Jákobnak, aki később az Izrael nevet kapta, egy egész életen át tartó türelem mellett kellett kitartania. Mi győzte meg őt, hogy folytassa?
Advent a türelem időszaka, amikor az Egyház várja Krisztus eljövetelét. Miközben tovább utazunk a régi pátriárkák adventi zarándokútján, Jákob megtanít bennünket a türelem értékére.
A pátriárkáknak ez a tagja, aki az „Izrael” nevet kapta, és 12 törzsét nemzette, hosszú ideig tanulta a várakozást. Miután megtévesztés révén megszerezte apja áldását, Jákob élete nagy részét nagybátyjához, Lábánhoz menekülve várta, hogy bátyja Ézsau haragja alábbhagy. Ezalatt hét évet várt, hogy feleségül adja hozzá lányát, Ráhelt, hogy aztán Lábán csalása nyomán az idősebb lányt Leát adják neki. Így Ráchelért további hét évet kellett dolgoznia.
Abban az időben, amikor hazaindult, hogy Ézsauval kibéküljön, egy egész éjszakát Istennel birkózott, hogy elnyerje az Ő áldását.
Amikor megöregedett, és gyermekei születtek, Jákobnak szintén sok évet kellett várnia Józsefnek, szeretett fiának visszatérésére, akit halottnak hitt.
Mi győzte meg Jákobot, hogy kitartson a türelem eme bravúrjai mellett? Mindezeken a szenvedéseken és várakozásokon keresztül értette meg, hogy ő kiválasztott. Születésétől fogva biztos volt benne, hogy Isten gondviselése kijelölte, hogy örökölje atyáinak tett ígéreteit.
Míg Jákob csalása erkölcsileg nem dicséretes, a megígért áldás elnyerésében tanúsított kitartása a lelki türelem példája számunkra. Minket, akárcsak Jákobot, arra választottak, hogy elnyerjük Isten áldását. Jákob várakozása előképe egész Izrael várakozásának, hogy az Ábrahámnak adott ígéret beteljesedjék Krisztusban. Keresztségünk során mindannyian kitörölhetetlen részt kaptunk ebben az áldásban. Ezt az áldást, Jákobhoz hasonlóan mi is az élet minden megpróbáltatásának elviselésén keresztül ismerjük fel.
Jákobbal megtanulunk türelmesnek lenni ebben az adventben, miközben várjuk életünkre megígért áldásunk beteljesedését.
Fordította és átdolgozta: Iván Gábor
