megnyitja bennünk a határokat, hogy életünk vendégszerető térré váljon.
A Lélek megnyitja a határokat a mi emberi kapcsolatainkban is
Másodjára a Lélek megnyitja a határokat a mi emberi kapcsolatainkban is – folytatta Leó pápa. Jézus ugyanis azt mondja, hogy ez az Ajándék az Atyja és a közte fennálló szeretet, amely lakást vesz bennünk. Amikor pedig Isten szeretete bennünk lakozik, képessé válunk arra, hogy megnyíljunk testvéreink felé, hogy legyőzzük merevségeinket, hogy legyőzzük a másságtól való félelmünket és hogy megneveljük a bennünk kavargó szenvedélyeket. De a Lélek átformálja azokat a rejtettebb veszélyeket is, amelyek beszennyezik kapcsolatainkat, mint például a félreértések, előítéletek és mások eszközzé tétele. A pápa fájdalommal arra is gondol, hogy ha egy kapcsolatot a másik feletti uralkodás vágya kísér, akkor az gyakran erőszakhoz vezet, amint azt sajnos a közelmúlt számos nőgyilkossági esete mutatja. A Szentlélek viszont azokat a gyümölcsöket termi bennünk, amelyek segítenek igaz és jó kapcsolatokat élni, melyek a szeretet, öröm, békesség, nagylelkűség, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom”, ahogy Pál apostol tanítja a Galata levélben (Gal 5,22). Ily módon a Lélek kitágítja a másokkal való kapcsolataink határait, és megnyit bennünket a testvériség örömére. Ez pedig az egyház számára is döntő szempont: csak akkor vagyunk valóban a Feltámadott egyháza és csak akkor maradunk pünkösdi tanítványok, ha nincsenek határok és megosztottságok közöttünk, ha az egyházban tudunk egymással párbeszédet folytatni és be tudjuk fogadni egymást a különbözőségeink integrálásával, ha mint egyház befogadó és vendégszerető térré válunk mindenki felé.
A Lélek megnyitja a népek közötti határokat is
Végül homíliájában a harmadik szempontot említette meg Leó pápa: a Lélek megnyitja a népek közötti határokat is. Pünkösdkor az apostolok azok nyelvén beszélnek, akikkel találkoznak, és a bábeli káoszt végül megbékíti a Lélek által teremtett harmónia. A különbségek – amikor az isteni Lehelet egyesíti a szívünket, és a másikban a testvér arcát látjuk – nem válnak alkalommá a megosztottságra és a konfliktusra, hanem közös örökséggé lesznek, amelyből mindannyian meríthetünk, és amely mindnyájunkat együtt indít el az úton a testvériségben. A Lélek lebontja a határokat, lerombolja a közömbösség és a gyűlölet falait, mert „mindenre megtanít” és „emlékeztet minket Jézus szavaira” (vö. Jn 14,26); ezért mindenekelőtt a szeretet parancsolatát tanítja, emlékeztet és a szívbe vés, amelyet az Úr mindennek a középpontjába és csúcsára helyezett. Ahol pedig szeretet van, ott nincs helye az előítéleteknek, a biztonsági távolságvételnek, amelyek eltávolítanak bennünket felebarátunktól, engedve a kirekesztés logikájának, amelyet sajnos a politikai nacionalizmusokban is felbukkanni látunk – húzta alá Leó pápa
Ferenc pápa két éve éppen pünkösd ünnepén állapította meg, hogy „a mai világban oly sok a viszály, annyi a megosztottság. Mindannyian össze vagyunk kötve, és mégis úgy találjuk, hogy elszakadtunk egymástól, elaltat bennünket a közöny és elnyom a magány” (Homília, 2023. május 28.). Mindennek tragikus jelei a földet megrázó háborúk. Hívjuk segítségül a szeretet és a béke Lelkét, hogy nyissa meg a határokat, döntse le a falakat, oldja fel a gyűlöletet, és segítsen bennünket, hogy a mennyei egy Atya gyermekeiként éljünk.
A pünkösdi Asszony kísérjen minket és járjon közben értünk!
Testvéreim, Pünkösd újítsa meg az Egyházat és a világot! Jöjjön ránk és áradjon belénk a Lélek erőteljes szele, nyissa meg a szív határait, adja meg nekünk az Istennel való találkozás kegyelmét, szélesítse ki a szeretet horizontját, és támogassa erőfeszítéseinket egy olyan világ építésében, ahol a béke uralkodik. A legszentebb Mária, a pünkösdi Asszony, a Lélek által meglátogatott Szűz, a kegyelemmel teljes Édesanya kísérjen minket és járjon közben értünk! – zárta pünkösdi homíliáját Leó pápa.
Forrás: Vatican News
