Egyházi újév, Simon szentéletű, Etele vt. és a 40 szent asszony, Józsue igazéletű

Virrasztás – a császárság idejében a polgári újév kezdete miatt volt előírva Konstantinápolyban, de mára jelentőségét veszítette, ezért virrasztást nem végzünk, és e nap nem is nyilvános ünnep többé.

- Fölmentés borra és olajra.

Indikció

Az indikció a császári Rómában a provinciák adózásának megállapítása és kihirdetése, 15 évenként történt nagy ünnepélyességgel, mikor a légiók vezérei és a provinciák kormányzói beszámoló jelentéseiket is megtenni tartoztak. Erről nevezték az egész 15 éves időszakot indictio-nak, azaz jelentésnek. Ezt a fogalmat később az időszámításba is bevitték. Ezt később a kereszténység is átvette, és a rómaiak szokásához híven az új esztendő kezdetét is indikciónak nevezte el. A történelem háromféle indikciószámítást ismer:

a. A császári vagy Konstantin félét, melynek kezdete szeptember 24. vagy 28. volt.

b. A konstantinápolyit, melynek kezdete szeptember 1. Ezt tették magukévá a keresztény egyházak

c. A római vagy pápai indikciót, melynek kezdete január 1.

Az újévet egyházunk három okból kezdni szeptember 1-jével:

a. Az Ószövetségben is ősszel kezdték az újévet.

b. A természet újéve ősszel kezdődik a jövő évi növények magvának földbe juttatásával, illetve elvetésével

c. A hagyomány szerint Krisztus Urunk e napon kezdte meg nyilvános működését, amikor a názáreti zsinagógában felolvasta Izajás próféta szavait: „Az Úr lelke énrajtam, mivelhogy fölkent engem az Úr” (Iz 61.1). Ezt értelmezve nyilvánosan kijelentette, hogy ez a jövendölés őbenne teljesedett be.

Oszlopos Szent Simon

A Kilikia és Szíria határán fekvő Szinán nevű faluban született 392-ben. Kora ifjúságában szerzetbe vonult. Kilenc évig a teledi monostorban élt, majd egy Mandra nevű remete-telep egyik zugában oszlopon állva sanyargatta magát. Hét évig egy alacsonyabb oszlopot használt erre a célra, majd 30 éven át egy 40 könyöknyi (~18m) magas oszlopon állott, egészen 450-ben bekövetkezett haláláig.

A miasszéni Istenszülő tisztelete

A tisztelet egy kehyképre vonatkozik, amelyet a képromboló eretnekek Izauri Leó idejében (717-741) Kisázsiában a meletinei monostor közelében a Gazuri tóba süllyesztettek, ahonnan csaknem száz év múlva Szent Teodóra császárnő idejében (+867) épségben került elő, és eredeti helyére visszavitetve sok csodatétel eszközlője lett.

Szent Etele (Aithala) vértanú

Szerpap volt, és a Szápor perzsa király által indított üldözések 48., utolsó évében 392-ben szenvedett vértanúságot. Társai voltak ebben Acepszim püspök és József áldozópap.

Szent Kalliszta, Evód és Hermogén (Hermogenész) egytestvér vértanúk.

Ezekről a vértanúkról csupán annyit lehet tudni, hogy édestestvérek voltak.

Józsue (Jesuach vagy Jézus), Nun fia

A zsidók vezérletében Mózes segítője, majd utóda. Kr. e. 1541 körül született Egyiptomban, s Kánaán földjén Támnátszárében halt meg K. e. 1431-ben. Ő vezette be a zsidókat az Ígéret földjére. Alvezére és segítőtársa Gedeon volt, aki utána a zsidó nép bírája lett.