TOBB APOSTOLNAK

 

URAM, TEHOZZÁD UTÁN 4. hang. Mintája: Mint a vértanúk.

Mint az Ige szemlélőit és tanúit, * boldogoknak mondunk titeket, * gazdag tanítványok, mert tündöklő villámok gyanánt jelentetek meg a világnak * és mint szellemi hegyek édességet árasztotok, * és mint örökké csörgedező paradicsomi folyamok, szétágazván * a pogányok gyülekezeteit * isteni vizekkel árasztjátok el.

 

Mint Szentlélek kisugárzásától * ragyogó fénysugarak küldettetek az egész világra, * a csodaerőket bőkezűen osztogatván * mint Krisztus titkainak szolgái, * az isteni malasztok * istenírta törvénytáblái * és az azokra írt isteni tanítású törvény * dúsgazdag szent sáfárai.

 

A halászok vesszeje * a bölcselkedők hangoskodását * és a szónokok szóáradatát zavarba hozta, * mikor világosan kijelentette az isteni bölcsességű tanokat, * a kegyelmek hitágazatait * és a mérhetetlen javak evangéliumát, * az örök életre szóló eledelben való részesedést, * az angyali örömöket és maradandó dicsőséget.

 

Dicsőség. 8. hang.

Min mentetek át, Üdvözítőnk tanítványai, * midőn a világot megvilágosítottátok * s a bálványozás tévelyét, mint az avart, fölégettétek? * Tanításaitok által a pogányok a tudatlanság örvényéből * az istenismeret világosságára vezéreltetvén, megszabadultak. * Most pedig esedezzetek Krisztushoz, * hogy legyen irántunk irgalmas * az ítélet rettentő napján.

 

Vagy: Dicsőség. Most és. Mint egy apostolnál.

Kihez hasonlítok én, megátalkodott? * Hiszen lelkem bűnbánatra sosem hajlott, * sem a soha ki nem alvó, gonosz tűztől nem féltem. * — Kelj föl lelkem és hívd segítségül azt, * ki egyedül a pártfogásban és gyors segítőnk, * hogy kérni ne szűnjön meg az ő Fiát, a mi Urunkat, * hogy mentsen meg a gonosztól bennünket.

 

A szent liturgián

 

Tropár 3. hang.

Szent apostolok, imádjátok a kegyelmes Istent, * hogy ajándékozzon bűnbocsánatot a mi lelkünknek.

 

Konták

2. hang. A bátor és isteni szózatú hithirdetőket, * az apostolok fejeit a mennyei javak élvezetébe és nyugalmába fogadtad be, Urunk, * mert az ő szenvedéseiket és halálukat minden áldozatnál kedvesebben vetted, * ki egyedül ismered a szívek legbensőbb titkait.

 

Prokimen (18. zs.): Egész földre elhat az ő szózatuk, és a földkerekség határaira igéjük.

Ádozási vers: Egész földre elhat az ő szózatuk, és a földkerekség határaira igéjük. Alleluja