A püspök-jelöltnek az egyház hitéről való helyes tanúságtétele igen fontos téma az apostoli idők óta. A püspök ugyanis az apostoli méltóság teljességének hordozójaként felelős egyházmegyéjének tanításáért, kormányzásáért és üdvösségre való vezetéséért.
Már Szent Pál apostol is említést tesz erről Timóteushoz írt első levelében. (1Tim 3). Az apostol kiemeli a püspök személyének feddhetetlenségét és igazságosságát. A püspök három fontos feladatának egyike, ahogyan Antióchiai Szent Ignác (+107) is mondja, a hit tisztaságának megőrzése, a nyáj megóvása a hamis tanoktól.
A püspökválasztás- és szentelés egyik ősi hagyományát Római Szent Hippolit (+236) jegyezte fel, aki leírja, hogy a jelölt meg kell, hogy feleljen a helyes viselkedés kritériumának, és hitének tárgyát meg kell vizsgálni. Ezzel párhuzamosan az egyház maga is fejlődött tanításával együtt. Az első évezred döntő jelentőségű volt a kereszténység számára, hiszen ebben az időben az első hét egyetemes zsinat döntései alapján alakult ki az egyház dogmatikai tanításának alapja. Ezenk tanítás alapján alapján a X. században beiktatták a hármas hitvallást feltételét a püspökszentelés kritériumaként, a XIV. századtól pedig ez a rend teljes egészében az egyházi hagyomány részévé lett.
Az első hitvallás, amit a jelölt felolvas, a Nícea-konstantinápolyi hitvallás (a Hiszekegy). A második és harmadik hitvallás részletezi a Krisztusról és a Szentháromságról szóló egyházi tanítást. Utóbbiban a püspökjelölt részleteiben kinyilvánítja a Szentháromság személyeinek egymáshoz és Szentháromság egységéhez való kapcsolatát, kitérve eredetükre és a világban betöltött szerepükre. Ami a krisztológiát illeti, a második hitvallás elmagyarázza Krisztus megtestesülését, emberi és isteni természetét.
A szentelő püspök részletesen kikérdezi a jelöltet a Krisztusban és a Szentháromságban való hitéről. Összességében ez a három hitvallás foglalja össze a hét egyetemes zsinat tanításainak összességét.
Ebben a három hitvallásban visszatükröződik az első évezred teológiájának történeti fejlődése, hiszen az egyetemes zsinatok mindegyike, válasz volt egy tévtanítással, eretnekséggel szemben, amely az egyház tiszta hitét támadta. A püspök-jelölt tehát kinyilvánított hitvallása által egyúttal az évszázadok alatt előbukkant eretnekségeknek is ellentmond.
Az egyik leghíresebb krisztológiai eretnekség az arianizmus, amely tagadta Jézus istenségét, és Krisztust, hibásan, az Atya alacsonyabb rendű teremtményének tartotta, így aszerinte az Isten Fia kifejezés csak udvarias megnevezésnek, de nem valóságnak tekinthető. Egy másik híres eretnekség a doketizmus, amely azt tartotta, hogy Jézus csak látszólagos testtel rendelkezett, mint ahogyan keresztre feszítése is csak illúzió volt. Szerintük Jézus testetlensége miatt nem szenvedhetett a kereszten, hanem mindez csak látszat volt. Ezek és sok más eretnekséggel szemben az egyháznak ki kellett fejtenie az igazhitű tanítást. Aki az egyház hitét vallotta, ellene mondott a téves tanításoknak.
Emiatt nagyon fontos hát az egyház számára a püspök-jelölt hite. A püspök feladata ugyanis az apostoli hit és az egyház tanításának megőrzése a hét egyetemes zsinat tanítása szerint. A püspök feladata továbbra is a hívek megóvása minden lehetséges támadástól, különösen a hit, lelki élet és üdvösség témakörében.
Az eredeti bejegyzés innen származik:
https://www.facebook.com/photo?fbid=494376476452678&set=a.183500694206926
