AZ ELŐSZENTELTEK LITURGIÁJA - nyersanyag

IX, imaóra végén

A kilencedik óra végzése alatt, midőn az énekkar a „nyolc boldogság”-ot énekli, az áldozópap s a diakónus liturgiai ruhákba öltözködnek, kezeiket megmossák s az oltár lépcsői előtt megállnak. Itt az áldozópap elmondja a 9. óra végimáját s az elbocsátó imát, de áldást nem ad, hanem egyenesen az oltár elé lépvén, halkan kezdi:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Újra keresztet vetvén a pap a diakónussal együtt, mondja:

Dicsőség a magasságban Istennek, békesség a földön és jóakarat az emberekben.

Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni.

Megcsókolja az oltárt s a keresztet. A diakónus a képállvány elé megy és fönnhangon énekli:

Adj áldást uram.

A pap az evangéliumot két kezébe fogva fölemeli, ezzel keresztet jelez s énekelve mondja

Vecsernyei rész

Ý Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor és örökkön örökké.

Ámen

Dicsőség neked Istenünk, dicsőség neked!

MENNYEI KIRÁLY, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy, és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

SZENT ISTEN, † szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk.

Dicsőség az † Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg bűneinktől! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te nevedért!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Dicsőség az † Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, * szenteltessék meg a te neved! * Jöjjön el a te országod! * Legyen meg a te akaratod, * amint a mennyben, úgy a földön is! * Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, * és bocsásd meg vétkeinket, * miképpen mi is megbo-csátunk az ellenünk vétkezőknek, * és ne vígy minket kísértésbe, * de szabadíts meg a gonosztól!

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, † Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor és örökkön-örökké.

Ámen.

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!

Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!

zsoltár

™ Áldjad én lelkem az Urat, * Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,

világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, * kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;

™ ki befödöd vizekkel annak felső részeit, * ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;

ki angyalaidat szélvésszé teszed, * és szolgáidat égető tűzzé;

™ ki a földet állandóságra alapítottad, * hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.

A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; * a hegyeken vizek állottak.

™ A te feddésed elől elfutottak; * mennydörgésed szavától megijedtek.

A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak * azon helyre, melyet nekik alapítottál.

™ Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, * s nem térnek vissza a földet elborítani.

Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, * a hegyek között folynak a vizek.

™ Iszik azokból minden mezei vad; * azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.

Azok mellett lakoznak az égi madarak; * a kősziklák közül szózatot adnak.

™ Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; * a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.

Ki szénát teremtesz a barmoknak, * és veteményt az emberek szolgálatára,

™ hogy kenyeret termessz a földből, * és bor vidámítsa föl az ember szívét;

hogy olajjal derítse föl orcáját, * és a kenyér erősítse meg az ember szívét.

™ Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; * melyeket ültetett.

Ott fészkelnek a madarak, * a gólya háza fő azok között.

™ A magas hegy a szarvasok, * a kőszikla a sündisznók menedéke.

A holdat időmértékül teremté; * a nap tudja lenyugvását.

™ Sötétséget parancsolsz és éj van., * mely alatt mind kimennek az erdei vadak,

az oroszlán ordító kölykei. * hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.

™ Fölkel a nap és összegyűlnek, * és hajlékaikba helyezkednek.

Kimegy az ember munkájára * és dolgára napestig.

™ Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! * mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.

Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, * a kicsiny állatok a nagyokkal;

™ Ott járnak a hajók, * a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.

Mindnyájan tőled várják, * hogy eledelt adj nekik idejében.

™ Te adván nekik, gyűjtenek; * fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.

De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; * ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.

™ Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; * és megújítod a föld színét.

Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. * Az Úr örülni fog alkotmányaiban;

™ ki letekint a földre, és megrendíti azt; * ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.

Énekelni fogok az Úrnak életemben, * dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.

™ Legyen kellemes neki az én beszédem; * én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.

Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; * áldjad én lelkem az Urat.

Dicsőség az † Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség néked Isten!

Az áldozópap vagy a diakónus (P) énekli a következő ekténiát:

Békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Az egész világbékességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és isteni félelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Istenszerető N. püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát, minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Néked Uram.

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Olvastatik a 18. kathizma első szakasza

Az Úrhoz kiálték midőn szorongattatám és meghallgata engem. — A hegyekre emelem szemeimet, onnét jő segítség nekem! — Vígadok, mikor azt mondják nekem: az Úr házába megyünk. — Hozzád emelem szemeimet ki a mennyekben lakozol.

Ezalatt a pap csendesen végzi az első antifóna imáját:

Könyörülő, kegyelmes, hosszantűrő és nagyirgalmú Urunk, vedd füleidbe imádságunkat és figyelmezz könyörgésünk szavára. Add jelét irántunk való jóságodnak. Vezess minket a te utadon, hogy igazságodban járjunk. Vigadjon a mi szívünk, hogy féljük szent nevedet; mert nagy vagy te és csodákat művelsz. Te vagy Isten egyedül. Az istenek között nincs hasonló hozzád, Uram, ki az irgalomban hatalmas s az erősségben jóságos vagy, hogy segítsd, vigasztald és üdvözítsd mindazokat, kik a te szent nevedben bíznak.

85. ZSOLTÁR.

Hajtsd meg, Uram, füledet, és hallgass meg engem; * mert nyomorult és szegény vagyok én.

™ őrizd meg lelkemet, mert neked vagyok szentelve; * szabadítsd meg benned bízó szolgádat, és Istenem!

Könyörülj rajtam Uram! * mert egész nap hozzád kiáltok.

™ Vidámítsd meg a te szolgád lelkét, * mert Uram, tehozzád emelem lelkemet.

Mert te Uram jóságos vagy és kegyes, * és nagy irgalmú mindazokhoz, kik téged segítségül hívnak.

™ Vedd füleidbe, Uram, imádságomat, * és figyelmezz az én könyörgésem szavára.

Szorongásom napján hozzád kiáltok; * mert te meghallgatsz engem.

™ Nincs, Uram, hasonló hozzád az istenek között, * és nincs a te cselekedeteidhez.

A nemzetek, kiket alkottál, mind eljönnek és imádkozni fognak előtted, Uram! * és dicsőítik majd a te nevedet.

™ Mert nagy vagy te, és csodákat mívelsz; * te vagy Isten egyedül.

Vezess engem, Uram a te utadon, és igazságodban fogok járni; * vigadjon az én szívem, hogy félje a te nevedet.

™ Hálát adok neked, Uram Istenem, teljes szívemből, * és dicsőítem a te nevedet mindörökké.

Mert nagy a te irgalmasságod én rajtam, * és kimentetted lelkemet a legalsóbb mélységből.

™ Isten! a gonoszok föltámadtak ellenem, és a hatalmasok gyülekezete keresi az én lelkemet; * és nem tart téged szemei előtt.

De te, Uram Isten, könyörülő vagy és irgalmas, * tűrő és nagyirgalmú, és igazságos;

™ tekints rám és könyörülj rajtam; * add hatalmadat szolgádnak, és szabadítsd meg szolgálód fiát.

Add jelét irántam való jóságodnak; * hogy lássák azt, kik engem gyűlölnek, és szégyenüljenek meg;

™ mert, Uram, te segítesz * és megvigasztalsz engem.

Az utolsó két verset ismételjük: Add jelét, stb.

Add jelét irántam való jóságodnak; * hogy lássák azt, kik engem gyűlölnek, és szégyenüljenek meg;

™ mert, Uram, te segítesz * és megvigasztalsz engem.

Zsoltár után:

DICSŐSÉG az † Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké! Ámen.

Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség néked Isten!

Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz!

Az áldozópap vagy a diakónus halkan a kis ekténiát mondja:

Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Néked Uram.

Az áldozópap:

Mert tied a hatalom, tied az ország, az erő és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Olvastatik a 18. kathizma második szakasza.

Kik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sión hegye: nem fog ingadozni mindörökké. — Megfordítván az Úr Sión fogságát, lettünk mint a megvigasztaltak. — Ha az Úr nem építi a házat, hiába munkálkodnak, kik azt építik, ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi. — Boldogok mindnyájan, kik az Urat félik, kik az ő útjain járnak.

Ezalatt az áldozópap a második antifóna imáját végzi:

Uram, ne feddj meg minket búsulásodban, sem haragodban ne dorgálj meg minket (Zsolt 37,2), hanem, óh lelkünk orvosa és gyógyítója, cselekedjél velünk irgalmad szerint. Vezess bennünket akaratod révpartjához. Világosítsd föl szívünk szemeit, hogy megismerjük igazságodat. Add meg nekünk, hogy a mai nap hátralevő részét s életünk minden idejét békében és bűn nélkül töltsük el a szent Istenszülő s minden szenteid imádságai által.

Az áldozópap vagy diakónus kis ekténiát mond:

Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Néked Uram.

Az áldozópap:

Mert jóságos és emberszerető Isten vagy és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Olvastatik a 18. kathizma harmadik szakasza.

A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. — Uram, nem fuvalkodott föl az én szívem, sem szemeim föl nem emelkedtek, sem nem jártam nagy és fölöttem való csodálatos dolgokban. — Emlékezzél meg Uram Dávidról és minden tűréséről! — íme, mely jó és mely gyönyörűséges az atyafiaknak együtt lakniok. — íme most áldjátok az Urat, ti az Úr minden szolgái.

Az áldozópap ezalatt a harmadik antifóna imáját olvassa:

Úristenünk, emlékezzél meg rólunk, bűnös és méltatlan szolgáidról, midőn szent és imádott nevedet segítségül hívjuk. Ne szégyeníts meg minket, kik a te irgalmadat várjuk; hanem teljesítsd, Uram, minden üdvös kérelmünket. Méltass bennünket, hogy teljes szívünkből szeressünk és féljünk téged s teljesítsük mindenben a te akaratodat.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Néked Uram.

Az áldozópap:

Mert te vagy a mi Istenünk, az irgalom és üdvösség Istene és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

A kar énekli: „Uram tehozzád kiáltok, hallgass meg engem stb” s az előverses énekeket.

Ý Uram tehozzád kiáltok, * hallgass meg engem * figyelmezz imádságom hangjára * midőn tehozzád kiáltok. * Hallgass meg engem Uram!

Igazodjék fel az én imádságom * mint a tömjénfüst a te színed elé; * kezeimnek fölemelése * esti áldozat gyanánt. * Hallgass meg engem, Uram!

Sztihirák

Előversek 10-re.
Vidd ki a tömlöcből lelkemet, * hogy dicsérjem a te nevedet!
Az igazak várnak rám, * míg jót teszel velem.	Mint a tékozló fiú eltávoztam kegyelmedtől, Uram / és jóságod bőségét eltékozoltam. / Végül irgalmas, hozzád menekülök, / és (!) így kiáltok: / Istenem, vétkeztem, de könyörülj rajtam.
Előversek 8-ra.
A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. * Uram, hallgasd meg az én szómat!	A te vértanúid, Uram, / nem tagadtak meg téged, / s nem pártoltak el parancsaidtól. / Az ő közbenjárásukra / könyörülj rajtunk.
Legyenek füleid figyelmesek * az én könyörgésem szavára.	Krisztus, akik érted lettek vértanúk, / sok kínzást elszenvedtek. / Közbenjárásuk és imáik által, Urunk / mindnyájunkat őrizz meg!
Előversek 6-ra.
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram, ki állhat meg előtted? * De nálad vagyon a kegyelem.	A mennyországban lakó diadalmas vértanúk, / földi küzdelmük során sok kínt elviseltek, / a mennyekben viszont elnyerték a tökéletes koszorút, / hogy közbenjárjanak a mi lelkünkért.
És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. * Az én lelkem az Úrban bízik.	A te kereszted, Urunk, / a vértanúk legyőzhetetlen fegyvere lett. / Mert bár látták a rájuk váró halált, / de a jövendő életre tekintve / s a beléd vetett reményből erőt merítettek. / Az ő közbenjárásukra könyörülj rajtunk!
Előversek 4-re.
A reggeli vigyázattól éjjelig bízzék Izrael az Úrban.
Mert az Úrnál az irgalmasság, és nála bőséges a megváltás, * és ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságából.
Dicsérjétek az Urat, minden nemzetek; * dicsérjétek őt, minden népek!
Mert megerősödött rajtunk az ő irgalmassága, * és az Úr igazvolta mindörökké megmarad.

Dicsőség az † Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.

Ezek alatt a pap tömjénezés mellett kiveszi a szentségtartóból az Úr testét s átviszi a felajánlási asztalra; a kehelybe bort és vizet önt, mit sem mondva és szokás szerint betakarja. „Dicsőség ... most és ...” alatt pedig a „bemenet” imáját mondja:

Este, reggel és délben dicsőítünk, áldunk, hálát adunk neked és kérünk téged, mindenség Uralkodója, emberszerető Urunk. Jusson imádságunk, mint jó illatszer, színed elé és ne hagyd szívünket gonosz szavakra vagy gondolatokra hajlani (Zsolt 140,2). Hanem szabadíts meg bennünket mindentől, ami lelkünk ellen leselkedik; mert óh Uram, Uram, reád néz a mi szemünk és benned remélünk, ne szégyeníts meg minket, Istenünk. Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Bemenet

A bemenet úgy történik, mint a rendes szentliturgián.

A diakónus:

Áldd meg, uram, a szent bemenetet.

Az áldozópap csendesen:

Áldott a te szenteid bemenete † öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

Az áldozópap vagy a diakónus fennhangon:

Bölcsesség, igazhívők.

Az énekkar:

Enyhe világossága a szent és boldog és halhatatlan mennyei Atya isteni dicsőségének, Jézus Krisztus! Eljövén a napnak lenyugvásához és látván az esteli fényt, áldjuk az Atyát s a Fiú és a Szentlélekistent. Mert te méltó vagy, hogy minden időben szent hangon énekeljünk tenéked, Isten Fia, ki éltet adsz a világnak, miért is ez a világ dicsőít téged.

Az áldozópap ezalatt az oltár mögötti emelvényszékre vonul. Az ének végeztével a diakónus segédletével mondja, a „békesség”-nél áldást adva:

Figyelmezzünk. Békesség mindnyájatoknak. Bölcsesség, figyelmezzünk.

A kar énekli a prokiment.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Bölcsesség.

A felolvasó:

Teremtés könyvének olvasása.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Figyelmezzünk.

A felolvasó olvassa az előírt szakaszt. Ezután énekli a 2. prokiment.

A diakónus:

Parancsolj uram.

Az áldozópap kezébe vevén a tömjénezőt s a hármas gyertyát, előbb az oltár felé fordulva énekli:

Bölcsesség † igazhívők.

Majd a nép felé fordulva:

Krisztus világossága † mindenkinek világoskodik.

A felolvasó:

Példabeszédek könyvének olvasása.

Az áldozópap vagy a diakónus megtömjénezi a híveket, miközben mondja:

Figyelmezzünk.

Erre olvastatik az előírt szentírási szakasz. azután az áldozópap s a diakónus megállnak az oltár lépcsője előtt és megkezdik a zsoltárversek éneklését. Míg énekelnek, állnak. Az énekkar énekét pedig térdepelve hallgatják.

vers:

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése, esti áldozat gyanánt.

Az énekkar ugyanezt a verset énekli.

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése, esti áldozat gyanánt.

vers:

Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem. Figyelj szavamra, mikor tehozzád kiáltok.

Az énekkar:

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése, esti áldozat gyanánt.

vers:

Tégy, Uram, számra őrizetet és körülvevő ajtót ajakimra.

Az énekkar:

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése, esti áldozat gyanánt.

vers:

Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet.

Az énekkar:

Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé, kezeimnek fölemelése, esti áldozat gyanánt.

Az áldozópap a diakónussal együtt az oltár lépcsője előtt három mély meghajlást, leborulást végez.

(E versek után nagyhéten evangélium, keresztelő szent János fejének feltalálása s a 40 vértanú ünnepén pedig prokimen, apostol és evangélium is olvastaik.)

Az áldozópap vagy a diakónus a kettős ekténiát énekli:

Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk:

Uram irgalmazz.

Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Uram irgalmazz.

Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.

Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.

Az áldozópap csendesen könyörög, mondván:

Urunk Istenünk, fogadd ezen buzgó fohászkodást a te szolgáidtól és könyörülj rajtunk könyörületed sokasága szerint. Küldd irgalmasságaidat reánk és minden népedre, amely bő kegyelmeidet várja.

A pap vagy a diakónus:

Könyörögjünk még istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért.

Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.

Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért, s minden igazhitű keresztényért.

Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.

Az áldozópap fönnhangon:

Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Az áldozópap vagy a diakónus az alábbi kéréseket mondja:

Jelöltek könyörögjetek az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hívek, a jelöltekért könyörögjünk, hogy az Úr irgalmazzon nekik.

Uram irgalmazz.

Oktassa őket az igazság igéire.

Uram irgalmazz.

Nyilatkoztassa ki nekik az igazság evangéliumát.

Uram irgalmazz.

Egyesítse őket szent, katolikus és apostoli egyházával.

Uram irgalmazz.

Mentsd meg, könyörülj, oltalmazd s őrizd meg őket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Jelöltek, fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

Néked Uram.

A pap csendes imája:

Isten, mi Istenünk, a mindenség teremtője és alkotója, ki azt akarod, hogy minden ember üdvözüljön s az igazság ismeretére jusson, tekints hitjelölt szolgáidra. Szabadítsd meg őket a régi tévelytől s az ellenség incselkedéseitől. Hívd őket az örök életre, világosítsd meg lelköket és testöket. Sorozd őket szellemi nyájadhoz, melyre a te szent nevedet segítségül hívtuk.

Fönnhangon:

Hogy ők is velünk együtt dicsőítsék legtisztesebb és fölséges nevedet, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Jelöltek, mindnyájan távozzatok. Jelöltek távozzatok. Jelöltek mindnyájan távozzatok. Senki a jelöltek közül ne maradjon. Hívek, mindnyájan ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A nagyböjt középső szerdájától „Jelöltek, mindnyájan távozzatok stb” mellőzendő.

A fönnhang után az áldozópap vagy a diakónus a következő ekténiát énekli:

Jelöltek, mindnyájan távozzatok. Fölvilágosulandók, mindnyájan távozzatok. Fölvilágosulandók, könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hívek, a fölvilágosuláshoz (a keresztséghez) készülő testvéreinkért s ezek üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hogy a mi Urunk, Istenünk szilárdítsa és erősítse őket.

Uram irgalmazz.

Világosítsa meg őket az istenismeret és ájtatosság világosságával.

Uram irgalmazz.

Méltassa őket alkalmas időben az újjászületés fürdőjére, a bűnök bocsánatára s a megigazulás köntösére.

Uram irgalmazz.

Szülje őket újjá víz és Szentlélek által.

Uram irgalmazz.

Ajándékozza nekik a hitben való tökéletességet.

Uram irgalmazz.

Sorozza őket az ő szent és választott nyájához.

Uram irgalmazz.

Mentsd meg, könyörülj, oltalmazd és őrizd meg őket, Isten a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Fölvilágosulandók, fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

Néked Uram.

Az áldozópap imája:

Tüntesd fel arcodat, Uralkodónk azoknak, kik a keresztséghez készülnek s a bűn szennyét levetni óhajtják. Világosítsd meg értelmöket, erősítsd meg őket a hitben, szilárdítsd meg a reményben, tökéletesítsd a szeretetben. Tedd őket Krisztusod tisztes tagjaivá, ki váltságul adta magát a mi lelkeinkért.

Fönnhang:

Mert te vagy a mi fölvilágosításunk és téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Fölvilágosulandók, mindnyájan távozzatok. Fölvilágosulandók, távozzatok. Hitjelöltek, mindnyájan távozzatok. Senki a jelöltek közül ne maradjon. Hívek, mindnyájan ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hívők Liturgiája

Az áldozópap a hívők liturgiarészének első imáját mondja:

Nagy és dicsőített Isten, ki a te Krisztusod életadó halála által a romlásból a romolhatatlanságba vezettél, szabadítsd meg összes érzékeinket a szenvedélyek öldöklő lázongásaitól, jó kormányos gyanánt a benső megfontolást helyezvén föléjök, hogy szemük óvakodjék a botránkoztató látványoktól, a fül zárva maradjon a hiúságos beszédek előtt s a nyelv tiszta maradjon az illetlen szavaktól. Tisztítsd meg, Uram, néked dicsőséget zengő ajkainkat. Add, hogy kezünk tartózkodjék a gonosz cselekedetektől s egyedül olyanokat tegyen, amik előtted kedvesek; miértis erősítsd meg összes tagjainkat és gondolatainkat a te kegyelmeddel.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Bölcsesség.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Ismét és ismét békességben könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Az áldozópap a hívők liturgiarészének második imáját mondja:

Szent, mindenek fölött jóságos Uralkodónk, kérünk téged, ki gazdag vagy a kegyelemben, légy irgalmas hozzánk, bűnösökhöz. Tégy méltókká bennünket egyszülött Fiad, a mi Istenünk, a dicsőség királyának elfogadására. Mert íme az ő, ez órában bevonuló szeplőtelen teste és életadó vére, melyeket a mennyei hadak sokasága láthatatlanul körülhordoz, eme titokteljes oltárra fognak elhelyeztetni. Add, hogy azokban elítélés nélkül részesülhessünk s általok lelkileg megvilágosítva, a világosság s a nappal fiaivá legyünk.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Bölcsesség.

Az áldozópap fennhangon:

A te Krisztusod ajándékából, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

A kar folytatólag énekli:

Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak; mert a dicsőség királya vonul be. Ím, a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja.

A kar éneke alatt az áldozópap vagy a diakónus körültömjénezi az oltárt s a szentséget. Az oltárhoz menvén kiterjesztett karokkal mondja:

Ezután történik szótlanul a nagy bemenet, az Úr testének elhelyezése, betakarása, megtömjénezése és három hódolás (metánia).

Teljesítsük esteli könyörgésünket az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját és a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

A kar erre az „Uram irgalmazz”-t hosszasan énekli, amíg a következő csendes imádság olvasása tart.

Az áldozópap csendes imája:

Kimondhatatlan és láthatatlan titkok Istene, kinél az értelem és a bölcsesség kincsei rejtőznek, ki ezen isteni szolgálat teljesítését nekünk kinyilatkoztattad s a te bőséges emberszeretetednél fogva minket bűnösöket arra rendeltél, hogy néked a mi bűneinkért s a nép vétségeiért fölajánlásokat és áldozatokat mutassunk be: magad láthatatlan királyunk, ki megszámlálhatatlan, nagy utolérhetetlen, dicsőséges és csodálatos dolgokat művelsz, tekints reánk, méltatlan szolgáidra, kik e szent oltárod, mint kerubokból alakult trónod előtt állunk, hol a te egyszülött Fiad és a mi Istenünk ezen előttünk fekvő, rettenetes titkokban nyugszik. Szabadíts meg bennünket és összes hű népeidet minden lelki tisztátalanságtól. Szenteld meg testünket és lelkünket elenyészhetetlen megszenteléseddel, hogy tiszta lelkiismerettel, megszégyenüléstől ment arccal és megvilágosított szívvel vegyük magunkhoz ezt az isteni szentséget s ezáltal megelevenítve, egyesüljünk magával Krisztussal, a mi igaz Istenünkkel, aki mondotta: „mindaz, aki eszi az én testemet és issza az én véremet, bennem marad és én őbenne.” Hogy ekképp, Uram, a te igéd bennünk lakozván, a sátánnak bűnös szóra, tettre vagy vétkes gondolatra csábító kísértéseitől megszabadíttassunk, a te legszentebb és imádott Lelked templomává legyünk és elnyerjük előtted örök kedvességben álló szenteiddel egyetemben a nekünk ígért örök javakat.

Az áldozópap folytatja az ekténiát:

Oltalmazz, ments meg, könyörülj, s őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.

Add meg Uram.

A békesség angyalát, a hívséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól.

Add meg Uram.

Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól.

Add meg Uram.

Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól.

Add meg Uram.

Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól.

Add meg Uram.

Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól.

Add meg Uram.

A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Néked Uram.

Az áldozópap fennhangon:

És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:

Az áldozópap csendesen és szétterjesztett karokkal, a nép énekelve:

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.

Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Békesség † mindnyájatoknak.

És a te lelkednek.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.

Néked Uram.

Az áldozópap halkan imádkozik:

Istenünk, ki egyedül vagy jóságos és irgalmas, ki a magasságban lakozol és az alázatosakat figyelmedre méltatod, tekints irgalmas szemmel minden népedre és őrizd meg őket. Méltass mindnyájunkat, hogy elítélés nélkül vegyük magunkhoz ezen életadó titkaidat; mert íme meghajtott fővel állunk előtted, a kegyelem bőségét várva tőled.

Fennhangon kézmosás közben:

A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Az áldozópap kézmosás után szétterjesztett karokkal csendes imát mond:

Figyelmezz reánk, Úr Jézus Krisztus, mi Istenünk, a te szent lakodból s országod dicsőségének trónjáról. Jöjj el, szentelj meg bennünket, ki a magasságban az Atyával együtt ülsz és itt velünk láthatatlanul jelen vagy. Hatalmas kezeddel méltóztassál nekünk átadni legtisztább testedet, drága véredet s általunk az egész népnek.

Mellét verve háromszor mondja:

Isten, légy irgalmas nekem bűnösnek (Lk 18,13).

Az áldozópap vagy a diakónus:

Figyelmezzünk!

Az áldozópap az Úr testét felemelve mondja:

Előre megszentelt Szentség a szenteknek.

Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.

A pap megtöri az áldozati bárányt, kereszt alakban a diszkoszra helyezi és csendesen mondja:

Megtöretik és megoszttatik az Isten Báránya, az Atyának Fia, ki megtörhető, de meg nem osztható, ki mindenkor eledelül szolgál és soha el nem fogyasztható, ki a benne részesülőket megszenteli.

Az áldozati bárány felső részével a kehely fölött keresztet jelez s azt a kehelybe bocsátva mondja:

A Szentlélek hitének teljessége.

Ezután kissé meghajtott fővel és szétterjesztett karokkal mondja az áldozás előtti imádságot:

Hiszem Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok.

A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged:

Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba.

Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba.

Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba.

Ne váljék, Uram ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására.

Hiszem, Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested s a te valóságos elevenítő véred. Kérlek, add hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.

Magához veszi az Úr testét e szavakkal:

Én, Istennek méltatlan szolgája, N. áldozópap, részesülök az Úristennek, s a mi Üdvözítőnk Jézus Krisztusnak drága, legszentebb és legtisztább testében bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.

Ezután részesül a kehelyből, de imát nem mond hozzá. Behelyezi a Szentséget a kehelybe s a takarót reá téve a hívek felé fordul.

Az áldozópap vagy a diakónus:

Közeledjetek.

Áldom az Urat minden időben. Alleluja.

A nép az áldozási verset énekli:

Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr. Alleluja (Zsolt 33,9).

Következik a hívek áldoztatása. Ennek végeztével az áldozópap csendben visszatér az oltárhoz, ott a kelyhet, diszkoszt s a takarókat kezébe veszi és halk hangon mondja:

Áldott az Isten, ki megvilágosított és megszentelt bennünket...

Azután a hívek felé fordulva és áldást adva:

Öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen. Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk; mert méltattál minket, hogy részesüljünk a te legtisztább testedben és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben, mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. Alleluja.

Az áldozópap a fölajánlási asztalhoz viszi át a Szentséget, hol azt magához vevén, halkan mondja a következő ekténiát:

Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaidban, méltóan adjunk hálát az Úrnak.

Uram irgalmazz.

Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.

Uram irgalmazz.

Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.

Néked Uram.

az áldozópap csendes imája:

Hálát adunk neked, Üdvözítőnk, mindnyájunk Istene, a nekünk adott javakért s a te Krisztusod szent testének és vérének vételéért. Kérünk téged, emberszerető Uralkodónk, őrizz meg bennünket szárnyaid árnyékában. Add meg nekünk, hogy testi és lelki megvilágosításunkra s a mennyország örökségének biztosítására egészen utolsó leheletünkig méltón vegyük magunkhoz a te Szentségedet.

Fennhangon:

Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Az áldozópap vagy a diakónus fennhangon:

Békével távozzunk.

Az Úr nevében.

Könyörögjünk az Úrhoz.

Uram irgalmazz.

Az áldozópap az amboni imát mondja:

Mindenható Uralkodó, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva lelkünk és testünk megtisztulására, a szenvedélyek megfékezésére s a feltámadás reményének biztosítására e legszentebb napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak, Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is, óh jóságos, hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futását végezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk s a szent feltámadást elítélés nélkül elérjük és magasztaljuk. Mert áldott és dicsőített a te legtisztesebb és fölséges neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké.

Az áldozópap az oltárhoz megy és halkan olvassa a következő imát:

Urunk, Istenünk, ki bennünket e legszentebb napokba helyeztél és félelmetes titkaidban részesítetté, egyesíts minket a te szellemi nyájaddal és tégy országod örököseivé most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

A kar a 33. zsoltárt olvassa

33. ZSOLTÁR.

Áldom az Urat minden időben; * az ő dicsérete számban lesz mindenkoron,

™ Az Úrban dicsekedik az én lelkem; * hallják meg ezt a szelídek, és vigadjanak.

Magasztaljátok az Urat velem; * és dicsőítsük az ő nevét egyetemben.

™ Kerestem az Urat és meghallgatott engem, * és minden szorongatásomból megmentett engem.

Járuljatok hozzája és megvilágosodtok, * és orcátok nem szégyenül meg.

™ Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta őt, * és minden szorongatásból kiszabadította őt.

Az Úr angyala az őt félők körül lakozik, * és megmenti őket.

™ ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr; * boldog ember, ki ő benne bízik.

Féljétek az Urat, minden szentei! * mert nincs fogyatkozásuk az őt félőknek.

™ A gazdagok szűkölködtek és éheztek; * de kik az Urat keresik, semmi jóban meg nem fogyatkoztak.

Jöjjetek fiaim! halljatok engem, * az Úr félelmére tanítlak titeket.

™ Ki az az ember, ki életet óhajt, * és jó napokat szeret látni?

Tiltsd el nyelvedet a gonosztól, * és ajkaid ne szóljanak csalárdságot.

™ Távozzál a gonosztól, és cselekedjél jót; * keresd a békét és kövesd azt.

Az Úr szemei az igazakon, * és fülei azok könyörgésein.

™ Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, * hogy elveszítse a földről azok emlékezetét.

Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta őket, * és minden szorongásokból kiszabadította őket. Közel van az Úr azokhoz, kik töredelmes szívűek, * és az alázatos lelkűeket megsegíti.

Sok az igazak szorongása, * de mindazokból kiszabadítja őket az Úr.

™ Az Úr megőrzi minden csontukat, * egy sem törik el azok közül.

A bűnösök halála igen gonosz; * és kik gyűlölik az igazat, vétkeznek.

™ Az Úr megváltja szolgái lelkét; és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.

Az áldozópap vagy a diakónus mondja:

Bölcsesség.

Ki a keruboknál tiszteltebb és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, ki az istent, az Igét, sérülés nélkül szülted, téged valóságos Istenszülő, magasztalunk.

Az áldozópap:

Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked.

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Adj áldást uram.

Az áldozópap:

Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a testnélküli mennyei erőknek, kettős nyelvtudományú szent Gergely atyánknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

Ámen.

Az áldozópap elbocsátó áldást ad a hívekre, mondván:

Az Úr áldása † reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével mindig, most és mindenkor s örökkön-örökké.

Ámen.

Előszenteltek liturgiája

AZ ELŐSZENTELTEK LITURGIÁJA - nyersanyag

IX, imaóra végén

Vecsernyei rész

85. ZSOLTÁR.

Sztihirák

Bemenet

Hívők Liturgiája

33. ZSOLTÁR.