Midőn a templomi ruhákba kezd öltözni:
Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
A vállkendőnél:
Az én testemet a verőknek adtam és orcáimat a szaggatóknak, nem fordítottam el orcámat a szidalmazóktól és a rám pökdösőktől (Iz , 50,6).
A sztihárnál:
Örvendezzen lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruházatába öltöztetett és a vígasság öltözetével környezett meg engem, koronával ékesített, mint vőlegényt, és függőkkel csinosított, mint a menyasszonyt (Iz 61,10).
Körülövezvén magát mondja:
Áldott az Isten, ki körülvett engem erősséggel és feddhetetlenné tette utamat, ki olyanokká tette lábaimat, mint a szarvasoké és magas helyre állított engem (Zsolt 17,33-34).
Az epitrakéliont megáldja, megcsókolja s magára veszi, mondván:
Áldott az Isten, ki kegyelmét kiöntötte papjaira, mint fejre a kenetet, mely lefoly a szakállra, Áron szakállára, mely lefoly ruhája szélire (Zsolt 132,2).
Midőn a jobb kézelőt veszi:
A te jobbod, Uram, fölmagasztaltatott erősségben; jobbod, Uram, megverte az ellenséget (Kiv 15,6).
Midőn a bal kézelőt veszi:
Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy megtanuljam parancsaidat (Zsolt 118,73).
Végül a felonion felvételekor:
Papjaid öltözzenek igazságba és a te szenteid örvendezzenek mindig; most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. (Zsolt 131,9)
Ezután a felajánlási asztalhoz megy, mondván:
Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Kézmosáskor:
Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, és körülveszem, Uram, a te oltárodat, hogy halljam a dicséret szózatát és elbeszéljem minden csodádat. Uram! szeretem a te házad ékességét és a te dicsőséged lakhelyét. Isten! ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet és a vérszopó férfiakkal életemet, kiknek kezeikben gonoszság vagyon, jobb kezök tele ajándékokkal. Én pedig ártatlanságomban jártam; válts meg engem és irgalmazz nekem. Az én lábam egyenesen állott; a gyülekezetekben áldalak téged, Uram! (Zsolt 25,6-12).
A szent edényeket rendezve mondja:
Megváltottál bennünket drága véreddel a törvény átkától, keresztre szegeztetvén és lándzsával átszúratván, az emberekre halhatatlanságot ömlesztél, Üdvözítőnk, dicsőség néked.