Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Mintája: Jelül rendelted…
Vétkeztem ellened, Emberszerető, / nem természetes módon, mint gyarló ember, / hogy bocsánatot nyerhetnék, / hanem embert, természetet és a megbocsátást felülhaladó mértékben. / De te Üdvözítőm, / ki a természet törvénye felett / és az emberi észre nézve felfoghatatlan módon emberré lettél / és véghetetlenül irgalmas vagy, / könyörülj rajtam.
A bűnbánatot nem az igazak, hanem a bűnösök részére alapítottad Krisztus. / Példaképpen vevén tehát a latort és a tékozló fiút, / Manasszeszt és a bűnös nőt, / az üldözőt, a vámost és a megtagadót, / nem csüggedek el, ismervén a te jóságodat / és szeretetedet, Üdvözítőm, / hanem javulást fogadok és siránkozom / erősen remélvén, hogy befogadsz engem.
Isten, mindenek királya! adj nékem, / ki a testi szenvedélyekben merültem el / és téged elhagytalak, / töredelmes szívet, a bűntől való tartózkodást / és tökéletes megjavulást. / Kétségbeesett tékozló fiadat / mindenható Jézus, / nagy irgalmasságod szerint üdvözítsd, / mint lelkeink szabadítója.
Az Istenszülőé
Ki felülhaladod az angyali rendeket, ó Szeplőtelen! / az angyalokkal egyetemben imádd / az angyalok és minden teremtmények Királyát, / hogy ajándékozzon nekünk bűnbocsánatot, / mentsen meg minket a rossz indulatoktól, / és méltasson bennünket arra, / hogy méltó magasztalói lehessünk az ő dicsőségének / és részesei elevenítő titkainak.
Előverses sztihirák
Szerettem volna könnyeimmel lemosni, Uram / bűneim kéziratát, / és életem további folyamán / bűnbánat által keresni kedvedet, / de csábít az ellenség / és sanyargatja lelkemet; / Uram míg végképpen el nem veszek, / szabadíts meg engem.
Ki az a szélvész által hányatottak között, / ki közeledvén a te révpartodhoz, Uram, / és nem menekült meg? / - avagy melyik beteg kér tőled orvoslást és nem gyógyulna meg? / Mindenek teremtője és a betegek orvoslója: / Uram, míg végképpen el nem veszek, / üdvözíts engem.
Ki szenteid emlékében magasztaltatol Krisztus Isten, / és általok imádtatol, / küldd le nekünk nagy és bő kegyelmedet!
Az Istenszülőé
Üdvözlégy a világosság szövétneke! / Üdvözlégy a megváltás kútforrása! / Üdvözlégy az égi manna arany edénye! / Üdvözlégy eléghetetlen csipkebokor! / Üdvözlégy királyi palota! Üdvözlégy titokzatos asztal! / Üdvözlégy szent hegy! / Üdvözlégy királyi szék! / Üdvözlégy, mindnyájunk segítsége! / Üdvözlégy titkos ajtó! / Üdvözlégy valamennyiünk öröme, / legdrágább Királynénk!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák
Szerettem volna könnyeimmel lemosni, Uram / bűneim kéziratát, / és életem további folyamán / bűnbánat által keresni kedvedet, / de csábít az ellenség / és sanyargatja lelkemet; / Uram míg végképpen el nem veszek, / szabadíts meg engem.
Ki az a szélvész által hányatottak között, / ki közeledvén a te révpartodhoz, Uram, / és nem menekült meg? / - avagy melyik beteg kér tőled orvoslást és nem gyógyulna meg? / Mindenek teremtője és a betegek orvoslója: / Uram, míg végképpen el nem veszek, / üdvözíts engem.
Moss meg engem könnyeimmel, Üdvözítőm, / mert sok bűnnel vagyok fertőzve, / azért le is borulok elődbe: / Istenem, vétkeztem, / irgalmazz nekem!
Szellemi nyájadnak juha vagyok, / s hozzád menekülök, jó pásztorom, / keress föl engem, eltévedtet, Istenem, / és irgalmazz nekem!