PROFÉTANAK
URAM, TEHOZZÁD UTÁN
4. hang. Minta: Minekelőtte felülről.
Ki a mennyei kisugárzás világosságát ihletett elméddel fölfogtad. * és a jövendő események hírnöke és prófétája voltál * és ki a Szentlélek tolmácsa gyanánt jelentél meg, * és az ő sugalmazásai folytán * minden népek előtt hirdetted Krisztus országát * és a jövendő üdvösséget, tiszteletreméltó N. próféta, * imádd őt érettünk, * hogy világosítsa meg és üdvözítse a mi lelkünket.
Ki az isteni titkok látására méltatva tündöklöttél * és látnoki tehetséggel és malaszttal megáldva ékeskedtél * ó Istentől ihletett N. próféta, * miután a mennyei boldogságot elérted * s mostan a jóságos Isten iránt bizalommal viseltetel, * ne szűnjél meg esedezni érettünk, * kik téged, mint Isten kedvelt szolgáját, * hittel és szeretettel dicsérünk, * hogy szabadítson meg minket minden bajainkból * és üdvözítse a mi lelkünket!
Szent N. prófétádat, * mint élő felhőt állítottad előnkbe, halhatatlan Urunk, * ki éltető esőt ömlesztett nekünk az örök élet-re, elküldvén őt hozzánk, * drága kincsekkel fölszerelve, * jelesen pedig a veled * és a te egyszülött Fiaddal egyvalóságú * Szentlelket ajándékozván neki, * kinek ihletése által Krisztus Isten eljövetelét * és a jövendő üdvözítést * minden nemzetnek előre hirdette.
Dicsőség, 4. hang.
Krisztus prófétája és hirdetője, * ki az Úr fenséges királyi széke elöl soha sem távozol * és minden betegnek segítségére vagy, * és ki a magasságban szolgálván * a mindenségre áldást hintesz,* amiért világszerte dicsőíttetel, * könyö-ögj a mi lelkünk üdvösségéért.
Vagy: Dicsőség. Most és. 4. hang.
Az Atyával és Szentlélekkel * a magasságban együtt dicsőítendö Fiú * az első teremtményt meg akarván újítani, * kiüresítette önmagát * és kifejezhetetlen módon, * ó Istenszülő, a te méhedben helyezkedett el; * a tőled származott az egész világot megvilágosította, * a bálványokat lerombolta és önmagát életre keltette * s ezáltal az embereket az ég számára felszabadította, * Krisztus, a mi Istenünk.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 4. hang.
Ne sirass engem, Anyám, * keresztfára szegezve látván szülöttedet, * ki a földet a vizeken megingathatatlanul megerősítettem, * ki hatalmi szóval kiterjesztettem az egeket; * mert föltámadok és megdicsőülök * s erőmmel megtöröm a poklok hatalmát, * megsemmisítem annak erejét, * megszabadítom az embereket annak fogságától, mint irgalmas * és mint emberszerető Atyámhoz vezetem őket.
Tropár. 2. hang.
Szent N. prófétádnak emlékét ünnepelvén, Urunk, * esedezünk hozzád, üdvözítsd a mi lelkünket!
