a nagycsütörtök esti nagy alkonyati zsolozsmán Bazil liturgiával
Pap (bezárt királyi ajtóval, az oltárnál, teljes liturgikus díszben): Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa most és mindenkor és örökkön-örökké!
Nép: Ámen.
Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, * a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!
A pap az ikonosztázion előtt halkan mondja az esti papi imákat.
103. zsoltár
Áldjad, én lelkem, az Urat, * Uram, Istenem, fölötte fölséges vagy! * Dicsőítésbe és ékességbe öltöztél, * köntösként világosságot öltöttél magadra, * kiterjeszted az eget, mint sátortetőt. * Ki befödöd vizekkel annak felső részeit; * ki felhőket teszel fogatoddá, * ki a szelek szárnyain jársz. * Angyalait szélvésszé teszi, * és szolgáit égető tűzzé. * Ki a földet szilárd alapra helyezted, * nem fog ingadozni örökkön örökké. * A vízmélység öltözet gyanánt födte azt, * a hegyeken vizek állottak. * Feddésed elől elfutottak, * mennydörgésed szavától megijedtek. * A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál. * Határt szabtál, melyet nem fognak áthágni, * és nem térnek vissza a földet elborítani. * Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek. * Iszik azokból minden mezei vad, * szomjasan utánuk sóvárognak a vadszamarak. * Azok mellett fészkelnek az égi madarak, * a kősziklák közül szózatot adnak. * Fönséges hajlékodból megöntözöd a hegyeket, * műveid gyümölcsével jóllakik a föld. * Füvet sarjasztasz a jószágnak, * és kalászokat az emberek szolgálatára, * hogy kenyeret termeljenek a földből, * és bor vidámítsa az ember szívét, * hogy arcát olajjal derítse föl, * és kenyér adjon erőt az ember szívének. * Teleszívják magukat a mező fái * és a Libanon cédrusai, melyeket ültetett. * Ott raknak fészket a madarak, * tetejükön tanyázik a gólya. * A magas hegy a szarvasok, * a szikla a nyulak menedéke. * A Holdat időmértékül teremtette, * a Nap ismeri lenyugtának idejét. * Sötétséget támasztasz és éj van. * Leple alatt mind kimennek az erdei vadak, * a prédáért ordító oroszlánkölykök, * melyek az Istentől várják étküket. * Fölkel a Nap, s ők összegyűlnek, * és tanyáikon szenderegnek. * Kimegy az ember munkájára és dolgára napestig. * Mily nagyszerűek a te műveid, Uram! * Bölcsességedben alkottál mindent, * betöltik a földet teremtményeid. * Ez a nagy és széles öblű tenger, * hemzseg benne számtalan élőlény, * a kicsiny állatok a nagyokkal. * Ott járnak a hajók, s a cethal, * melyet azért alkottál, hogy játszadozzon benne. * Mindnyájan tőled várják, hogy eledelt adj nekik alkalmas időben. * Te adsz nekik, ők gyűjtenek, * ha megnyitod kezedet, mindnyájan betelnek jóságoddal. * De ha elfordítod arcodat, megrendülnek, * ha megvonod leheletüket, kimúlnak és a porba visszatérnek. * Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek, * és megújítod a föld színét. * Legyen az Úré a dicsőség mindörökké! * Lelje örömét műveiben az Úr, * aki rátekint a földre és megrendíti azt, * a hegyeket megérinti és füstölögnek. * Énekelni fogok az Úrnak életemben, * zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek. * Legyen kellemes számára beszédem, * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni. * Fogyjanak el a bűnösök a földről, * és a gonoszok úgy, hogy ne is legyenek! * Áldjad, én lelkem, az Urat!
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.
Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség néked, Isten! (3x)
Pap (a zárt királyi ajtó előtt): Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Szentséges főpásztorunk, N. pápáért, Istenszerető N. metropolitánkért (N. püspökünkért, N. apostoli kormányzónkért), a tisztes áldozópapságért, a Krisztus-szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
(Pap: Országunk vezetőiért és népünkért, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!)
Pap: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Nép: Néked Uram!
Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
A pap nagy tömjénezést végez, majd elvégzi a proszkomídiát, elbocsátó nélkül.
2. hang
Uram, tehozzád kiáltok, * hallgass meg engem; * figyelmezz imádságom hangjára, * midőn tehozzád kiáltok; *’ hallgass meg engem, Uram!
Igazodjék fel az én imádságom, * mint a tömjénfüst a te színed elé, * kezeimnek fölemelése * esti áldozat gyanánt! *’ Hallgass meg engem, Uram!
2. hang
Elővers: Vidd ki a tömlöcből lelkemet, hogy hálát adjak a te nevednek!
ÖSSZEJÖN A ZSIDÓK TANÁCSA, * hogy a mindenek Alkotóját és Teremtőjét * Pilátusnak adják át. * Ó, gonoszok és hitetlenek! * ítéletre szánják azt, aki élőket és holtakat fog majd megítélni. * Kínszenvedésre készítik a szenvedések meggyógyítóját. * Hosszú türelmű Urunk, * nagy a te irgalmad, *’ dicsőség néked!
Elővers: A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. Uram, hallgasd meg az én szavamat!
A TÖRVÉNYSZEGŐ JÚDÁS, * aki a vacsorán veled egy tálba mártotta kezét, Uram, * törvényszegők felé tárta ki azt, * hogy átvegye az ezüstpénzt, * és ki a kenet értékét becsülgette, * nem átallt téged, a felbecsülhetetlen értékűt elárulni. * Ki lábait a mosásra kinyújtotta, * álnokul megcsókolta az Uralkodót, * hogy elárulja a gonoszoknak, * de az apostolok karából kiszakítva * nem láthatta meg a te harmadnapi feltámadásodat, *’ amely által könyörülj rajtunk!
Elővers: Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram, Uram, ki állhat meg előtted? Bizony, nálad van a kiengesztelődés.
JÚDÁS, A RAVASZ ÁRULÓ, * álnok csókkal árulta el az Urat és Megváltót * s a mindenek Uralkodóját szolgaként adta el a zsidóknak, * s mint a bárány a leöletésre, * úgy engedte áldozatra magát az Isten báránya, * az Atyának Fia, *’ az egyetlen Nagyirgalmú.
Elővers: A hajnali őrállástól éjjelig, * a reggeli őrállástól bízzék Izrael az Úrban!
JÚDÁS, MINT SZOLGA ÉS CSALÓ, * tanítvány és áruló, * barát és mégis sátánként nyilatkozott meg tetteiben, * mert bár követte a Mestert, * de közben már az árulást latolgatta, * ezt mondván magában: * elárulom őt és megszerzem az összerakott pénzt, * mert igyekezett már a kenetet is eladni, * Jézust pedig álnokul elfogatni. * Csókot adva elárulta Krisztust, * s mint a bárány a leöletésre, * úgy engedte áldozatra magát az egyetlen irgalmas *’ és emberszerető.
Elővers: Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek; dicsérjétek őt, minden népek!
AKIT IZAJÁS ÁRTATLAN BÁRÁNYNAK hirdetett, * önkéntes leöletésre jön meg, * és hátát korbácsolásra adja, * orcáját pedig az ütlegeknek. * Arcát nem fordítja el a leköpdösések szégyenétől, * és gyalázatos halálra ítéltetik. * Mindezeket ártatlanul és önként elviseli, * hogy mindenkinek ajándékul adja *’ a holtak közül való feltámadást.
Dicsőség… most és… 6. hang
VALÓBAN AMA VIPERÁK FAJZATA VOLT JÚDÁS, * akik mannát ettek a pusztában, * s mégis zúgolódtak táplálójuk ellen, * s még szájukban volt az eledel, * s máris hálátlanul ócsárolták Istent. * Ez a rosszlelkű ember is * míg szájában hordta a mennyei kenyeret, * elárulta az Üdvözítőt. * Ó, telhetetlen természet, * és embertelen vakmerőség! * Saját táplálóját elárulja * és szeretett Uralkodóját halálra adja. * Tényleg azoknak az istenteleneknek fia ő, * és tőlük örökölte a pusztulást. * Őrizd meg, Urunk, a mi lelkünket a hasonló embertelenségektől, *’ mint kimondhatatlanul hosszú türelmű!
Körmenet felonban tömjénezővel és evangéliumos könyvvel, a kis bemenet imáját mondva.
Pap: Bölcsesség igazhívők!
Nép: Enyhe világossága, * a szent és boldog, * és halhatatlan * mennyei Atya isteni dicsőségének, * Jézus Krisztus! * Eljövén a Napnak lenyugvásához * és látván az esteli fényt; * áldjuk az Atyát * s a Fiút, és a Szentlélek Istent! * Mert te méltó vagy, * hogy minden időben, * szent hangon énekeljünk tenéked, * Isten fia, * ki éltet adsz a világnak; * miért is ez a világ dicsőít téged.
Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
Prokimen, 1. hang
Kántor: Ments meg ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól szabadíts meg engem! *’
Nép: Szabadíts meg engem!
Elővers: Kik gazságot forralnak szívükben, akik egész nap háborúságot szítanak!
Nép: Ments meg ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól szabadíts meg engem! *’ Szabadíts meg engem!
Pap: Bölcsesség!
Felolvasó: Kivonulás könyvének olvasása (19,10-19)
Pap: Figyelmezzünk!
Felolvasó: „Így szólt az Úr Mózeshez…”
Prokimen, 7. hang
Kántor: Ments meg * ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól * szabadíts meg engem!
Elővers: Szabadíts meg engem a gonosztevőktől, és a vérszomjas férfiaktól ments meg engem!
Nép: Ments meg * ellenségeimtől, Istenem, * és a rám támadóktól * szabadíts meg engem!
Pap: Bölcsesség!
Felolvasó: Jób könyvének olvasása (38,1-21; 42,1-5)
Pap: Figyelmezzünk!
Felolvasó: „Így szólt az Úr Jóbhoz…”
Pap: Bölcsesség!
Felolvasó: Izaiás próféta jövendölésének olvasása (50,4-11)
Pap: Figyelmezzünk!
Felolvasó: „Az Úr művelt nyelvet ad nekem…”
Pap: Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Nép: Néked, Uram!
Pap: Mert szent vagy te, mi Istenünk, és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Nép: Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk! (3x)
Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen. Szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!
Szent Isten, szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk!
Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
Prokimen, 7. hang
Kántor: A fejedelmek * egybegyűltek * az Úr ellen * és Fölkentje ellen.
Elővers: Miért tombolnak a nemzetek, s miért terveztek hiábavalóságokat a népek?
Nép: A fejedelmek * egybegyűltek * az Úr ellen * és Fölkentje ellen.
Pap: Bölcsesség!
Felolvasó: Szent Pál apostol korintusiakhoz írt levelének olvasása (11,23-32)
Pap: Figyelmezzünk!
Felolvasó: „Testvérek…”
Pap: Békesség néked! Bölcsesség, Figyelmezzünk!
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja
Elővers: Boldog, akinek gondja van a szűkölködőre és szegényre, a rossz napon megszabadítja őt az Úr.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja
Elővers: Ellenségeim rosszat mondtak felőle: Mikor hal meg és vész el az ő neve?
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja
Elővers: Aki kenyeremet ette, nagy csalárdságot művelt ellenem.
Nép: Alleluja, alleluja, alleluja
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Hallgassuk a szent evangéliumot, szent Máté evangéliumának olvasása! (Mt 26, 1-20; Jn 12.3-18; Mt 26,21-39; Lk 22, 43-45)
Nép: Dicsőség néked, Uram!
Evangélium.
Nép: Dicsőség néked, Uram!
Tovább a szokott módon Szent Bazil liturgiája.
Kerub-ének, áldozási vers és „Teljenek be ajkaink…” helyett 6. hang, mintadallam:
A TE TITKOS VACSORÁDNAK * részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, * mert nem mondom ki * ellenségednek a titkot, * sem csókot nem adok neked, mint Júdás, * hanem mint ama gonosztevő, kiáltok hozzád, * emlékezzél meg rólam, Uram, *’ midőn eljössz a te országodba!
„Valóban méltó…” helyett a kánon IX. irmosza:
6. hang
Az Uralkodónak * és a magas helyen tündöklő titkos asztalnak * üdvösséges csodáit, * jertek, ó hívek, élvezzük fölemelt lélekkel, * és fogadjuk be * a halhatatlan Igének szent tanítását, * kit is magasztalunk.