Nagyböjt III. péntek hajnali szolgálatán
A pap a szentélyt csendben megtömjénezi, majd a királyi ajtó előtt énekli:
Dicsőség a szent, egyvalóságú, elevenítő és feloszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Hexapszalmosz, nagy ekténia, „Isten az Úr…” helyett „Alleluja”, majd pedig:
Tropárok, 6. hang
Félve vesznek körül a kerubok, * s remegve állnak eléd a szeráfok, * el nem hallgató hangon zengik a háromszorszent éneket. * Velük együtt mi bűnösök is hangoztatjuk: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk *’ Keresztednek ereje által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicsőség…
Testetlen ajkakkal, * el nem hallgató dicsőítéssel * zengik neked, Istenünk, a hatszárnyúak * a háromszorszent éneket. * E földön pedig mi * méltatlan ajkunkkal * zengjük neked a dicséretet: * Szent, Szent, Szent vagy, Istenünk, *’ összes szentjeidnek imái által irgalmazz nekünk!
Most és…
A hármas egységű istenséget * keveredés nélküli egységben * az angyalok énekével dicsőítsük, * és ezt hangoztassuk: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk, *’ az Istenszülő imái által irgalmazz nekünk!
1. zsoltárcsoport (13. kathizma - 91-100. zsoltár -) után kathizmálion, 6. hang
Alighogy felállították keresztedet, Krisztus, * megrendültek a halál alapjai, Urunk, * mert akit az alvilág mohón nyelt el, * rettegve engedte el. * Megmutattad nekünk üdvözítésedet, ó Szent, * dicsőítünk téged, Isten Fia, *’ irgalmazz nekünk!
Elővers: Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, * és boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert ő szent!
Urunk, mindenség élete! * Halálra ítéltek téged a zsidók, * akik pálcád segítségével keltek át a Vörös-tengeren, * keresztfára feszítettek téged; * kik a sziklából édességet kaptak, * téged epével itattak. * De te mindezt önként elviselted, Krisztus, * hogy minket az ellenség rabságából megszabadíts. *’ Istenünk, dicsőség néked!
Dicsőség… most és…
Istenszülő Szűz! * Az önszántából keresztre feszített * és halottaiból feltámadt Krisztus Istenünket, * a te Fiadat kérleld, *’ hogy üdvözítse lelkünket!
A 2. zsoltárcsoport (14. kathizma - 101-104. zsoltár -) után kathizmálion, 5. hang
A fának gyümölcsét ízlelve * egykoron meghaltak az emberek, * a te kereszted azonban, Irgalmas, * újra megelevenít minket! * Ennek az erejével erősíts meg minket, Jóságos, * hogy önmegtagadásunk idejét bűnbánatban tölthessük, * és a te akaratodat cselekedjük, *’ s így feltámadásod fényes napját megérhessük!
Dicsőség… Még egyszer ugyanez.
Most és…
Kereszten látván téged Anyád, Krisztus, * önszántadból függve két lator között, * anyai keblében reszketve sóhajtott fel: * „Teljesen bűn nélküli Fiam, * hogyan feszíthettek téged gonosztevőként keresztre? * holott te, mint jóindulatú, *’ életre akarod kelteni az emberi nemet?
A 3. zsoltárcsoport (15. kathizma - 105-108. zsoltár -) után kathizmálion, 1. hang
Méltass bennünket arra, Urunk, * hogy önmegtagadás által megtisztított testtel, és imádságban megvilágosított lélekkel * szemlélhessük a te drága keresztedet, * és szent félelemmel hódolhassunk előtte, * s dicshimnuszokban ezt énekelhessük: * Dicsőség a te életadó keresztednek! * Dicsőség a téged ért szent lándzsának, * mely által újra életre keltünk *’ egyetlen emberszerető!
Dicsőség… Ugyanaz.
Most és…
Anyád, a jerke gonosztevők között lát téged, * az ő Bárányát, hosszú türelmű Ige, * keresztre felfeszítve s oldaladat lándzsával átdöfve, * ezért anyai fájdalmában feljajdult: * Én Jézusom, mi ez a különös és rettenetes titok? * Hogyan zárhatják sírba a körülírhatatlan Istent? * Kimondhatatlan az, ami végbement! *’ Csak engem, szülőanyádat ne hagyj magamra, legédesebb Fiam!
50. zsoltár, majd pedig az „Üdvözítsd…” ekténia.
KÁNON:
Kathizma:
3. hang
Győzelmeiddel megkoszorúztad az Egyházat, * és eltávolítottad a tévtanítás mételyét, * neved jelentése szerint győztessé lettél, * szent földi maradványod eltemetésével * megszenteled a világ határait, szentéletű atya. * Esedezzél Krisztus Istenhez, *’ hogy ajándékozza nekünk a nagy irgalmat!
Dicsőség… most és…
Az Ige tisztaságos Báránykája, * a szeplőtelen Szűzanya meglátta, * hogy a kereszten függ fájdalom nélkül szült Sarja. * Anyai fájdalmában felzokogott: * Ó, jaj, Szülöttem, miként szenvedhetsz? *’ Önként szenvedsz, hogy megszabadítsd vele az embert a becstelenségtől.
V. ÓDA.Irmosz: 1. hang. Az éjszakából…
A koponyák hegyén a téged fölfeszítő zsidók fejüket rázták, nevetgéltek és gúnyoltak, Krisztus, de te mindezt eltűrted, hogy üdvözíts minket.
Midőn keresztedre Pilátus fölíratta nevedet, háromszorosan vált nyilvánvalóvá, hogy személyedben, Krisztus, a Háromság egyike szenved önként mindnyájunk üdvözítéséért.
Dicsőség…
Magasztaljuk, hívek, a tündöklő fényű Háromság hármas napú világosságát: világosságként imádjuk az Atyát, világosságként dicsőítsük a Fiút, és világosságként hirdessük a Szentlelket!
Most és…
Aki tőled született, Tisztaságos, az még az angyaloknál is magasabb rendűvé tett téged; hiszen rá, mint Istenre, az angyalok is remegve tekintenek, te pedig, Szeplőtelen, fiadként karodon hordoztad őt.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Legszentebb kereszt, a világnak üdvösséges őrzője, vigyázz reám a böjtöléskor, s tégy méltóvá, hogy előtted bűnöktől tisztán borulhassak le!
Irmosz:
AZ ÉJSZAKÁBÓL felvirradva magasztalunk Téged, Krisztus Isten, ki érettünk szegénnyé lettél, s testben elviselted a keresztet és a halált.
Martirikon, 6. hang
Csodálatossá tette az Úr azokat, * akik a küzdőtéren Krisztust hirdették * és a gonoszok fenyegetéseit semmibe véve * azok vakmerőségét bajnoki erejükkel megsemmisítették. * Krisztustól a gyógyítások adományát méltán nyerték el, *’ és lelkünk üdvösségéért szüntelenül közbenjárnak.
VIII. ÓDA. Irmosz: Aki a kemencében éneklő…
Szenvedésed láttán mit ajánljunk föl neked, mindenség Uralkodója, mi szerencsétlenek? Hiszen érettünk vállaltad a keresztet, Krisztus! Magasztaljuk mérhetetlen irgalmad kegyelmét.
A törvényszegők, akik gyilkos módon az átkot jelentő kereszten végeztek ki téged, nem gyalázhatták meg dicsőséged erejét, mert a mindenség Uralkodója vagy és önként szenvedsz.
Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…
A minden lény feletti Istenség három személyét imádom, a kezdet nélküli Atyát, a Fiút és a Szentlelket, s ezt a természetre nézve oszthatatlan egységes lényeget dicsőítem mindörökké.
Most és…
A mindenség Istenének az egeknél is fönségesebb és a keruboknál is magasztosabb, első szentjét és szeplőtelen Jegyesét áldjuk és magasztaljuk mindörökké!
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Krisztus háromszorosan boldog keresztje, égre írt győzelmi jel, mely nekünk a földből sarjadztál, tégy méltóvá mindnyájunkat, hogy a böjtölés által megtisztulva hódolhassunk előtted!
Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat…
Irmosz:
AKI A KEMENCÉBEN éneklő ifjakat megóvta, és az égő lángot harmattá változtatta: Istent magasztaljátok, és neki énekeljetek mindörökké!
Az Istenszülő magasztaló éneke.
IX. ÓDA. Irmosz: Téged, szeplőtelen Anya…
Téged, Krisztus, kit a törvényszegők királyi koszorúval kigúnyolva és bíborba öltöztetve náddal fejbe vertek, irigységből keresztre feszítettek és epével itattak, mi hívek mindnyájan dicshimnuszokkal magasztalunk.
Himnuszokkal magasztalunk téged, Krisztus Üdvözítőnk, mert midőn kereszten szenvedtél, téged látva a nap eltakarta fényét, vele együtt az egész teremtés megrendült a Teremtőt ért gyalázattól, és a sziklák meghasadtak.
Dicsőség…
Világosság, élet és a világ alkotója a hármasnapú egység, az Isten és Úr, ki egy világossággal tündöklik, de három személyével egy Istenségben együtt fényeskedik. Mi hívek, mindnyájan őt magasztaljuk!
Most és…
Dicshimnuszokkal magasztalunk téged, Tisztaságos Anya, akit az éneklő Dávid már előre Sionnak tekintett, amelyben lakhelyet találhatott az egeknél is terjedelmesebb, aki a te testedből építette fel a világ engesztelő áldozatát.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Jóságos Urunk! Méltass minket az önmegtartóztatás idején arra, hogy szent keresztedet, a hívek megvilágosítóját átölelhessük, megszentelődésünkre előtte leborulhassunk, s általa téged magasztalhassunk!
Irmosz:
TÉGED, SZEPLŐTELEN ANYA, * kit Mózes eléghetetlen bokornak látott, * kit Jákob élő létraként szemlélt és égi kapunak látott, * melyen Krisztus Istenünk jött le, * énekekben magasztalunk.
Fényének:
Áraszd lelkünkbe örökkévaló világosságodat Keresztednek ereje által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicséreti zsoltárok, olvasott doxológia, „Teljesítsük…” ekténia, majd pedig:
Előverses sztihirák
6. hang
Atyám bőséges ajándékát tékozló módra elszórtam, * és kicsapongásban éltem. * Gonosz gondolataimmal a bűn rabságába jutottam, * és szenvedélyek édességét élveztem. * Esztelen állatokhoz lettem hasonló * mert üdvösséges parancsaidat megszegtem. * De te, Krisztus Istenem, * ki érettem elvállaltad a keresztre feszíttetést, * ne vond meg tőlem az istengyermekséget, * hanem mint a tékozló fiúval tetted, * megtérőként fogadj vissza *’ és üdvözíts engem!
Urunk, vértanúid emlékére * az egész teremtett világ ünnepel, * a mennyek az angyalokkal örvendeznek, * a föld az emberekkel vigadozik. * Az ő közbenjárásuk által *’ könyörülj rajtunk!
Dicsőség… most és…
Mikor a legszentebb Szűz látta, * hogy te a kereszten függsz, * anyai fájdalmában könnyek között kiáltá: * Fiam és Istenem, * legédesebb gyermekem, *’ hogyan szenveded el a gyalázatot?
„Jó az Urat dicsérni…”, Háromszorszenttől a „Mi Atyánkig…”, majd tropár,
8. hang
Dicsőséged templomában állva * azt gondoljuk, a mennyben vagyunk. * Istenszülő, mennynek kapuja, *’ nyisd meg nekünk irgalmad ajtaját!
Uram, irgalmazz 40-szer, Dicsőség… most és… Ki a keruboknál… Az Úr nevében adj áldást, atya! Befejezés, mint a böjti vecsernyén, majd elbocsátó.