Az éjféli istentisztelet vasárnap

Végezzük a szombatról vasárnapra virradó éjszaka, különleges szertartással, és figyelmen kívül hagyva a nagyböjtben is a szokásos nagyböjti előírásokat.

A pap szokásosan áldást mond Istenre, „Áldott a mi Istenünk”, a jelenlevők felváltva folytatják a dicséretet a szokásos kezdet elimádkozásával.

Ezen a vasárnapi szolgálaton csak egy zsoltárt imádkozunk („Könyörülj rajtam Isten”), amivel a minden nap mellénk szegődő bűnöket bánjuk meg. A zsoltár után Egyházunk imádságos szolgálata a Szentháromság felé fordul, a Szentháromság imádására énekeljük el a hang úgynevezett Szentháromság kánonját (Triádikon). A Nyolchangú Énektár minden hangjánál találunk ilyen kánont vasárnap éjszakára. Ízelítőül lássunk belőlük néhány imádságos idézetet:

„Egység és Háromság! A szellemi lényeg természetfeletti módon, felfoghatatlanul és kimondhatatlanul dicsőítenek, és szüntelenül zengik Neked a háromszent éneket. Ezzel magasztalunk mi is összhangban, háromszemélyű Urunk!” (1. hang, III. óda.)    „Magasztaljuk énekkel az Egy-uralom össze nem olvadt három Személyét, amelyek mindegyike tulajdonként és külön-külön birtokolja a személyiséget, de egy és oszthatatlan akaratban, dicsőségben és istenségben”.

„Sugározd be magasztalód szívét, hármasfényű istenség hármas fényeddel, s adj értelmet, hogy mindenben megismerjük és megcselekedjük a te jó és célravezető akaratodat, s magasztaljunk és dicsőítsünk Téged”.

„Hogy világosan felfedjed egy Úristenség három személyét, Istenem, emberek alakjában jelentél meg Ábrahámnak, s ő énekkel magasztalta egységes erődet”.

Amint e néhány idézetből is látható, háromféle gondolat található a kánonok szövegeiben: Először is egy dogmatikus, amelyben kifejti az igazhitű tanítást az egy lényeg és három személy valóságáról. Másodszor valamelyik bibliai eseményre utal, amelyet kapcsolatba lehet hozni a Szentháromság titkával. Harmadszor imádságos felhívás a Szentháromsághoz.

A kánon befejezése után nagyon hamar végére érünk az istenszolgálatnak. Négy ének következik, amelyekből kettő a Szentháromsághoz szól: „Valóban méltó, hogy énekeljük a fölöttébb isteni Szentháromságot”, és „Zengjük mindnyájan Istenhez méltó, Istent illető énekléssel”. Egy ének Krisztus feltámadásáról emlékezik meg: „Valóban méltó, hogy dicsőítsünk téged Istenige”. Az utolsó az Istenszülőhöz fordul: „Midőn a teremtés látta Szeplőtelen Szűz”.

A Háromszorszent, Miatyánk és papi fennhangja után már csak egyetlen ének következik: a folyó hang ipákoja. Éjféli idő lévén, még egyszer megemlékezik a kenethozó asszonyok buzgóságáról, akik éjjeli pihenésüket megrövidítve, vagy talán el is hagyva mentek Krisztus holttestéhez, de az élő Krisztussal találkozhattak.

A 40-szeres bűnbánati „Uram irgalmazz” elmondása, az Istenszülő rövid magasztalása után a jelenlevők áldást kérnek a paptól, aki a zsoltárverssel feleli: „Könyörüljön rajtunk az Isten”.

A kis doxológia, a háromszoros „Uram irgalmazz” után a pap elbocsátó áldással fejezi be az istentiszteletet. Következnek még a mindenkiért való imádságra történő rövid felhívások, a halottak említése nélkül.