KIRÁLYI IMAÓRÁK VIZKERESZT ELŐESTÉJEN
ELSŐ ÓRA. jildott a mi Isteniünk. Mennyei király. ‚Járom-marszent Miatyánk. Mert tied az országi. Uram ir-~ 12. DM: Jertek imádjuk s folytatólag -az lisbrúk szokott rendjével:
5. ZSOLTÁR. }-"rn----t vedd füleidbe ... 167. lap.
22. ZSOLTÁR. Az úr igazgat engem ... 225. lap.
26, ZSOLTÁR. Az úr világosságom és szabadulásorr, ki-az Úr életem oltalmazója, kitől re-_k 9 — Midőn ellen,2m közelednek a gono-k hogy egyék búsomat, ellenségeim, kik szot-ongatnak, magok meggyengülnek és — Ha, tábor áll ellenem, nem fél szí-Ha harc támad ellenem, én akkor is hí-- Egyet kértem az úrtól, ismét azért es-_ 1-,o.c-y az Úr házában lakjam életem tel-*napjaiban ; hogy lássam az Úr gyönyörüsé-,,g,:.... 4 látogassam az ő '!:emplomát. — Mert el-engem az ő hajlékában, a veszedelem megoltalmazott engem hajléka rejteké-_ — kősziklára emelt -R,1 engem. És most
0502
(28) Január (29)
fölemelte fejemet ellenségim fölé. Körüljártam, és örömáldozatot áldoztam az ő hajlékái,,an éne-kelni fogok és dicséretet mondok az Úrnak. Hallgasd meg Uram! szómat, mellyel hozz kiáltottam; könyörülj rajtam és hallgass me meg engem. — Neked szólott szívem, az én or cám téged keresett; a te orcádat keres?. Uram! — Ne fordítsd el tőlem orcádat; ne té el szolgádtól haragodban. Légy segítőm; n hagy] el engem, és ne vess meg engem, én üd-vözítő Istenem! — Mert atyám és anyám el-hagytak engem: az Úr pedig fölvész engem. —Törvényt adj nekem, Uram! a te utadra; és igazíts engem igaz ösvényre elleneim miatt. —Ne adj engem szorongatóim akaratának: mert hamis tanúk támadtak ellenem. — Hiszem. hoev meglátom az úr javait az élők földén. Várjad az Urat, cselekedjél férfiasan; szíved legyen erős, és remélj az úrban.
Ezek után: Dicsőség. Most és. Allelu;a 3, dicső-ség neked. Isten! Ur. irg. 3. És énekeljük a követ-kező tropárt:
Dicsőség: 4. hang. Minta: Elcsodálkozott József. FöLVITETVÉN Illés az egekbe, * Llizeus pa-lástjának érintésére * visszafordult a Jor- 7 ORDÁN HABJAIRA eljövén ma az Úr, * dán folyó, * és kettéváltak a vizek * és száraz "3 Jánoshoz fölkiált: Ne félj megkeresztel-útja támadt a vizek közt, * a valódi keresztség"_egem, * mert én üdvözíteni jöttem az ősem-jelölésére, mellyel a jelen élet folyamát tölt-, Ádámot! jük. * Krisztus megjelent a Jordánban meg- Uram irg. 40. Ki minden időben stb, mint a 21. szentelni a vizeket, «s 172. lapon. Ugyanígy a többi órákon is.
MOST ÉS. (olvasva) Minek nevezzünk té-sík_ 171. lap.
SZTIHIRAK, 8. HANG, 3Ia a vizek természete ... Lásd a vízszen-~él, (53.) lapon. Elővers. Azért emlékezem meg rólad Jor-1 lbe_ i:Iciljéről és Hermon hegyéről. A víz-' bél: Mint ember a folyóvízhez Elővers. Láttak téged a vizek, Isten, zéged Isten a vizek és megfélemlettek. Mint ember ... ismételve.
Die,óség. Most és. A vizszentelésből, 8. hang. A pusztában kiáltónak PROKIMEN, (28. zs.) 4. hang. Tropár-dallam. Mennydörög az Úr a sok víz fölött. Vers. Szeretlek téged Uram, én erőségem, Az az én erősségem, oltalmam és szabadítóm. Parimia. Apostol. -Evangélium. Lépteimet igazgasd... 171. lap.
Háromszorszent. Mi Atyánk.
Konták, 4. hang.
0503
(30)
Január
HARMADIK ÓRA. Jertek, imádjuk 28. ZSOLTÁR. Hozzatok az úrnak, isten Fiai, .hozzato az Úrnak fiatal kosokat. Hozzatok az úrnak di csőséget és tiszteletet, hozzatok az Úr nevéne dicsőséget; imádjátok az Ura':, az ő szent tor nácában. — Az Úr szava a vizeken, a .fölség 1 tene mennydörög; az úr a sok víz fölött. — úr szava erőben, az Úr szava dicsőségben jő. Az úr szava összetöri a cédrusokat; az úr ösz szetöri a Libanon cédrusait; — és szökdelte azokat, mint a borjut, a Libánont, mint az egy szarvúak fiát. — Az úr szava szétvágja a tű lángját. — Az Úr szava megrendíti a pusztát és az Úr megmozdítja Kádesz pusztáját. —úr szava vaj udásba hozza a szarvasokat, megritkítja a sűrűket, és az ő templomába mindnyájan dicsőséget mondanak. — Az Úr vízözön felett uralkodik, és az úr, mint király örökké fog ülni. — Az úr erőt ad népének az úr megáldja népét békességben. 41. ZSOLTÁR. Amint kívánkozik a szarvas a vízforrások hoz, úgy kívánkozik lelkem te hozzád, Isten! Szomj uhozik lelkem az erős élő Istenhez; mi kor jutok el s jelenek meg az Isten színe előtc, — Az én könnyhullatásom kenyerem nekem éj jel s nappal, midőn naponkint mondják nekem Hol vagyon a te Istened? — Ezekről emlékez vén, kiöntém magamba lelkemet; mert átmené
(31)
tos hajlék 'helyéhez, az Isten házáig, az és hála szavával, a vígan lakozók zengé-- Miért vagy szomorú? én lelkem! és háborgatsz engem? Bízzál az Istenben, még hálát fogok adni neki; ő orcám szar ja, — és én Istenem. — Lelkem meghá-tt bennem, azért emlékezem rólad a Jor-Zidéről és Hormon hegyéről, a kis hegy-- Az örvény az örvénynek kiált a te fel-asaid zúgásában; magas hullámaid és mind átmennek rajtam. — Nappal hoz-parancsolta az Úr irgalmát, és éjjel az ő , az én imádságomat életem Istenéhez; mondom Istennek: Én oltalmazóm vagy, mi, feledkeztél el rólam? és miért járok szomo-midőn engem az ellenség sanyargat? —összetöretnek csontjaim, szidalmaznak az én szorongató ellenségeim, midőn na-t mondják nekem: Hol vagyon a te Is-' Miért vagy szomorú én lelkem! és Mi-háborgatsz engem? Bízzál az Istenben, mert hálát fogok adni neki; ő orcám szabadí-és én Istenem! 50. ZSOLTÁR. Könyörülj rajtam Isten ... 17. lap. Dicsőség. Most és. A:ieluia 3, stb.- a szokott mint az I. órán. A tropár éneklése után ol-MOST ÉS. Istenszülő, te vagy ... 181. lap. SZTIHIRÁK. 8. HANG. Az előhírnöknek, Keresztelőnek * és min-elett jeles prófétának remegett mostan
0504
(32)
a keze, * midőn látott téged, ó Isten Báránya, hogyan tisztítod meg a világ vétkezéseit * s f" ielemrtől aggódva felkiáltott: * Nincs bátor gom Tereád tenni kezemet. * Szentelj meg világosíts meg engem ó Kegyelmes, * mert vagy élete, * világossága és békéje a világnak Előversek mint az I. órán. Utánuk 4. hangra: A Szentháromság a mi Istenünk * megos tatlanul nyilatkoztatta ki magát ma, * mert Atya világos tanuságot hangoztatott szülő felől, * a Szenlélek pedig galamb képében sz lott le a mennyekből, * a Fiu a keresztelő elő hajtotta meg szeplőtelen fejét * és •megke tedtetvén, mint emberszerető * az emberi n met * a szolgaságból kiszabadította. A második előversre megismételjük. Dicsőség. Most és. 5. hang. Ki testileg Jordánhoz jössz Uram, * e ber alakjában keresztelkedni akarván, Éle adó, * hogy az eltévedetteket, mint irgalmas, minden cselvetéstől és a kígyó ravaszságá megszabadítsd; * az Atya bizonyságot tesz r lad, * a Szentlélek pedig galamb képében jele meg előtted, * kit helyezz el a mi lelkünkben, emberszerető! Prokimen, 76. is. 4. hang. Tropár dallam. Láttak téged Isten a vizek, láttak téged vizek és megfélemlettek. Viers. Az Úr szava a vizeken, a fölség Istene. Parimia. Apostol. Evangélium. Áldott le g y e n az Úr ... stb. a 181. lapon levő előírá szerint.
HATODIK ÓRA. Jertek, iinádjuk.
(33)
73. ZSOLTÁR. Mért vetettél el minket Isten mindvégig, ulván haragod a te legelőd juhaim? Em-ureg gyülekezetedről, melyet kezdettől és megváltottál, mint örökséged osztály-, ki Sion hegyén laktál. Emeld föl az kevélységök ellen kezeidet mindvégig. Meny-gonoszt tőn az ellenség a szent helyen. —dicsekedtek, akik gyülöltek téged, ünnepeid -4-t. Az ő jeleiket jelekül tették — a maga-mint a kapukra, és nem értették. Mint a erdejében, fejszékkel vágták szét annak fait mindegyütt, fejszével és bárddal dön-le azt, — felgyujtották tűzzel a te szen-t, a földön megfertőztették a te neved át. — Mondák szivökben ők és nemzetsé-együtt: Szüntessük Meg az Isten minden pnapját a földön. — Jeleinket nem látjuk, nincs próféta; s minket ő nem ismer töb-- Isten t meddig szidalmaz az ellenség, s tja nevedet az ellenkező mindvégig? tartod vissza kezedet és jobbodat? vond kebledből és végezz. — Isten a mi királyunk 1 fogva, szabadulást szerzett a föld köze-- Te tetted erősséggé erőddel a tengert, úztad a sárkányfőket a vizekben. — Te .ed össze a sárkány fejeit, eledelül adtad őt szerecsenek népeinek. — Te fakasztottál for-at és patakokat; te szárasztottad meg folyóvizeit. — Tied a nap, és tied az éj ; te ottad a hajnalt és a napot. — Te rendeztéd
0505
(34)
Január
(35)
a föld minden határát; a :nyarat és tavaszt teremtetted. Emlékezzél meg erről: Az lenség ,szidalmazta az Urat, és az esztelen n ingeriette a te nevedet. — Ne add a vadaknak téged dícSérő lelkeket; és szegényeid feledd el egészen. («tekints a te szóvetségedr Mert kik homályban voltak a földön, haza bírnak tele igaztalansággal. Ne térjen vis sza a megalázott szégyennel; a szegeny és kölködő dicsérni fogja a te nevedet. — Kelj f Isten! ítélj a te ügyedben; .emlékezzél meg gy lázatodról, mellyel az esztelen téged egész n. illet. —Ne feledkezzél el a te ellenségeid sz vairól; azok kevélysége,. kik téged gyülölne mindenkor növekedik. 76. ZSOLTüt. --Szómmal az Úrhoz kiáltok; szúmmal az I tenhet, hogy figyelemezZer reám. — Szeronga tásom napján az Istent keresem, kezeimet éjj is feléje emElvén szünetlenül; és nem akart megvigasztaltatni az én lelkem. Megemlékezem az Isternűl, és gyönyörködöm, és elmélkedem, de az én lelkem elbágyad. — A hajnalt meg-előzik szemeim, meg vagyok háborodva, és nem szólhatok. — Gondolkodoin a régi napokról, és az örök esztendők vannak .elmémben, és. el-mélkedem éjj€.1 szivemben, és gondolkodom, és megvizsgálom lelkemet. — Vajjon az Isten örükre elvetend-e? és nem lesz már engedéke-nyebb? — Vagy mindvégig megszünteti-e ir-galmasságát, nemzedékről nemzedékre? —Vagy eif,,ledkezik-e •könyöt.ülni az vagy visszatartja-e haragjában az 'ő irgalmasságát?
És mondom: Most félfogtam! Ez a változás )o éger jobbja által vagy ,-A. Megemléke-az Úr cselekedeteiről; mert eszemben. van-kezdettől a te ; — és elmélke-minden. cselekedetről, és a te végzéseiddel 1. ozom. — Isten! a le utad szentség ; ki-oly nagy Isten, mint a mi Istenünk? —vagy az Isten, ki csodékat mívelsz ; megis-tetted erődet a népekkel, — megszabaclí-karoddal a te népedet, Jákob és József — Láttak téged, isten, a vizek, láttak té-a vizek, és féltek, és remegtek a mélysé-- Nagy volt a vizek. zúgása. Szózatot ad-lioaált a felhők, mert nyilaid átmentek. —, A :te ydörgésed szólt a forgatagban, villárnlá--• tündöklöttek a föld kerekségén; a föld ozdult és rengett. — A tengeren volt stad, és ösvényeid a sok víz árján; és nyomdo-meg nem ismerhetők. — Vezetted a te né,- t, mint a juhokat, Mózes és •Áron keze ál-90. ZSOLTÁR, Aki a Fölséges segítségében ... 189. lap. Zsoltárok után: Dicsőség. MOst és. Alleluja stb. DICSőSÉG. Fölvitetvén Illés_ (28.) lap.- MOST ÉS. Vétkeink sokasága. 192. lap.
SZTIHIRA. 8. HANG. Igy szól az úr Jánoshoz: * Látnok, jer wgkeresztelni engem, xi alkottalak, * szent imalaszttal megvilágosítottalak téged, és meg-~zítottalak mindnyájatokat. * Tedd reám ke-és ne lobozzál! kátnnk, engedj mos-
(36)
Január
tan, * mert betölteni jöttem az igazságot! * Zle ne vonakocljál, * mert a vizekben rejtőzködi árulót, * a sötétség fejedelmét megyek meg rontani, fölszabadí:zani akarván a Világot ő hálóitót és ajándékozni neki örök .életet! Azért emlékezem rólad :iordán föld jéről I ernion liegyéről,- Na a zsoltári- jövendölés ,beteljesüléshez közeledik, *. mivel ezt mondja: * A tenger lát-ta ezt és futott, * a Jordán visszafordult az úr színe el&t, Jákob Istenének színe előtt, * ki keresztséget jött fölvenni egy szolgától, * hogy mi, kik a bálványok fertőzésétől megsza-badultunk, * általa lélekben fölvilágosuljunk. Láttak téged a vizek, Isten; láttak téged, Isten a vizek és inegfélemlettek. -- Ugyanez. Dicsőség. Most 'és. 5. hang. Miért fordítod vissza hullámaidat; Jordán folyó? * Miért akadályozod habjaidat * és nem végzed természetes folyásodat? Nem viselhe-tem el — úgymond — az emésztő tüzet, * féle-lemmel tölt el és rettegek 'a legszélsőbb meg-alázódástól; mert nem vagyok szokva a tisz-taság mosásához, * hajlandóságom . sincs a -szennytelenség:törülgetéséheZ,"* de a- fertőzött edények tisztítására, * és a tövisek elégetésére tanít engem * a bennem keresztelkedő Krisz-tus. * János a bizonyságom, ki . az igéket ki. áltja: * Ime az Isten Báránya, *ki elveSzi világ bűneit, * Hívek őneki kiáltsuk: * Ki megjelentél a mi üdvösségünkre, * dicsőség néked!
(37)
PROKIMEN (28. .s.), 4. hang. Tropár dallam. Az úr szava a vizeken, a fölség istene mennydörög. Az úr a sok víz felett. Vers. Hozzatok az Úrnak, Isten fiai, llózz.a-tok. it Úrnak fiatal kosokat. Parimia, apostol, evangélium után az imaórák 111111a ott rendjével: Hamar el6. m e-g. 192. lap. stb. az előiinnep kontákjával. KILENCEDIK ÓRA. Jertek, imádjuk 92. ZSOLTÁK. Az Úr országol ... 175. lap. 113. Z$OLTAR. Kijövén Izrael Egyiptomb(9, ják43 háza m idegen nép közül, — lőn Judea az ő szent he-bévé, Izrael az ő birodalmává. -- A tenger Wta ezt, és futott.; a Jordán visszafordult. — A hegyek szökdeltek, mint a kosok, és a hal-mr'-k, mint a juhok bárányai. — Mi lelt .téged, tenger, hogy futottál? és téged, Jordán, hogy vl=szafordultál? — és titeket hegyek, hogy mőkileltetek, mint a kosok, ti halmok, mint a mohok bárányai? az úr színe előtt megren-dült a föld. Jákob Istene előtt. — Ki a sziklás tavakká változtatta, és a kőszirtet vízforrá-sokká. -- Ne nekünk, Uram, ne nekünk, hanem -a te nevednek adj dicsőséget, — a te irgalmad igazságod miatt, nehogy valaha mondják a pogányok: Hol vagyon az ő Istenök ? Mert a Istenünk_ mennyben ' vagyon; amit akar, mindent végbe-visz. .A pogányok bálványai.
0507
(38)
-Január
ezüst és arany, emberi kezek alkotványai. — Szálok vagyon és nem szólnak; szemük vagyon és nem látnak. Fülök vagyon, és nem halla-na'Á ; orruk vagyon, és nem szagolnak. Ke-z,c.,ik vannak és nem tapintanak ; lábaik vannak, és nem járnak; nem kiáltanak torkukkal. — Hasonlók legyenek ,hozzálok, kik iazokat csinál-ják, és mind, kik azokban bíznak. — Izrael há-za az Úrban bízik; ő 'segítőjök és oltalmazójok. Áron háza az Úrban bízik, ő segítőjük -és oltal-mazójuk. Kik az Urat férik, az Úrban bíznak; ő segkőjök és- oltalmazójuk. — Az .T."_Tr megemlé-kezett rólunk, és megáldott minket; megáldotta Izrael házát, megáldotta Áron házát. — Megál-dotta mind, kik félik az Urat, a kicsinyeket a nagy-okkal. — Gyarapítson az Úr titeket, tite-ket és fiaitokat. Áldottak legyetek ti az ‚Úrtól, ki a mennyet és földet teremtette. — Az egek ege az Úré; a földet pecli• az emberek fiainak adta. — Nem a, holtak dicsérnek téged Uram! sem azok. kik a- föld alá szállanak. — - Hanem mi, kik élünk, áldjuk az Urat, mostantól és mindörökké. 85. ZSOLTÁR. Hajtsd meg Uram fWedet ... 340. lap. DiG~é..--Most és. Alleluja stb. mint Dicsőség: Fölmitetvén Illés ... (28.) lap. Most és, Ki miérettünk ... 342, lap. SZTHIRÁK. 8. hang. Szörnyűség volt látni, * miként veszi fel az ég és a föld- Teremtője, * a folyóvizen mez- • telen testtel,-* az ő szolgájától a mi üdvössé-
(39)
whkért a keresztséget, . mi fölött 'az angyali nek örömmel * és félelemmel csodálkozá-,.a.k. * kikkel együtt imádva téged, * esede-~k hozzád, . üdvözírts minket Uram! Azért emlékezem rólad Jordán földjéről és erm on hegyéről. Midőn az Előhírnök * a dicsőség Urát fe-We közeledni látta * így kiáltott * Ime itt aki -a világot az- enyészetből megszabadít-* ime, ki a gyötrelmekből kiragad, ime, bűnbocsánatot szerez a földön * s irgalom-egy szeplőtelen Szűztől hordoztatott * ;és sz.lgákból Isten fiaivá tett: * sötétség helyett -r3ágN3sságot szerez az emberiségnek * az ő keresztvize által. Jertek azért mind-ivájan: * dicsőítsük őt összhangzóan * az Atyával és SzentlélkkeI! Láttak téged a vizek, Isten. láttak téged Isten, a vizek és megfélemlettek. — Ugyanez. Dicsőség. Most és. 5. hang. Kezdet, mellyel az Uralkodó legszentebb fejét érintetted * s mellyel nekünk őt megmu-tattad, * könyörögve emeld fel hozzá, éretttink Keresztelő. * ki bizalommal viseltetel hozzá. * mert ő maga tesz bizonyságot a te nagy prófé-,'ia, méltó.sáo.odról; * szemeidet pedig, mislyek-kel úire. 'láttad a Szentleket * galamb képében * ő hozzá emeld fel, kegyelemért .sdve érettünk; * jöjj. felezd be velünk, * jöjj fejezd he velünk, * jöjj, fejezd be velünk a di-cső éneket * -és nyisd meg az ünnepséget.
0508
(40)
Január 5,
PROKIMEN 26. zs., 3. hang. Tropár dallam. Az Úr világosságom és szabadulásom, ki-től féljek? Vers. Az Úr életem oltalmazóia: kitől retteg-jek? Parimia. Apostol. Evangélium K é r Un k, n e ad j k é z b e, stb. az óra végéig a szokott renddel, (343. lap) csak a konták az előünnepé. ELŐÁBRÁZOLÓ ISTENTISZTELET. A szokott renddel (197-203. lap), csak a kon-ták az előünnepé.
6 t
B C D k sz cs
E F P Sz