Proszkomidia

ELŐKÉSZÍTÉS A SZENT LITURGIÁHOZ
(PROSKOMIDIA)
Midőn az áldozópap szent liturgiát akar végezni, belép a templomba, meg­áll a királyi ajtó előtt, háromszor meghajtja magát és csendesen imád­kozik:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.

Mennyei Király, Vigasztaló, igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek meg­adója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől és üdvö­zítsd, Jóságos, a mi lelkünket.

Szent Isten, Szent Erős, szent Halhatatlan, irgalmazz nekünk. (3-szor)

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örök­ké. Ámen.

Szentháromság, könyörülj rajtunk! Urunk, tisztíts meg minket bűneink­től! Uralkodó, bocsásd meg vétkezéseinket! Szent, tekintsd és gyógyítsd meg betegségeinket a te szent nevedért!

Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örök­ké. Ámen.

Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te or­szá­god. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bo­csásd meg a mi vét­keinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vé­tők­nek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szent­lélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ezután mondja:

Könyörülj rajtunk, Uram, könyörülj rajtunk; mert mentségünkre nem lévén szavunk, ezen könyörgést, mint Uralkodónak, mi bűnös szolgáid, né­ked ajánljuk, könyörülj rajtunk.

Dicsőség… Uram, könyörülj rajtunk, mert benned bízunk. Ne ha­ragudjál re­ánk nagyon, se ne emlékezzél bűneinkről, de tekints reánk most is, mint ke­gyelmes. Ments meg minket ellenségeinktől; mert te vagy a mi Istenünk, és mi a te néped, mindnyájan kezed művei, s ne­vedet hívjuk segítségül.

Most és ... Az Irgalom ajtaját nyisd meg nekünk, áldott Istenszülő Szűz. Kik benned remélünk, el ne tévedjünk. De szabaduljunk általad a bajoktól; mert te vagy a keresztény nép üdvössége.
A Megváltó képéhez fordulva:

Szent képed előtt leborulunk, Jóságos, bűneink bocsánatát kérve, Krisz­tus Istenünk! Mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre föl­menni, hogy az ellenség rabságából szaba­dítsd meg azokat, akiket al­kottál. Ezért hálásan kiáltjuk neked: mindeneket örömmel töltöttél be, Üdvözítőnk, eljövén a vi­lágot üdvözíteni.
Az Istenszülő képéhez fordulva:

Irgalom kútfeje, Istenszülő, méltass bennünket kegyességedre. Te­kints bű­­nös népedre. Nyilvánítsd mint mindig, hatalmadat; mert ben­ned bízva ki­ált­juk néked: Üdvözlégy! mint egykor kiáltott Gábor, az angyalok fővezére.
Meghajtott fővel mondja:

Uram! küldd le kezedet szent hajlékod magasságából. Erősíts meg engem ezen szolgálatodra, hogy elítélés nélkül állva félelmetes oltá­rod előtt, végez­zem a vérontás nélküli áldozatot; mert tiéd a hatalom mindörökkön-örökké. Ámen.
Bemenetkor a szentélybe:

Isten, tisztíts meg engem bűneimtől és könyörülj rajtam.
Midőn a templomi ruhákba kezd öltözni:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
A vállkendőnél:

Az én testemet a verőknek adtam és orcáimat a szaggatóknak, nem for­dítottam el orcámat a szidalmazóktól és a rám pökdösőktől (Iz , 50,6).
A sztihárnál:

Örvendezzen lelkem az én Istenemben, mert az üdvösség ruháza­tá­ba öltöztetett és a vígasság öltözetével környezett meg engem, ko­ro­ná­val ékesített, mint vőlegényt, és függőkkel csinosított, mint a menyasszonyt (Iz 61,10).
Körülövezvén magát mondja:

Áldott az Isten, ki körülvett engem erősséggel és feddhetetlenné tette utamat, ki olya­nok­ká tette lábaimat, mint a szarvasoké és magas helyre állított engem (Zsolt 17,33-34).
Az epitrakéliont megáldja, megcsókolja s magára veszi, mond­ván:

Áldott az Isten, ki kegyelmét kiöntötte papjaira, mint fejre a kene­tet, mely lefoly a szakállra, Áron szakállára, mely lefoly ruhája szélire (Zsolt 132,2).
Midőn a jobb kézelőt veszi:

A te jobbod, Uram, fölmagasztaltatott erősségben; jobbod, Uram, meg­verte az ellen­séget (Kiv 15,6).
Midőn a bal kézelőt veszi:

Kezeid teremtettek és alkottak engem; adj értelmet nekem, hogy meg­tanuljam paran­csaidat (Zsolt 118,73).
Végül a felonion felvételekor:

Papjaid öltözzenek igazságba és a te szenteid örvendezzenek mindig; most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. (Zsolt 131,9)
Ezután a felajánlási asztalhoz megy, mondván:

Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.
Kézmosáskor:

Megmosom kezeimet az ártatlanokkal, és körülveszem, Uram, a te ol­tárodat, hogy hall­­jam a dicséret szózatát és elbeszéljem minden cso­dá­dat. U­ram! szeretem a te házad ékes­sé­­gét és a te dicsőséged lak­he­lyét. Isten! ne veszítsd el az istentelenekkel az én lelkemet és a vér­­szo­­pó férfiakkal életemet, kiknek kezeikben gonoszság vagyon, jobb ke­zök tele ajándé­kok­­kal. Én pedig ártatlanságomban jártam; válts meg engem és irgalmazz nekem. Az én lá­bam egyenesen állott; a gyü­lekezetekben áldalak téged, Uram! (Zsolt 25,6-12).
A szent edényeket rendezve mondja:

Megváltottál bennünket drága véreddel a törvény átkától, kereszt­re sze­geztetvén és lándzsával átszúratván, az emberekre halhatatlan­sá­got öm­lesz­tél, Üdvözítőnk, dicsőség néked.
FÖLAJÁNLÁS
Keresztet vetvén magára kezdi:

Áldott a mi Istenünk öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Bal kezébe veszi a proszforát (áldozati kenyeret) és jobbjába a lándzsát. Ezzel kereszt alakban háromszor jelzi a kenyér felületét és u­gyanannyiszor mondja:

A mi Urunk, Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus emléke­ze­tére.
A proszforán a keresztpecsét jobb oldalát metszi a lándzsával:

Mint a juh leöletésre vitetik.
Azután a baloldalát:

És megnémul, mint az ártatlan bárány nyírője előtt, és nem nyitja meg száját.
A pecsét felső részét:

A szorongatásból és ítéletből kiragadtatik.
A pecsét alsó részét:

Az ő nemzedékét ki fogja elbeszélni.
Alávágja a pecsétet s kiveszi:

Mert kivágatik az élők földéből. (Iz 53,7-8)
Keresztet vág annak hátsó oldalán:

Feláldoztatik az Isten báránya, ki elveszi a világ bűneit, a világ éle­te és üdvösségéért.
Ezután egy szúrást tesz a kereszt jobb oldalán:

Egy a vitézek közül lándzsával megnyitá az ő oldalát.
Megáldja a bort s önt a kehelybe:

És legottan vér jöve ki...
Megáldja a vizet s önt a kehelybe:

... és víz. És aki látta ezt, bizonyságot tesz erről, és igaz az ő bizonysága. (Jn 19,34-35)
Kivesz egy részecskét a kenyérből az Istenszülő tiszteletére:

A mi legáldottabb királynénk, az istenszülő, mindenkorszűz Mária tiszteletére s emlékére, kinek könyörgései által fogadd, Urunk, ezen ál­do­zatot mennyei szent oltárodra.
Ezen részecskét az áldozati bárány jobb oldalára helyezve mond­ja:

A királyné jobbod felől áll aranyos ruházatban, körülvétetve sok­szí­nű ékes­séggel (Zsolt 44,10).
Az áldozati bárány bal oldalára egyenként kilenc részecskét tesz a követ­kező ima kíséretében:

A drága és elevenítő kereszt erejével.

A tiszteletreméltó testnélküli mennyei erőknek.

A tisztes és dicső próféta, előkövet és keresztelő Jánosnak.

A szent, nevezetes s minden dicséretre méltó Péter és Pál és a többi szent aposto­loknak.

Szent atyáink, az egész egyház nagy tanítói és püspökeinek: nagy Vazul, Gergely a hit­tudós, aranyszájú Jánosnak, Atanáz és Cirillnek, Miklós mirai főpüspöknek és minden szent püspöknek.

Szent István apostol első vértanú és fődiakónusnak, György, De­me­ter és Teodor nagyvértanúknak és minden szent vértanúnak.

Szentéletű és isteni ihlettségű atyáinknak: Antal, Eutim, Szabasz és Onufriusznak és minden szentéletű atya és anyának.

A szent ingyenes orvosok: Kozma és Damjánnak, Cirusz és János­nak, Pantaleimon és Hermolausznak és minden szent ingyenesnek.

A szent, igaz istenősök: Joakimnak s Annának és szent N. (kinek napja van) és minden szenteknek, kiknek imádságai által látogass meg minket, Isten.
Most az élőkért tesz részecskéket:

Szentséges főpásztorunk, N. pápáért.

Istenszerető püspökünkért N.-ért stb.

Uram, Jézus Krisztus, fogadd ezen áldozatot N. N. szolgád bűneinek bocsánatára (akiért misézik).
Halottakért tevén részecskéket, említi a közelebb elhunyt pápákat és me­gyé­spüspököket, mondván:

Emlékezzél meg, Uram, N. elhunyt szolgád lelkéről.

Elhunyt N. szolgád boldog emlékezete s bűneink bocsánatáért.
Végezetül mondja:

Emlékezzél meg, emberszerető Uram, a föltámadás, örök élet és a veled való egye­sü­lés reményében elhunyt összes igazhitű atyáink és testvéreinkről.
Legalul önmagáért tesz részecskét, mondván:

Emlékezzél meg, Uram, nagy irgalmasságod szerint az én mél­tat­lan­ságomról is és bocsásd meg minden szándékos és nem szándékos vét­keimet.
Tömjént hint a füstölőbe:        

Tömjént ajánlunk fel neked, Krisztus Isten, szellemi jó illatszer gyanánt, melyet mennyei oltárodra fogadván, viszont küldd le nekünk Szentlelked ma­lasztját.

A csillagot a diszkoszra teszi:  

És eljutván a csillag, megállapodék a hely fölött, hol a gyermek va­la (Mt 2,9).
A kis takaróval befödi a kelyhet:

Az Úr országol, ékességbe öltözött, erősségbe öltözött az Úr és fel­­övezte ma­gát; mert ő erősítette meg a föld kerekségét, mely nem fog ingani. A­la­pít­va van a te széked kezdet óta, öröktől fogva vagy te. Fölemelik, Uram, a fo­lyók, fölemelik a folyók szavokat, fölemelik a folyók habjaikat, de a sok vi­zek zúgásainál, a tenger csodálatos da­gályainál is csodálatosabb az Úr a ma­­gasságban. A te bizonyság­téte­leid igen hitelesek lettek, a te házadat szent­ség illeti, Uram! örök idők­re (Zsolt 92).
A kehelyre ráteszi a diszkoszt az ajánlatokkal s befödi a középtakaróval:

A te dicsőséged, Krisztus, elborítja az egeket és dicsőségeddel teljes a föld (Hab 3,3).
Ráborítja a nagytakarót:

Oltalmazz bennünket szárnyaid árnyékával és űzz el tőlünk minden el­lenséget és támadót. Adj nekünk, Urunk, békés életet. Könyörülj raj­tunk és világodon s üdvözítsd lel­keinket, mint jóságos és ember­szerető.
Veszi a füstölőt és megfüstöli az ajánlatokat:

Áldott a mi Istenünk, kinek ebben kedve telik öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Ezután mondja:

A fölajánlott tisztes ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz

Felelet: Uram irgalmazz.
Imádság:

Isten, mi Istenünk! ki leküldted a mennyei kenyeret, Urunkat Istenünket, Jé­zus Krisz­tust, a Megváltót és jótevőt, az egész világ táplálására, hogy meg­áldjon és megszenteljen bennünket: magad Urunk, áldd meg ezen elédbe tett ajánlatokat és fogadd mennyei oltárodra. Mint jóságos és emberszerető, em­lékezzél meg azokról, kik ezen adományokat felajánlották s akikért hoz­ták és őrizz meg bennünket, hogy elítélés nélkül teljesítsük isteni titkaidnak szent szolgálatát. Mert megszentelt és megdicsőített a te legtisztesebb és föl­séges neved, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen.
Ezután mondja:

Dicsőség neked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség neked.
Felelet:

Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, most és mindenkor s örökkön-örökké. Ámen. Uram irgalmazz, Uram irgalmazz, Uram irgalmazz. Adj áldást, uram.

Elbocsátás.
Vasárnap:

Halottaiból feltámadt Krisztus igaz Istenünk, az ő legtisztább anyjának, a szent, dicső és mindenek felett dicséretes apostoloknak, aranyszájú szent János, Konstantinápoly főpüs­pö­kének, szent és isteni ihlettségű atyáinknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk s üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető.

Köznapokon: Krisztus igaz Istenünk...

Ünnepnapokon: az előírt külön elbocsátók.
Az ajánlatokat s az oltárt füstölve mondja:

A sírban testileg, a pokolban lélekkel mint Isten, a paradicsomban a gonosztevővel, a királyi székben az Atyával és Szentlélekkel valál, Krisztus, mindeneket betöltvén, körül­ír­ha­tatlan.
A szentélyből kimenvén füstöli a szentképeket és az egész templomot, miközben az 50. zsoltárt mondja:

Könyörülj rajtam, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint és könyörületed so­kasága szerint töröld el gonoszságomat! Moss meg engem mindinkább go­noszságomból és bűnömből tisztíts meg engem! Mert elismerem go­nosz­sá­go­mat és bűnöm előttem vagyon mindenkoron. E­gyedül neked vétettem és go­noszt előtted cselekedtem, hogy igaznak találtassál beszé­deid­ben és győ­zedelmes légy, midőn ítéltetel. Mert íme, vétekben fogantattam és bűnökben fogant en­­gem anyám. Mert íme, az igazságot szereted: a te bölcsességed tit­kos és elrejtett dolgait ki­nyi­latkoztattad nekem. Hints meg engem izsóppal és meg­tisztulok, moss meg engem és a hó­nál fehérebb leszek! Add, hogy ö­rö­met és vigasságot halljak, és örvendezzenek megalázott csont­jaim! Fordítsd el orcádat bűneimről, és töröld el minden gonoszságomat! Tiszta szívet te­remts bennem, ó Isten, és az igaz lelket újítsd meg benső részeimben! Ne vess el engem színed elől, és Szentlelkedet ne vedd el tőlem! Add vissza nekem üdvözítésed örömét, és u­ral­ko­dó lélekkel erősíts meg engem! Meg­ta­ní­tom utaidra a gonoszokat és az istentelenek hozzád tér­nek. Szabadíts meg en­gem a vérbűntől, Isten, üdvösségem Istene, és nyelvem ma­gasztalni fog­ja a te igazságodat. Uram, nyisd meg ajkaimat és szám a te dicséretedet fogja hirdetni! Mert ha kedvelnéd, bizonyára áldozatot adtam volna, de az égő áldozatokban nem gyö­nyör­kö­döl. Áldozat Istennek a kesergő lélek. A töre­del­mes és alázatos szívet, ó Isten, nem veted meg! Cselekedjél Uram ke­gye­sen jóakaratodból Sionnal, hogy épüljenek Jeruzsálem kő­falai! Ak­kor veszed kedvesen az igazság áldozatát, az ajándékokat és az égő áldozatokat, ak­kor tesznek oltárodra borjakat.