zent Tatjána vértanúnő. Szentéletű Eupraxia. Húsvéti határkucs: 2. (Húsvét márc.- 23.) . Sz. Tatjána (Taciána) vértanú szűz, előkelő ró-mai család gyermeke vőit, ki az Egyház szolgála-tába szegődött. Miután hitét megtágadni nem akar-
1214
(64)
Január 12, 13.
ta, eMlöit- levágták, hátáról a bőrt lenyúzták, vad-
állatok elé vetették, de azok nem bántották; tűzbe
dobták, de sértetlen maradt. Végre karddal ölték
meg. Tulajdon édesatyja kínoztatta és végeztette ki,
mint császári konzul 218-ban.
Az ünnep tropárja és kontákja.
TROPÁR a vértanúnőnek, 2. hang. A szeplőte-len Bárányt és Pásztort követvén, * ó értelmes bá-rányka, Tatjána, * nem rémültél meg a szellemi
szörnyektől, * hanem a kereszt jelével vértezvén föl
magadat, * azokat véglegesen lesújtottad * és a
mennyei csarnokba mentél föl. * Emlékezzél meg
ott rólunk is, * Krisztusnak sok csodával ékes
vértanúja!
KONTÁK, 4. hang. - KüzdeImeidben tünclőklő-nek mutatkoztál, szent bajnoknő; * kiontott véred
által * és mint galamb, a mennyekbe repültél, Tat-jána, * imádkozzál azért mindenkor a te tiszte-
lőidért!