Katavászia 8. hang
Keresztet jelezvén vesszejével Mózes, * a gyalog menő Izraelnek * a Vörös-tengert megnyitá, * s leírván újra * a legyőzhetetlen győzelem jelét, * fáraó szekereit a hullámokba temeté. * Miértis Krisztus Istenünknek énekeljünk, * mert ő megdicsőült.
III.
A vessző a titok * előképének nyilvánult, * mert kivirágzása által jelölte ki a főpapot. * A hajdan terméketlen Egyháznak most virágzott ki * a keresztfa * a hatalomra és megerősödésre.
IV.
Hallottam, Uram, * a te gondviselésed titkát, * és megértettem műveidet, * és dicsőítettem a te istenségedet.
V.
Ó, háromszorosan boldog fa, * melyre szögeztetett Krisztus, a Király és Úr! * Általad elbukott a fa által csaló, * általa rászedetve, * kit testileg reád függesztettek, ámbár Isten, * és aki békét ajándékoz a mi lelkünknek.
VI.
A tengeri szörny gyomrában Jónás * tenyereit kereszt alakban kiterjeszté * az üdvösséges kínszenvedést jelképezvén, * majd harmadnap kiszállván, * dicsőséges föltámadását ábrázolta * a testileg keresztre szegezett Krisztus Istennek, * ki harmadnapi föltámadásával * a világot megvilágosította.
VII.
A gonosz zsarnok esztelen parancsa az embereket megingatá, * mert Isten elleni fenyegetést és káromlást lehelt, * de a három ifjút az állati düh meg nem rettenté, * sem az emésztő tűz, * hanem harmathozó fuvallattól kísérve, * lángok között énekelték: * Áldott vagy te, a mi atyáinknak dicsőített Istene!
VIII.
A Háromsággal egyenlő számú ifjak, * áldjátok a teremtő Atya-Istent, * énekeljétek a tüzet harmattá változtató, földre szállt Igét, * és magasztaljátok a mindnyájunkat megelevenítő Lelket, * aki legszentebb mindörökké!
IX.
Titokzatos Paradicsom * vagy te, Istenszülő, * mely megművelés nélkül * sarjadzotta Krisztust, * ki az életadó keresztfát ültette a földbe, * s most annak fölmagasztalásakor * őt imádjuk, * téged pedig dicsőítünk.