NAGYCSÜTÖRTÖK ESTE A KÍNSZENVEDÉSI EVANGÉLIUMOK SZERTARTÁSÁN
Pap (epitrachelionban a zárt királyi ajtó előtt):
Dicsőség a szent, egyvalóságú, elevenítő és feloszthatatlan Háromságnak, az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Amen.
Dicsőség a magasságban Istennek, * békesség a földön és jóakarat az embereknek! (3x)
Uram nyisd meg ajkaimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni! (2x)
3. zsoltár
Uram, mennyire megsokasodtak, kik engem szorongatnak! * Sokan támadnak reám. * Sokan mondják lelkemnek: * „Istene sem menti már meg.” * Te pedig, Uram, oltalmazóm vagy, * én dicsőségem, ki fölemeled fejemet. * Fennhangon az Úrhoz kiáltottam, * és meghallgatott engem szent hegyéről. * Elszenderültem, és mély álomban voltam, * fölkeltem, mert az Úr oltalmába vesz engem. * Nem félek az engem környező nép ezreitől. * Kelj föl, Uram! Ments meg, én Istenem! * Mert te sújtottál le mindenkire, * aki ok nélkül gyűlölt engem, * a bűnösök fogait összetörted. * Az Úré a szabadítás, * és népeden a te áldásod!
Elszenderültem, és mély álomban voltam, * fölkeltem, mert az Úr oltalmába vesz engem.
37. zsoltár
Uram, ne feddj meg engem felindulásodban, * és haragodban ne dorgálj meg engem, * mert nyilaid belém hatoltak, * és rám nehezült kezed! * Nincs épség testemben haragodtól, * nincs békesség csontjaimban bűneim miatt. * Mert gonoszságaim elborították fejemet, * és súlyos teherként nehezedtek rám. * Bűzlöttek és megüszkösödtek sebhelyeim * oktalanságom miatt. * Nyomorulttá lettem, és végképp meggörnyedtem, * napestig szomorkodva jártam. * Mert vesém megtelt ócsárlással, * és nincs épség testemben. * Tönkrementem és igen megaláztattam, * szívem keserűsége miatt jajgatok. * Uram, előtted van minden kívánságom, * és fohászkodásom nincs elrejtve tőled. * Szívem megháborodott, erőm elhagyott, * és már szemem világa sincs velem. * Barátaim és társaim, akik felém jöttek, elfordultak, * és rokonaim megvetéssel mind eltávolodtak; * és erőszakoskodtak, kik lelkemre törtek, * és kik romlásomra törekedtek, hiúságokat szóltak, * és naphosszat csak cselt szőttek. * Én pedig, mint a süket, nem hallottam, * és mint a néma, ki nem nyitja föl száját. * Olyan lettem, mint a nem halló ember, * és kinek szájában nincs ellenkezés. * Mert, Uram, tebenned bíztam, * te meghallgatsz engem, Uram, Istenem! * Mert ezt mondtam: * Felettem sohase örvendezzenek ellenségeim, * bár amikor meginogtak lábaim, gőgösen szólhattak rólam! * Mert én az ostorozásra is kész vagyok, * és fájdalmam előttem van mindenkor. * Mert én gonoszságomat megvallom, * és bűnömről gondolkodom. * Ellenségeim pedig élnek, és erőt vettek rajtam, * és megsokasodtak, kik igaztalanul gyűlölnek engem. * Kik jóért rosszal fizetnek, rágalmaztak engem, * mivel a jóra törekedtem. * Ne hagyj el engem, Uram, * Istenem, ne távozz el tőlem! * Figyelj megsegítésemre, üdvösségem Ura!
Ne hagyj el engem, Uram, * Istenem, ne távozz el tőlem! * Figyelj megsegítésemre, üdvösségem Ura!
62. zsoltár
Isten, én Istenem! Tehozzád ébredek virradatkor, * reád szomjazott a lelkem, * még inkább eped utánad testem * a puszta, úttalan és vizetlen földön. * Így jelentem meg előtted, a szent helyen, * hogy lássam erődet és dicsőségedet. * Mert jobb a te irgalmad, mint az élet, * ajkaim dicsérnek téged. * Így áldani foglak téged életemben, * és a te nevedben emelem föl kezemet. * Mint dús lakomával teljék be lelkem, * ujjongó ajkakkal dicsér a szám. * Ha rólad emlékeztem meg ágyamon, * hajnalban rólad elmélkedtem; * mert segítőm lettél, * és szárnyaid árnyékában örvendezem. * Lelkem hozzád ragaszkodik, * jobbod fenntart engem. * Ám akik ok nélkül törtek lelkemre, * a föld legmélyére jutnak, * kardélre hányatnak, rókák martalékai lesznek. * A király pedig örvendezni fog Istenben, * dicséretben lesz részük azoknak, kik őrá esküsznek, * mert elnémul a rágalmazók szája.
Hajnalban rólad elmélkedtem; * mert segítőm lettél, * és szárnyaid árnyékában örvendezem. * Lelkem hozzád ragaszkodik.
Dicsőség… most és… Alleluja! Alleluja! Alleluja! Dicsőség néked, Isten! (3-szor) Uram, irgalmazz! (3-szor) Dicsőség... most és...
87. zsoltár
Uram, üdvözítő Istenem, éjjel-nappal hozzád kiáltottam. * Jusson színed elé imádságom, * hajtsd füledet könyörgésemre! * Mert bajokkal lett tele a lelkem, * és életem közel jutott az alvilághoz. * A sírgödörbe lemenők közé számítanak, * olyan lettem, mint akin már nem lehet segíteni, * aki szabad a holtak között, * mint akik sebzetten sírokban nyugszanak, * akikre már nem is emlékezel, * mint akik már kiszakasztattak kezedből. * Mély gödörbe tettek engem, * sötétségbe és a halál árnyékába. * Rám nehezült haragod, * és rám zúdítottad minden hullámodat. * Eltávolítottad tőlem ismerőseimet, * utálat lettem a szemükben. * Be vagyok zárva, és nem tudok kimenni. * Szemem elsorvad a nyomorúságtól. * Hozzád kiáltottam, Uram, napestig, * hozzád terjesztettem ki kezeimet. * Vajon a holtakkal teszel-e csodákat, * vagy a halottak fognak föltámadni, * hogy magasztaljanak téged? * Hirdeti-e valaki a sírban irgalmasságodat * és hűségedet a pusztulás földjén? * Megtudhatja-e valaki csodáidat a sötétségben * vagy igazságosságodat a feledés földjén? * Én azért, Uram, hozzád kiáltok, * és már kora reggel eljut hozzád imádságom. * Miért veted el, Uram, lelkemet, * és miért fordítod el tőlem arcodat? * Szegény vagyok és bajok közt ifjúkorom óta, * ha fel is magasztaltak, aztán megaláztak és kétségbe estem. * Elborított haragod hulláma, * és retteneteid felkavartak engem. * Mint a víz, egész nap csak ez vesz körül, * teljesen bekerít engem. * Eltávolítottad tőlem barátomat és társamat, * és ismerőseimet is nyomorúságomtól.
Uram, üdvözítő Istenem, éjjel-nappal hozzád kiáltottam. * Jusson színed elé imádságom, * hajtsd füledet könyörgésemre!
102. zsoltár
Áldjad, én lelkem, az Urat, * és egész bensőm az ő szent nevét! * Áldjad, én lelkem, az Urat, * és ne feledd el, mennyi jót tett veled! * Ő megbocsátja minden vétked, * meggyógyítja minden betegséged. * Életedet megmenti a pusztulásból, * megkoszorúz irgalmassággal és könyörülettel. * Betölti vágyaidat javaival, * megújul ifjúságod, mint a sasé. * Irgalmasságot cselekszik az Úr, * igazságot szolgáltat minden elnyomottnak. * Megismertette Mózessel útjait, * Izrael fiaival rendelkezéseit. * Könyörületes és irgalmas az Úr, hosszantűrő és nagyirgalmú. * Nem haragszik mindvégig, s nem is neheztel örökre. * Nem vétkeink szerint cselekszik velünk, * és nem bűneink szerint fizet nekünk, * mert amily magas az ég a föld felett, * oly erőssé tette az Úr irgalmát az őt félők számára. * Amily távol van kelet nyugattól, * olyan messzire veti el tőlünk vétkeinket. * Mint az atya könyörül fiain, * úgy könyörül az Úr az őt félőkön, * mert tudja ő, hogy miből alkotott, * emlékezik arra, hogy porból lettünk. * Az ember napjai, akár a fű, * mint a rét virága, elvirágzik. * Ha szél söpör végig rajta, nincs is többé, * és már a helyét sem ismerjük meg. * Az Úr irgalmassága azonban öröktől van, * mindörökre kiterjed az istenfélőkre, * és az ő igazsága a fiak fiaira. * Azokra, kik megtartják szövetségét * és megemlékeznek parancsairól, * hogy azokat meg is cselekedjék. * Az Úr a mennyben állította fel trónusát, * királyi uralma mindenre kiterjed. * Áldjátok az Urat, angyalai mind, ti hatalmas erejűek, * akik teljesítitek szavát, mihelyt szavainak hangját halljátok! * Áldjátok az Urat, ti, mennyei erők, * szolgái, kik az ő akaratát cselekszitek! * Áldjátok az Urat, minden művei, * uralkodásának minden helyén áldjad, én lelkem, az Urat!
Uralkodásának minden helyén áldjad, én lelkem, az Urat!
142. zsoltár
Uram, hallgasd meg imádságomat, * vedd füleidbe esedezésemet igazságod szerint, * hallgass meg engem igazvoltod szerint, * és ne szállj ítéletre szolgáddal, * mert a te színed előtt egy élő sem igazul meg! * Mert az ellenség üldözte lelkemet, * földig alázta életemet, * homályba taszított, mint a rég megholtakat. * Csüggedés tölti el lelkemet, * szívem megrendült odabenn. * Régmúlt napokra emlékeztem vissza: * végiggondoltam minden tettedet, * kezed műveiről elmélkedtem. * Kitártam feléd karjaimat, * lelkem eped utánad, mint a vízre szomjazó föld. * Hamar hallgass meg engem, Uram, * lelkem kimerült. * Ne fordítsd el tőlem orcádat, * nehogy a sírgödörbe kerülőkhöz legyek hasonló! * Add, hogy korán halljam irgalmasságodat, * mert tebenned bízom! * Add tudtomra, Uram, hogy melyik úton járjak, * mert hozzád emeltem lelkemet! * Ments meg engem ellenségeimtől, Uram, * hozzád menekültem. * Taníts meg engem, hogy akaratodat cselekedjem, * mert te vagy az én Istenem, * a te jó Lelked elvezet engem az egyenes útra! * A te nevedért tarts életben, Uram, * igazvoltod szerint vezesd ki lelkemet a szorongatásból! * Irgalmad folytán elpusztítod ellenségeimet, * és elveszejted mind, akik szorongatják lelkemet, * mert én a te szolgád vagyok.
Hallgass meg engem igazvoltod szerint, * és ne szállj ítéletre szolgáddal. * Hallgass meg engem igazvoltod szerint, * és ne szállj ítéletre szolgáddal. * A te jó Lelked elvezet engem az egyenes útra!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség néked, Isten! (3x)
Pap (a zárt királyi ajtó előtt): Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Szentséges (egyetemes) főpásztorunk, N. (római) pápáért, Istenszerető N. metropolitánkért (N. püspökünkért, N. apostoli kormányzónkért), a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
(Pap: Országunk vezetőiért és népünkért, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!)
Pap: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Nép: Néked Uram!
Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Amen.
Pap: Alleluja, alleluja, alleluja!
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!
Elővers: Tehozzád ébred lelkünk az éjből, Istenünk, mert a te parancsaid világosság a földön.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!
Elővers: Igazságot tanulnak a földkerekség lakói.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!
Elővers: Szégyenüljenek meg a nép irigyei és tűz eméssze meg ellenségeidet.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!
Elővers: Küldj rájuk Uram bajokat, küldj bajokat azokra, kik a földön dicsekszenek.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja!
Tropár, 8. hang. Mintadallam.
MIDŐN A DICSŐ TANÍTVÁNYOK * a vacsorai lábmosásnál megvilágosíttattak, * akkor a gonosz lelkű Júdás * a pénzvágytól elvakíttatva * téged, az igazságos Bírót * a törvénytelen bíráknak elárult. * Íme, lássátok ti, e földi javak kedvelői: * ezek miatt felakasztotta magát. * Kerüld a telhetetlenséget, * mely a tanítómesternek ilyet mert tenni! *’ Mindenkihez jóságos Urunk, dicsőség néked! (3x)
Eközben a pap felont ölt, kinyitja a királyi ajtót, és nagy tömjénezést végez, majd pedig az ambonon olvassa az evangéliumot, a nép felé fordulva. Ha az evangélium kint marad végig, a királyi ajtó is nyitva marad. Ha zárni szeretnénk a királyi ajtót, az evangéliumot minden olvasás után vigyük vissza az oltárra.
I. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent János evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
(Az énekes könyvben csak a dőlt betűs sztihirák szerepelnek.)
I. antifona sztihirái:
8. hang
A NÉPEK FEJEDELMEI egybegyűltek *’ az Úr ellen és az ő Fölkentje ellen.
TÖRVÉNYSZEGŐ IGÉT SZÓLOTTAK ellenem, Uram, *’ Uram, ne hagyj el engem!
TISZTA ÉRZÉSEINKET AJÁNLJUK FÖL Krisztusnak, * és mint barátai, * áldozzuk föl érte lelkünket, * s el ne merüljünk a földi gondokban, mint Júdás, * hanem kiáltsunk föl lelkünk mélyéből: * Miatyánk, ki a mennyekben vagy, *’ szabadíts meg a gonosztól!
Dicsőség… Most és…
MINT FÉRFITŐL MEG NEM KÖZELÍTETT SZŰZ, szültél, * és szűz is maradtál, ó Érintetlen, Istenszülő Szűz. * Imádd Krisztus Istenünket, *’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!
II. antifona sztihirái:
8. hang
JÚDÁS A TÖRVÉNYSZEGŐ ÍRÁSTUDÓKHOZ fut és azt mondja: * Mit akartok adni nekem, * és én őt átadom nektek? * – A tanácskozók között pedig láthatatlanul * te magad is beleegyezőleg jelen voltál, akiről tanácskoztak. * Szívek vizsgálója, *’ kegyelmezz a mi lelkünknek!
IRGALMASSÁG GYAKORLÁSÁVAL szolgáljunk Istennek, * mint Mária a vacsoránál, * és ne ragaszkodjunk a pénzvágyhoz, mint Júdás, *’ hogy mindig Krisztus Istennel legyünk!
Dicsőség… most és…
Akit te, mint Szűz, felfoghatatlan módon szültél, * ne szűnj meg emberszeretőleg folyton kérni, *’ hogy őrizze meg a bajoktól a hozzád folyamodókat!
III. antifona sztihirái:
2. hang
LÁZÁR FÖLTÁMASZTÁSA MIATT * a zsidó gyermekek hozsannát kiáltottak neked, * Emberszerető Urunk, * a törvényszegő Júdás azonban *’ nem akarta megérteni!
A TE VACSORÁD SORÁN, Krisztus Istenünk, * tanítványaidnak megjövendölted: * „Egyiktek elárul engem.” * A törvényszegő Júdás azonban *’ nem akarta megérteni.
MIDŐN JÁNOS MEGKÉRDEZTE tőled, Urunk: * Ki az, aki elárul téged? * A kenyér által megmutattad, * a törvényszegő Júdás azonban *’ nem akarta megérteni.
HARMINC EZÜST PÉNZ árán * és egy álnok csók által * igyekeztek a zsidók megölni téged, Urunk, * a törvényszegő Júdás azonban *’ nem akarta megérteni.
A LÁBMOSÁS ALKALMÁVAL, Krisztus Istenünk, * tanítványaidnak ezt parancsoltad: * Úgy cselekedjetek, amint tőlem láttátok! * A törvényszegő Júdás azonban *’ nem akarta megérteni.
Dicsőség… most és…
MENTSD MEG SZOLGÁIDAT a veszedelmektől, Istenszülő, * hiszen Isten után mindnyájan hozzád menekülünk, *’ ki megvívhatatlan bástyánk vagy és menedékünk!
A pap tömjénezi a szentélyt.
Kathizmálion:
7. hang
ENNI ADTÁL TANÍTVÁNYAIDNAK a vacsorán, * és az árulás tervét is ismerve * megfeddted azért Júdást; * ám javíthatatlanságát is jól tudva * mindenkinek tudtára akartad hozni, * hogy e világnak az ellenségtől való megszabadítása végett * önként adod halálra magad. *’ Nagytürelmű, dicsőség néked!
II. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent János evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
IV. antifona sztihirái:
5. hang
JÚDÁS MA ELHAGYJA a Mestert, * és az ördöghöz szegődik. * A pénzvágy szenvedélyétől elvakultan * elveszíti a világosságot, és homályba borul. * Mert, hisz hogy is láthatna az, * ki harminc ezüstért adja el a Világítót? * Nekünk azonban feltündöklött világért szenvedő, * akihez mi így kiáltunk: * Ki az emberekért és az emberekkel együtt szenvedsz, *’ Urunk, dicsőség néked!
JÚDÁS MA JÁMBORSÁGOT SZÍNLEL, * és a kegyelemtől elszakad. * Tanítvány létére áruló lesz. * Szokásos csókjával árulást leplez, * és az Uralkodó szereteténél * esztelenül többre becsüli a harminc ezüst pénzt, * s így a törvényszegő tanács útmutatója lesz. * Nekünk viszont Krisztus az üdvösségünk, *’ őt dicsőítsük!
1. hang
SZERESSÜK EMBERTÁRSAINKAT, * mint atyánkfiait Krisztusban, * és ne legyünk könyörtelenek egymáshoz, * nehogy, mint az irgalmatlan szolga, elítéltessünk, * s a pénzszeretet miatt, mint Júdás, kétségbe essünk, *’ mit sem használva késő bánatunkkal!
Dicsőség… most és…
DICSŐSÉGES DOLGOKAT mondtak rólad mindenütt, * szeplőtelen és érintetlen Istenszülő Mária, *’ mert testileg megszülted a mindenség Teremtőjét.
V. antifona sztihirái:
6. hang
A TANÍTVÁNY KIALKUSSZA tanítójának árát, * és harminc ezüstért eladja az Urat, *’ álnok csókkal adván őt halálra a gonoszoknak.
MA AZ ÉGNEK S FÖLDNEK ALKOTÓJA * így szólt az ő tanítványaihoz: * Elközelgett az idő, * és elérkezett Júdás, az áruló, * meg ne tagadjon engem senki közületek, * a kereszten két lator közt látva engem, * mert szenvedek, mint ember, * és üdvözítem, mint emberszerető *’ a bennem hívőket.
Dicsőség… most és…
KI AZ UTÓBBI IDŐBEN * kimondhatatlanul fogantad * és szülted Alkotódat, *’ imádd őt, hogy üdvözítse lelkünket!
VI. antifona sztihirái:
7. hang
JÚDÁS AZÉRT VIRRASZT MA, * hogy elárulja az Urat, * a világ örökkévaló Üdvözítőjét, * aki öt kenyérrel a sokaságot jóllakatta. * Ma a törvényszegő megtagadja Mesterét, * és tanítvány létére eladja azt, *’ ki mannával jóllakatta az embereket.
MA A ZSIDÓK KERESZTRE SZEGEZIK az Urat, * ki egy vesszővel a tengert kettéosztotta, * és előttük járt a pusztában. * Ma lándzsával verik át annak oldalát, * ki őmiattuk csapásokkal sújtotta Egyiptomot, * és epével itatják azt, *’ aki nekik eledelül mannát hullatott.
URUNK, MIDŐN AZ ÖNKÉNTES SZENVEDÉSRE mentél, * így szóltál tanítványaidhoz: * Ha még egy órát sem tudtok velem virrasztani, * hogy tudnátok értem meghalni? * Nézzétek csak Júdást, ő nem alszik, * sőt siet, hogy átadjon a gonoszoknak! * Keljetek fel, s imádkozzatok, * nehogy valamelyiktek megtagadjon, * midőn majd a kereszten lát. *’ Urunk, dicsőség néked!
Dicsőség… most és…
ÜDVÖZLÉGY, ISTENSZÜLŐ, * ki méhedbe fogadtad azt, kit az egek sem fogadnak be. * Üdvözlégy, próféták által jövendölt Szűz, * akitől megjelent nekünk Emmánuel, *’ Üdvözlégy Krisztus Istenünknek Anyja!
A pap tömjénezi a szentélyt.
Kathizmálion:
7. hang
MILY MÓDON LETTÉL, JÚDÁS, az Üdvözítő árulója? * Talán kivetett az apostolok karából? * Vagy nem adta meg a gyógyítás ajándékát? * Talán mikor amazokkal vacsorált, * téged elutasított asztalától? * Vagy mikor amazok lábát megmosta, * talán téged megvetett? * Ó, hogy feledkezhettél meg annyi jóságról? * Hálátlan viselkedésedet rosszallás illeti, * mi pedig hirdetjük * az ő végtelen nagy béketűrését *’ és dús kegyelmét.
III. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
VII. antifona sztihirái:
8. hang
MIDŐN A TÖRVÉNYSZEGŐK elfogtak téged, * ezt elszenvedve így kiáltottál fel, Urunk: * Ha meg is öltétek a pásztort, * és szétszórtátok a tizenkét juhot, * az én tanítványaimat, * még tizenkét ezred angyalnál is nagyobb sereget állíthatnék elő, * de türelmes maradok, hogy beteljesüljön mindaz, * ami titkosat és rejtelmeset mondtak felőlem a próféták. *’ Uram, dicsőség néked!
MIDŐN PÉTER HARMADSZOR IS megtagadott, * tüstént megértette, amit neki mondottál, * de a bűnbánat könnyeivel áldozott neked: *’ Istenem, könyörülj rajtam és üdvözíts engem!
Dicsőség… most és…
MINT AZ ÜDVÖSSÉG AJTAJÁT, * gyönyörű Paradicsomkertet, * az örök Világosság felhőjét, * mindannyian magasztaljuk a szent Szüzet, *’ ezt zengedezve: Üdvözlégy!
VIII. antifona sztihirái:
2. hang
MONDJÁTOK CSAK, ti, törvényszegők: * mit hallottatok a mi Üdvözítőnktől? * Nem a törvényt adta-e elétek * és a próféták tanítását? * Hogyan gondolhattátok tehát, * hogy Pilátusnak adjátok át * az Istentől való Isten Igét, *’ és a mi lelkünk Megváltóját?
„FESZÍTSD MEG ŐT!” – kiáltották azok, * kik mindig élvezhették kegyelmedet, * és a jótevő helyett a gonosztevőt kérték ki * az igaznak megölői. * Te pedig hallgatva viselted el vakmerőségüket, Krisztus, * mert szenvedni akartál, *’ hogy üdvözíthess minket, Emberszerető!
Dicsőség… most és…
VÉTKEINK SOKASÁGA MIATT * nincs bátorságunk az Úr elé járulni. * De te Istenszülő Szűz, * imádd értünk a te szent Fiadat, * mert sokat tehet az anyának könyörgése Urunknak megkérlelésére. * Ne vesd meg a bűnösök kérelmét, ó tisztaságos Szűz, *’ mert irgalmas ő és üdvözíthet minket, ki érettünk önként szenvedett.
IX. antifona sztihirái:
3. hang
HARMINC EZÜSTPÉNZBEN jelölték meg * a megbecsültnek árát, * kit felbecsültek Izrael fiai közül. * Vigyázzatok és imádkozzatok, * hogy kísértésbe ne essetek, * a lélek ugyan készséges, * de a test erőtlen, *’ azért csak virrasszatok!
EPÉT ADTAK NEKEM ELEDELÜL, * és szomjúságomban ecettel itattak. * De te, Uram, támassz fel engem, *’ és majd megadom nekik.
Dicsőség… most és…
KIK A POGÁNY NEMZETEKBŐL származtunk, * magasztalunk téged, tiszta Istenszülő, * mert te Krisztus Istenünket szülted, * aki az embereket általad *’ az átoktól megszabadítja.
A pap tömjénezi a szentélyt.
Kathizmálion:
8. hang
Ó, HOGYAN GONDOLHATTA végig Júdás az ellened elkövetett árulást, * hiszen ő egykor tanítványod volt. * Csalárd módon veled együtt vacsorázott ő, a galád és gonosz. * Majd elment és azt mondotta a papoknak: * Mit adtok nekem, és én kezetekre adom azt, * aki a törvényt felbontotta, és a szombatot megszegte? *’ Nagytürelmű Urunk, dicsőség néked!
IV. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent János evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
X. antifona sztihirái:
6. hang
AKI VILÁGOSSÁGBA, mint köntösbe öltözött, * ma meztelenül az ítélőszék előtt áll. * Arcára ütéseket fogad el olyan kezektől, * amelyeket ő maga alkotott. * Bűnös emberek keresztre szögezik a dicsőség Urát. * A templom kárpitja akkor meghasadt, * a nap pedig elsötétült, * mert nem bírta nézni Istennek megcsúfolását, * akitől mindenek rettegnek. *’ Őneki hódoljunk!
MÍG A TANÍTVÁNY MEGTAGADOTT, * a lator így kiáltott fel: * Emlékezzél meg rólam, Uram, *’ a te országodban!
Dicsőség… most és…
ADJ BÉKÉT A VILÁGNAK, Urunk, * ki a Szűztől kegyeskedtél testet ölteni szolgáidért, * hogy összhangban magasztaljunk téged, *’ ó Emberszerető!
XI. antifona sztihirái:
6. hang
A SOK JÓÉRT, amit a zsidókért tettél, Krisztus, * megfeszítésre ítéltek téged. * Ecettel és epével itattak. * De te adj kegyelmet nekik, Urunk, *’ mert nem értették meg a te mély alázatodat!
ELÁRULÁSODDAL NEM ELÉGEDTEK MEG a zsidók, * hanem fejüket hajtogatták előtted, Krisztus, * gúnyt és csúfot űzve belőled. * De te adj kegyelmet nekik, Urunk, *’ mert nem értették meg a te mély alázatodat!
SEM A FÖLDRENGÉS, sem a megrepedt sziklák * nem győzték meg a zsidókat, * sőt még a templom kárpitja sem, * sem pedig a holtak föltámadása. * De te adj kegyelmet nekik, Urunk, *’ mert hiúságot terveztek ellened!
Dicsőség… most és…
ISTENNEK ISMERJÜK EL azt, aki tőled megtestesült, * egyedül Tisztaságos, * egyedül áldott Istenszülő Szűz, * azért téged szünet nélkül *’ énekekben magasztalunk.
XII. antifona sztihirái:
8. hang
EZT MONDJA AZ ÚR A ZSIDÓ NÉPNEK: * Mit tettem ellened vagy mivel bántottalak meg téged? * A vakok szemeit megnyitottam, * a leprásokat meggyógyítottam, * talpra állítottam az ágyán fekvő bénát. * Én népem, mit tettem veled? * És ti mivel viszonoztátok azt nekem? * A mannáért epét adtatok, * a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet: * és szeretetemért keresztre szögeztetek. * Ez nem tarthat így tovább. * Elhívom tehát a pogány nemzeteket, * és ők dicsőítenek engem * az Atyával és Szentlélekkel, *’ és nekik adom az örök életet.
MA A TEMPLOM KÁRPITJA * a gonoszok megfeddésére kettéhasadt, * a nap elrejti sugarait, *’ látván az Uralkodót keresztre feszítve.
AZ APOSTOLOK KARA KIÁLT HOZZÁTOK, írástudók, * zsidó tanítók és farizeusok! * Itt a templom, melyet leromboltatok; * Íme a bárány, akit keresztre szegeztetek, *’ és miután sírba tettétek, saját erejéből föltámadt.
Ne ámítsátok hát magatokat, * hiszen ő az, ki titeket a tenger hullámaiból megmentett, * és táplált a pusztaságban; *’ ő az élet és a világosság és a világ békessége.
Dicsőség… most és…
ÜDVÖZLÉGY, A DICSŐSÉG királyának ajtaja, * melyen egyedül a Magasságbeli haladt át, * s aztán ismét lepecsételt maradt, *’ a mi lelkünk üdvösségére.
A pap tömjénezi a szentélyt.
Kathizmálion:
8. hang
AMIKOR KAIFÁS ELŐTT ÁLLTÁL, üdvözítő Istenünk, * és midőn Bíró létedre Pilátusnak átadattál, * a mennyei erők félelmükben megremegtek. * Aztán a két lator közt keresztfára is fölemeltettél, * és a bűnösök közé számláltak téged, bűnnélküli, * hogy az embereket így üdvözítsd. *’ Nagy türelmű Urunk, dicsőség néked!
V. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
XIII. antifona sztihirái:
6. hang
URAM, A ZSIDÓK SEREGE * Pilátustól keresztre feszíttetésedet követelte, * és bár benned hibát nem talált, * az elítélt Barabást szabadította ki, * téged pedig, az igazat, elítéltek, * a gyilkosság terhét magukra vállalva. * De te, Uram, add meg nekik, amit érdemelnek, *’ mert hiúságot terveztek ellened!
AKIT MINDEN FÉLVE CSODÁL, * kit minden nemzet magasztal, * Krisztust, az Isten erejét * és Isten bölcsességét * a papok megpofozták, * és epével itatták. * De ő mindezeket elszenvedte, * hogy bennünket vétkeinktől megváltson, *’ mint emberszerető.
Dicsőség… most és…
ISTENSZÜLŐ, AKI IGE ÁLTAL * értelem fölötti módon Alkotódat szülted, * esedezzél őhozzá, *’ hogy üdvözítse a mi lelkünket!
XIV. antifona sztihirái:
8. hang
URUNK, KI A LATORT útitársadul fogadtad, * noha vérrel szennyezte a kezét, * számíts hozzá bennünket, *’ mint jóságos és emberszerető!
CSAK EGY KIS HANGOT adott a lator a kereszten, * de nagy hitet talált ott, * és máris üdvözült, * és elsőnek ment be a Paradicsom megnyílt ajtaján. * Ki az ő bűnbánatát elfogadtad, *’ Urunk, dicsőség néked!
Dicsőség… most és…
ÜDVÖZLÉGY, KI ANGYAL KÖSZÖNTÉSE ÁLTAL * a világ örömét fogadtad méhedbe! * Üdvözlégy, ki Teremtődet és Uradat szülted, *’ üdvözlégy, ki méltónak bizonyultál arra, hogy Isten anyjává lehess!
XV. antifona sztihirái:
6. hang
MA FÜGGESZTETIK A FÁRA AZ, * ki a földet a vizekre függeszté; * Ma függesztetik a fára az, * ki a földet a vizekre függeszté; * Ma függesztetik a fára az, * ki a földet a vizekre függeszté; * Töviskoszorúval koszorúzzák az angyalok királyát, * vörös ruhába öltöztetik azt, * ki az egeket felhőkkel felruházta, * veréssel illetik azt, * ki a Jordán vizében Ádám bűnét lemosta; * szögekkel kegyetlenül fölszögezik * az Anyaszentegyház üdvözítő Jegyesét, * lándzsával átdöfik a Szűznek Fiát. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus. * Leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus, * leborulunk a te kínszenvedésed előtt, Krisztus, * Mutasd meg nekünk *’ a te dicső föltámadásodat is!
NE ÚGY ÜNNEPELJÜNK, mint a zsidók, * mert a mi pászkánk, Krisztus, * értünk feláldozta magát, * hanem tisztítsuk meg magunkat minden szennytől, * hogy tisztán fohászkodjunk hozzá: * Kelj fel, Uram, és szabadíts meg minket, *’ mint emberszerető!
A TE KERESZTED, URUNK, * a te népednek élet és oltalom, * és őbenne remélve * téged, megfeszített Istenünket éneklünk. *’ Könyörülj rajtunk!
Dicsőség… most és…
FÖLFESZÍTVE LÁTVÁN TÉGED, Krisztus, * a te szülőanyád, felsóhajtott: * Fiam, micsoda rettenetes titkot látok? * Hogyan halhatsz meg a keresztfán, *’ testileg felfeszítve, Életadó?
A pap tömjénezi a szentélyt.
Kathizmálion:
4. hang
MEGVÁLTOTTÁL MINKET DRÁGA VÉREDDEL a törvény átkától, * a keresztre szögeztetvén * és lándzsával átszúratván, * az embereknek halhatatlanságot árasztottál, *’ Üdvözítőnk, dicsőség néked!
VI. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Márk evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
Boldogságok:
Nép: Emlékezzél rólunk, Urunk, midőn eljössz a te országodban!
Elővers: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyeknek országa.
Nép: Emlékezzél rólunk, Urunk, midőn eljössz a te országodban!
Elővers: Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.
Nép: Emlékezzél rólunk, Urunk, midőn eljössz a te országodban!
4. hang
Elővers: Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet.
FA MIATT LETT SZÁMŰZÖTT Ádám a Paradicsomkertből, * a keresztfa által pedig a lator a Paradicsomba jutott, * mert amaz evett róla és megvetette az Alkotó parancsát, * emez pedig veled együtt megfeszítve * megvallotta az elrejtett Istent, * midőn így kiáltott: *’ Emlékezzél meg rólam a te országodban!
Elővers: Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek.
A TÖRVÉNY SZERZŐJÉT megvették a tanítványtól a törvénytelenek, * és törvényszegőként Pilátus ítélőszéke elé állították, * és így kiáltoztak: „Feszítsd meg őt!” * Pedig ő a pusztában mannával táplálta őket. * Mi azonban a megtért latort követve híven hangoztatjuk: *’ Emlékezzél meg rólunk is a te országodban!
Elővers: Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.
AZ ISTENT TÖRVÉNYTELENÜL meggyilkoló zsidók * Pilátus felé őrjöngve kiáltják: * Feszítsd meg Krisztust, az ártatlant! * Ők inkább Barabást kérték maguknak. * Mi viszont a jobb lator szavait hangoztatjuk: * Emlékezzél meg rólunk is *’ a te országodban!
Elővers: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent.
A TE ÉLETADÓ OLDALAD, KRISZTUS, * édeni forrásként megöntözi egyházadat, * mint szellemi Paradicsomot, * s onnan, mint kútforrásból négyfelé ágazva * a négy evangéliummal elárasztja a világot, * megörvendezteti a teremtést, * és megtanítja a pogányokat, *’ hogy híven hódoljanak a te országod előtt.
Elővers: Boldogok a békességszerzők, mert ők Isten fiainak hívatnak.
KERESZTRE FESZÍTTETTÉL ÉRETTEM, * hogy nekem bűnbocsánatot szerezz, * oldaladat átszúrták, * hogy megnyisd számomra az élet forrását, * szögekkel lettél fölfeszítve, * hogy szenvedéseid mélységéből bizonyosságot nyerjek, * és így kiáltsak hozzád, Életadó: * Üdvözítő Krisztus, * dicsőség a te keresztednek *’ és a te kínszenvedésednek.
Elővers: Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyeknek országa.
MIDŐN KERESZTRE FESZÍTTETTÉL, KRISZTUS, * ennek láttára az egész teremtés megrettent, * a föld alapjai hatalmadtól való félelmükben megrendültek, * az égitestek elrejtőztek, * a templom kárpitja széthasadt, * a hegyek megremegtek, * s még a sziklák is meghasadtak, * és a hívő lator velünk együtt hangoztatja, Üdvözítő: *’ Emlékezzél meg rólam!
Elővers: Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudván minden rosszat mondanak ellenetek énérettem.
A KERESZTEN SZÉTTÉPTED adóslevelünket, Urunk; * midőn pedig a holtak közé számláltak, * a zsarnokot megkötözted, * s amikor föltámadtál, * a halál kötelékeitől mindenkit megszabadítottál. * Ezáltal megvilágosodva kiáltjuk feléd, Krisztus Istenünk: *’ emlékezzél meg rólunk is a te országodban!
Elővers: Örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben!
URUNK, A KERESZTRE EMELTETVE * a halál hatalmát megtörted, és mint emberszerető Isten, * eltörölted adóslevelünket. * Add meg a megtért gonosztevő bűnbánatát nekünk is, * kik hittel imádunk téged, és feléd kiáltjuk, Krisztus Istenünk: *’ Emlékezzél meg rólunk is a te országodban!
Dicsőség…
HÍVEK, MÉLTÓ MÓDON KÖNYÖRÖGJÜNK, * hogy egyetértően magasztalhassuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket, * a három személyben létező egy Istent, * az össze nem vegyülő, egyszerű, feloszthatatlan, s megközelíthetetlen egységet, *’ aki megvált minket a pokol tüzétől.
Most és…
A TE ANYÁDAT, KRISZTUS, * ki téged testileg, szeplőtelenül szült, * és a szülés után is sértetlen maradt, * közbenjárónknak hívjuk eléd, * nagyirgalmú Uralkodónk, * hogy mindig bűnbocsánatot ajándékozz azoknak, * akik így kiáltanak hozzád: * Emlékezzél meg rólunk is, *’ Üdvözítőnk, a te országodban!
Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
Prokimen, 4. hang
Kántor: Elosztották maguk között ruháimat, * és köntösömre sorsot vetettek. *
Nép: Köntösömre sorsot vetettek.
Elővers: Istenem, én Istenem, tekints reám, miért hagytál el engem!
Nép: Elosztották maguk között ruháimat, * és köntösömre sorsot vetettek. *
’ köntösömre sorsot vetettek.
VII. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
50. zsoltár
Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, * és könyörületed sokasága szerint töröld el gonoszságomat! * Moss meg engem mindinkább gonoszságomból, * és bűnömtől tisztíts meg engem! * Mert elismerem gonoszságomat, * és bűnöm előttem van mindenkor. * Egyedül ellened vétettem, * és gonoszt előtted cselekedtem, * hogy igaznak bizonyulj igéidben, * és győztesnek ítéletedben. * Mert íme, vétekben fogantattam, * és bűnökben fogant engem anyám. * Mert íme, az igazságot szereted, * a te bölcsességed titkos és elrejtett dolgait * kinyilatkoztattad nekem. * Hints meg engem izsóppal, és megtisztulok, * moss meg engem, és a hónál fehérebb leszek! * Add, hogy örömöt és vigasságot halljak, * és örvendezzenek megalázott csontjaim! * Fordítsd el orcádat bűneimről, * és töröld el minden gonoszságomat! * Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, * és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben! * Ne vess el engem színed elől, * és Szent Lelkedet ne vedd el tőlem! * Add vissza nekem üdvözítésed örömét, * és uralkodó lélekkel erősíts meg engem! * Megtanítom utaidra a gonoszokat, * és az istentelenek hozzád térnek. * Szabadíts meg engem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, * és nyelvem magasztalni fogja a te igazságodat! * Uram, nyisd meg ajkaimat, * és szám a te dicséretedet fogja hirdetni! * Mert ha kedvelnéd, áldozatot adtam volna, * de az égőáldozatokban nem telik kedved. * Áldozat Istennek a töredelmes lélek, * a töredelmes és alázatos szívet, ó, Isten, nem veted meg. * Tégy jót, Uram, jóakaratodból Sionnal, * hogy felépüljenek Jeruzsálem kőfalai! * Akkor veszed kedvesen az igazság áldozatát, * az ajándékot és égőáldozatokat, * akkor tesznek oltárodra borjakat..
VIII. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Lukács evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
Kozma szerzetes háromódás kánonja:
V. ÓDA
Irmosz, 6. hang:
VIRRADATKOR HOZZÁD ÉBREDEK, * ki az elesett ember iránt könyörületre indulva * változás nélkül kiüresítetted magadat, * és bár minden szenvedélytől mentes vagy, * egészen a kínszenvedésig megalázkodtál, Isten Igéje! * Add nekem a te békességedet, Emberszerető!
Miután megmostad lábaikat, * s a te isteni titkaidban való részesedéssel megtisztult elméjük, * társaid veled együtt mentek föl Sionról az Olajfák nagy hegyére, * s magasztaltak téged, Emberszerető Krisztus!
Vigyázzatok, barátaim – mondottad nekik, * s ne ijedjetek meg, * közeledik ugyanis az óra, * amikor elfognak és a törvényszegők kezébe adnak. * Ti mindnyájan el fogtok széledni, * és elhagytok engem, * de majd összegyűjtelek titeket, hogy mint emberszeretőt hirdessetek.
Konták:
8. hang
AZ ÉRETTÜNK FÖLFESZÍTETT ÜDVÖZÍTŐT, * jertek, mindnyájan énekeljük: * mert őt látta Mária a keresztfán, és felsóhajtott: * Bárha fölfeszítve szenvedsz is, *’ te vagy az én Fiam * és én Istenem!
Ikosz:
Midőn a Jerke saját bárányát leöletésre vitetni látta, Mária a többi asszonnyal együtt, szétbontott hajjal követte őt, és ezeket kiáltotta: Hová mész, gyermekem? Kiért igyekszel ezen az úton? Talán egy másik menyegző van Kánában, s oda sietsz, hogy a vizet borrá változtasd? Veled menjek-e én is, gyermekem, vagy itt várjalak inkább? Szólj hozzám egy szót, Ige és ne haladj el mellettem szótlanul, ki tisztának őriztél meg, * s te vagy az én Fiam és az én Istenem!
VIII. ÓDA
Irmosz:
AZ ISTENELLENES bálványszobrot az istenes ifjak megvetették, * a Krisztus ellen acsarkodó törvényszegők gyűlése pedig hiú terveken tanakodik, * megölni készül azt, aki kezein tartja fenn az életet, * s kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.
Űzzétek el most szemetekből az álmot, * mondtad Krisztusom tanítványaidnak, * imádsággal virrasszatok, * nehogy a kísértésben elbukjatok, * különösen is te, Simon! * Mert az erősre nagyobb megpróbáltatás vár. * Ismerj meg végre, Péter, engem, * kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké!
Szentségtörő beszéd soha nem hagyja el ajkaimat, Uralkodóm, * s még ha mindenki el is hagy téged, * én hűséggel veled halok meg – válaszolt Péter. * Mert nem test és vér, * hanem a te Atyád jelentett ki nekem téged, * kit az egész teremtés dicsérve áld mindörökké.
Az isteni bölcsesség és tudás minden mélységét nem fürkészted ki, * sem az én ítéleteim mélységét nem fogtad fel, ó ember * – felelte az Úr –; * test vagy, tehát ne kérkedj, * mert majd háromszor megtagadsz engem, * kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.
Megtagadsz, Simon Péter – mondta az Úr; * gyorsan rávesznek, amint megmondtam, * mert alighogy közeledbe jön a szolgáló, * már meg is félemlít téged. * De ha keservesen sírsz, könyörületre találsz nálam, * kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.
Elővers, 6. hang: Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat, énekeljük az Urat és magasztaljuk őt mindörökké!
Katavásziaként újra elénekeljük az irmoszt:
AZ ISTENELLENES bálványszobrot az istenes ifjak megvetették, * a Krisztus ellen acsarkodó törvényszegők gyűlése pedig hiú terveken tanakodik, * megölni készül azt, aki kezein tartja fenn az életet, * s kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.
Az Istenszülőt magasztaló ének nincs, csak nagy tömjénezés.
IX. ÓDA
Irmosz:
KI A KERUBOKNÁL TISZTELTEBB, * és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét * sérülés nélkül szülted, * téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!
Vészthozó istenellenes gonoszok gyülevész hada, * Isten megölésére kész gyülekezet támadt ellened, Krisztus, * és törvényszegőként hurcolt magával téged, * a mindenség Teremtőjét, * akit mi magasztalunk.
A törvényből mit sem tudnak a gonoszok, * és a próféták szavát is hiába tanulták, * mert ártatlan bárányként igazságtalanul hurcolnak leöletésre téged, * a mindenség Uralkodóját, * akit mi magasztalunk. Pogányoknak szolgáltatták ki az életet * a papok az írástudókkal együtt, * mert gyűlölködő gonosz szállta meg őket, * hogy megölessék azt, aki maga az Életadó, * s akit mi magasztalunk.
Ebek falkájaként vettek körül téged, * s vesszővel vertek téged, Urunk. * Vallattak, és hamisan tanúskodtak ellened, * és te mindezt elszenvedve üdvözítettél mindnyájunkat.
Katavásziaként megismételjük az irmoszt:
KI A KERUBOKNÁL TISZTELTEBB, * és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét * sérülés nélkül szülted, * téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!
Fényének:
3. hang
A JÓ ÚTRA TÉRT LATORT még aznap a Paradicsomra méltattad, Uram. * Keresztfád által világosíts meg és üdvözíts engem is! (3x)
IX. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent János evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Harangozás.
Dicséreti sztihirák:
3. hang
Minden lélek dicsérje az Urat! * Dicsérjétek az Urat a mennyekben! * Dicsérjétek őt a magasságban! *’ Téged illet, Isten, az ének.
Dicsérjétek őt minden angyalai, * dicsérjétek őt minden seregei! *’ Téged illet, Isten az ének.
148. zsoltár
Dicsérjétek őt, Nap és Hold, * dicsérjétek őt, fény és minden csillagok! * Dicsérjétek őt, egeknek egei, * és a vizek az égbolt fölött! * Dicsérjék az Úr nevét, * mert ő szólt és lettek, parancsolt és létrejöttek. * Odaállította őket örökre, és örökkön örökre, * parancsot adott, s az el nem múlik. * Dicsérjétek az Urat a földről, szörnyek és minden mélységek, * tűz, jégeső, hó, jég, szélvihar, melyek az ő igéjét cselekszitek, * hegyek és minden halmok, gyümölcsfák és minden cédrusok, * vadak és minden barmok, csúszómászók és szárnyas madarak, * föld királyai és minden nép, fejedelmek és a föld minden bírája! * Ifjak és szüzek, vének az ifjakkal dicsérjék az Úr nevét, * mert csak az ő neve magasztos! * Az ő dicsérete az ég és a föld fölött van, * és ő fölemeli népének erejét. * Dicshimnusz minden szentjeinek, * Izrael fiainak, a hozzá közeledő népnek!
149. zsoltár
Énekeljetek az Úrnak új éneket, * zengjen dicsérete a szentek gyülekezetében! * Örvendjen Izrael az ő Teremtőjében, * és Sion fiai királyuk miatt ujjongjanak! * Dicsérjék az ő nevét énekkarban, * dobbal és hárfán zengjenek neki! * Mert az Úr gyönyörködik népében, * és fölmagasztalja a szelídeket üdvösségével. * Dicsekszenek a szentek dicsőségükben, örvendeznek nyugvóhelyükön. * Isten magasztalása van torkukban és kétélű kard a markukban, * hogy bosszút álljanak a nemzeteken, megfenyítsék a népeket, * hogy azok királyait béklyóba verjék, és nemeseit vasbilincsbe, * hogy a megírt ítéletet végrehajtsák rajtuk. * Ez lesz dicsősége minden szentjének.
150. zsoltár
Dicsérjétek Istent az ő szentjeiben, * dicsérjétek őt erős boltozatában!
3. hang
Elővers: Dicsérjétek őt hatalmasságában, dicsérjétek őt nagyságának sokaságáért!
KETTŐS GONOSZTETTET követett el ellenem * az én elsőszülött fiam, Izrael; * mert elhagyott engem, az élő víz forrását, * és romlott vizű kutat ásott magának. * Engem a fára fölfeszített, * Barabásnak pedig szabadon bocsátását kérte. * Megborzadt ezen az ég * és a nap elrejtette sugarait, * de te, Izrael, mégsem szégyenkeztél, * hanem a halálra engedtél engem. * Mennyei szent Atyám! * bocsáss meg nekik, *’ mert nem tudják, mit cselekedtek!
Elővers: Dicsérjétek őt harsonaszóval, dicsérjétek őt hárfán és citerán!
KETTŐS GONOSZTETTET követett el ellenem * az én elsőszülött fiam, Izrael; * mert elhagyott engem, az élő víz forrását, * és romlott vizű kutat ásott magának. * Engem a fára fölfeszített, * Barabásnak pedig szabadon bocsátását kérte. * Megborzadt ezen az ég * és a nap elrejtette sugarait, * de te, Izrael, mégsem szégyenkeztél, * hanem a halálra engedtél engem. * Mennyei szent Atyám! * bocsáss meg nekik, *’ mert nem tudják, mit cselekedtek!
Elővers: Dicsérjétek őt dobbal és énekkarban, dicsérjétek őt húrokon és hangszereken!
SZENT TESTED minden tagja * gyalázatot és kínt szenvedett értünk, Uram: * töviseket a fejed, * arcod leköpdösést; * állad az ütéseket, szájad ecettel vegyített epe ízét, * füled az istentelen káromlásokat, * hátad a korbácsolást; * kezed a nádszálat, s végtagjaid a szögeket, * oldalad a lándzsa szúrását, * s egész tested a szétnyújtást a kereszten. * Mindezeket érettünk szenvedted, * hogy minket a szenvedésektől megszabadíts, * emberszeretetből lealázva magadat, * hogy magadhoz emelj minket. *’ Mindenható Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!
Elővers: Dicsérjétek őt zengő cimbalmokon, dicsérjétek őt a vigasság cimbalmán! Minden lélek dicsérje az Urat!
KERESZTRE FESZÍTTETÉSEDET LÁTVÁN, Krisztus, * az egész természet megrendült; * a föld alapjai meginogtak, * hatalmadtól való félelmükben, * mert amikor téged ma fölemeltek, * az akkori zsidók nemzetsége elbukott, * a templom kárpitja kettéhasadt * és a megnyílt sírokból a holtak fölkeltek. * A százados, a csodát látva, elámult. * Szülőanyád pedig ottan állva, * anyai hangon zokogva kiáltott: * Hogyne sírnék, mellemet verve, * mikor téged elítéltként, ruhátlanul, * a keresztfára függesztve látlak? * Megfeszített és eltemetett *’ és halottaidból feltámadt Urunk, dicsőség néked!
Dicsőség… 6. hang
LEVETTÉK RÓLAM RUHÁMAT * és vörös palástba öltöztettek, * töviskoszorút tettek fejemre, * jobb kezembe nádszálat adtak, *’ hogy összetörjem őket, mint cserépedényt.
Most és…
HÁTAMAT ÁTADTAM A VERÉSRE, * arcomat pedig nem fordítottam el a rám köpdösőktől, * Pilátus ítélőszéke elé állottam, * és a keresztet elszenvedtem *’ a világ üdvözítéséért.
X. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Márk evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
NINCS harangozás, csak kereplő használható!
Pap (a zárt királyi ajtó előtt): Dicsőség illet téged Úristenünk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Amen.
Pap: Dicsőség neked Isten, ki földerítetted nekünk a világosságot!
Kis (olvasott) doxológia:
DICSŐSÉG A MAGASSÁGBAN ISTENNEK, * és békesség a földön, jóakarat az emberekben! * Dicsérünk téged, áldunk téged, * imádunk és dicsőítünk téged. * Hálát adunk néked a te nagy dicsőségedért, * Urunk, mennyei Királyunk! * Mindenható Atyaisten, egyszülött Fiú, * Úr Jézus Krisztus és Szentlélek Úristenünk! * Isten Báránya, * az Atyának Fia, * ki elveszed a világ bűneit, * irgalmazz nekünk; * ki elveszed a világ bűneit, * fogadd el a mi imádságainkat; * ki ülsz az Atyának jobbján, * könyörülj rajtunk; * mert egyedül te vagy szent * te egyedül Úr, Jézus Krisztus, * az Atyaisten dicsőségére. Amen! * Mindennap áldunk téged és dicsérjük nevedet * örökké és mindörökkön-örökké. * Uram, menedékünk voltál nekünk * nemzedékről nemzedékre. *
Én mondám: * Uram irgalmazz nekem és gyógyítsd meg az én lelkemet, * mert vétkeztem teellened. * Hozzád menekülék Uram, taníts meg engem, * hogy a te akaratodat cselekedjem, * mert te vagy az én Istenem, * mert nálad van az életnek forrása, * és a te világosságodban látjuk meg a világosságot. * Nyújtsd kegyelmedet * a téged ismerőknek! * Add Urunk, hogy e napon * minden bűntől megőrizzük magunkat. * Áldott vagy te, Urunk, atyáinknak Istene, * dicséretes és dicsőséges a te neved mindörökké. Amen. * Legyen Uram, a te kegyelmed rajtunk, * amint tebenned bíztunk! * Áldott vagy te, Urunk, * taníts meg minket a te igazságaidra! * Áldott vagy te Uralkodó, * oktass bennünket a te igazságaidra! * Áldott vagy te, Szent, * világosíts meg minket a te igazságaiddal! * Uram, a te kegyelmed örökké, * kezeid munkáit meg ne vesd! * Téged illet a dicséret, * téged illet az ének. * Téged illet a dicsőség, * Atya és Fiú és Szentlélek, * most és mindenkor * és örökkön-örökké. Amen.
Pap: Teljesítsük reggeli könyörgésünket az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz!
Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket Isten a te kegyelmeddel!
Nép: Uram irgalmazz!
Pap: Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: A békesség angyalát, a hűséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét, kérjük az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: Jókat és hasznosakat lelkünknek, és a világnak békességet kérjünk az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be, s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól.
Nép: Add meg, Uram!
Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
Nép: Néked, Uram!
Pap: Mert az irgalom, könyörület és emberszeretet Istene vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Amen!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek!
Pap: Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak!
Nép: Néked Uram!
Az áldozópap csendes imája:
Szent Uram, ki a magasságban lakozol, a lentvalókat szemléled és mindent látó szemeiddel minden teremtményre letekintesz, lelkileg és testileg neked hajlunk meg és kérünk, Szentek Szentje, terjeszd ki láthatatlan karodat szent lakodból s áldj meg mindnyájunkat! És ha valamit készakarva, vagy akaratlanul vétettünk, mint jóságos és emberszerető Isten bocsásd meg, e földi és földöntúli javaidat ajándékozván nekünk!
Pap: Mert téged illet, hogy könyörülj rajtunk és üdvözíts minket Istenünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökön-örökké.
Nép: Amen.
XI. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent János evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Kereplés.
Előverses sztihirák:
1. hang
MINDEN TEREMTMÉNY FÉLELMÉBEN ELVÁLTOZOTT, * látván téged. Krisztus Üdvözítőnk, a kereszten függeni; * a nap homályba borult, * és a föld alapjai megrendültek; * s minden részvéttel indult meg a mindeneket Teremtő szenvedésén. * Ki önként szenvedtél érettünk, *’ Urunk, dicsőség néked!
Elővers, 2. hang: Elosztották maguk között ruháimat, és köntösömre sorsot vetettek.
A GONOSZ ÉS ISTENTELEN EMBEREK * miért készülnek hiábavaló dolgokra? * Miért ítélik halálra a mindenség Életét? * Ó, magasztos csoda! * A világ alkotója a bűnösök kezére adatik, * és az Emberszeretőt a keresztre emelik, * hogy az alvilág foglyait kiszabadítsa. *’ Ó, hosszantűrő Urunk, dicsőség néked!
Elővers: Epét adtak nekem eledelül, és szomjúságomban ecettel itattak engem.
MA A SZEPLŐTELEN SZŰZ keresztre feszítve látott téged, Ige, * és anyai lelkét fájdalom járta át, * amely szívében sebet ejtett; * ezért lelke mélyéből fájdalmasan felzokogott, * és szétomlott hajjal siránkozva * s mellét verve bánatosan így kiáltott: * Jaj nekem, isteni gyermekem! * Jaj nekem, világ világossága! * Miért szálltál alá szemeim elől, Isten Báránya? * Még az angyalok is remegve ámulnak a te szenvedéseden: *’ felfoghatatlan Urunk, dicsőség néked!
Elővers: Isten a mi Királyunk öröktől fogva, szabadulást szerzett a föld közepette.
TÉGED, ÜDVÖZÍTŐNK, a mindenség Alkotóját és Istenét * látván a te szeplőtelen szűz Anyád, keresztre feszítve, * keservesen fölsóhajtott: * Fiam, hová lett tekinteted szépsége? * Nem bírom már nézni, amint igazságtalanul keresztre feszítenek. * Siess tehát és kelj föl, * hogy dicsőítsem a te halottaidból való *’ harmadnapi föltámadásodat!
Dicsőség… 8. hang
URAM, MIDŐN A KERESZTRE EMELTETTÉL, * félelem és rettegés fogott el minden teremtményt. * A földnek nem engedted, hogy elnyelje a téged fölfeszítőket; * az alvilágnak pedig megparancsoltad, * hogy bocsássa el foglyait, * hogy a halandók újra föléledjenek. * Élőknek és holtaknak Bírája, * életet jöttél adni és nem halált, *’ Emberszerető, dicsőség néked!
Most és…
AZ ÍTÉLET PÁLCÁJÁT már eltörték * az igazságtalanság bírái. * Jézus felett törvényt ültek, * és keresztre elítélték. * Szenved ettől a természet, * midőn Urát kereszten függni látja. * Ki érettem testi természetedben szenvedtél, *’ jóságos Uram, dicsőség néked!
XII. EVANGÉLIUM
Pap: Hogy a szent evangélium meghallgatására méltóknak találtassunk, békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram irgalmazz, irgalmazz!
Pap: Békesség mindnyájatoknak!
Nép: És a te lelkednek, lelkednek!
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása!
Nép: Dicsőség a te kínszenvedésednek, Uram, dicsőség!
Pap: Figyelmezzünk!
Evangélium.
Nép: Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség!
Kereplés.
Jó az Urat dicsérni * és éneket mondani a te nevednek, ó Fölséges!
Hogy reggel hirdettessék irgalmasságod * és igazvoltod éjjel!
Jó az Urat dicsérni * és éneket mondani a te nevednek, ó Fölséges!
Hogy reggel hirdettessék irgalmasságod * és igazvoltod éjjel!
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!(3x)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!
Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Amen.
Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!
Pap (a zárt királyi ajtó előtt): Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Nép: Amen.
Tropár:
4. hang
MEGVÁLTOTTÁL MINKET DRÁGA VÉREDDEL a törvény átkától, * a keresztre szögeztetvén * és lándzsával átszúratván, * az embereknek halhatatlanságot árasztottál, *’ Üdvözítőnk, dicsőség néked!
Pap (a bezárt királyi ajtó előtt): Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj!
Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Pap: Könyörögjünk még szentséges (egyetemes) főpásztorunk N. (római) pápáért, istenszerető N. metropolitánkért (N. püspökünkért, N. apostoli kormányzónkért,) lelkiatyáinkért s ’Krisztusban minden atyánkfiáért!
Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Pap: Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért és minden igazhitű keresztényért!
Nép: Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!
Pap: Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Pap: Bölcsesség!
Nép: Adj áldást!
Pap: Krisztus, a mi Istenünk, ki áldott és dicsőített öröktől fogva!
Nép: Tedd erőssé Isten az igaz katolikus hitet örökön örökké!
Pap: Legszentebb Istenszülő üdvözíts minket!
Nép: KI A KERUBOKNÁL tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülted, * téged valóságos Istenszülő magasztalunk!
Pap: Dicsőség neked Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked!
Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökön örökké. Ámen.
Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Adj áldást uram!
Pap: Krisztus, igaz Istenünk, aki a világ üdvösségéért leköpdösést, sebeket, arcul verést, keresztet és halált szenvedett, az ő legtisztább Anyjának, szentéletű és isteni ihletettségű atyáinknak és minden szentjeinek esedezései által könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.
Nép: Amen.
Pap: Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Nép: Amen.