Sorozatunkat Tódor atya püspöki címerének leírásával folytatjuk. Ezen alkalommal a címer alapjával foglalkozunk.
A mai püspöki címer őse olyan családi jelkép, amely valamikor a XII. században került használatba. A címerek megjelenése összefügg a lovagság fejlődésével, amikor a lovagoknak szüksége volt valamilyen azonosítóra, amely megkülönböztette őket másoktól. Így a családi címer is egy bizonyos családhoz való tartozást jelentett. Ez igen fontos volt a középkori társadalomban.
A 13. századtól kezdték használni az ilyen címereket a katolikus egyházban. A magasabb rendű papság (pápák, bíborosok, püspökök sora) gyakran arisztokrata gyökerekkel rendelkezett, így családi címereik némi módosítással püspöki címerekké alakultak. Például a lovagi címer gyakran sisakot ábrázolt a pajzs felett, ennek megfelelően pedig létezik olyan püspöki címer is, amelyben püspöki mitra (püspöki korona) volt látható a pajzs fölött.
Jelenleg az egyes püspökök címerei nem annyira arisztokratikus származásukról, mint inkább lelki elkötelezettségük irányáról tanúskodnak a püspöki szolgálatban. A püspöki címer kifejezi azokat az elveket, amelyeket az illető személy püspökként a legfontosabbaknak tart.
Tódor püspök címerének alapja egy hermelinbundával bélelt bíbor köpeny. A bíbor királyi, isteni szín. Bíbor szövetet a Szövetség sátorának építésekor használtak választott nép tagjai. Az ilyen színű pigmentet nagyon munkaigényes módon speciális puhatestűekből nyerték ki, így néha a bíbor szövet többe kerülhetett, mint az arany. Csak egy király engedhetett meg magának bíbor színű palástot.
Hitünk szerint a legmagasabb, leghatalmasabb király maga Krisztus, akit megillet a királyi szín használata. Tódor püspök címerében azért található a bíbor szín, mert a mindenkori püspök teljes mértékben Krisztus királyi, prófétai és papi szolgálatának részese. Éppen ezért a királyi bíbor szín itt nem az egyházi elöljáró felsőbbrendűségét fejezi ki, hanem azt, hogy lelki irányultságának, elköteleződésének célja ennek a nagy királynak, Krisztusnak a szolgálata.
A hermelin szőrme mindig is a tisztaság szimbóluma volt. A hermelin régi címertani leírásai úgy írnak róla, mint olyan állatról, amely inkább elpusztul, mintsem hogy átkeljen egy nedves és tisztátalan helyen, nehogy beszennyezze gyönyörű bundáját. A püspökök gondoskodnak a személyes tisztaságáról gondolatban, szóban és tettekben, valamint gondoskodnak a katolikus hit tisztaságáról is, amelynek megőrzésére a püspökszentelés elfogadásával és a Püspöki Kollégiumba való belépéssel kötelezik magukat.
Az eredeti bejegyzés itt érhető el:
https://www.facebook.com/photo?fbid=486892130534446&set=a.183500694206926
