Első hang

ELSŐ HANG

Szombaton Az Alkonyati Zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

A mi esti imádságainkat / fogadd el, szent Uram, / és add meg bűneink bocsánatát, / ki a feltámadást / kinyilatkoztattad nékünk.

Kerüljétek meg népek a Siont / és vegyétek körül falait, / és dicsérjétek az ottan halottaiból föltámadott Üdvözítőt; / mert ő a mi Istenünk, / aki bűneinkből megváltott minket!

Jertek ó népek, / énekeljük és buzgón imádjuk Krisztust, / dicsőítvén az ő halottaiból való föltámadását; / mert ő a mi Istenünk, / ki a világot megmenté a gonosznak álnokságától!

Egek örvendezzetek, / harsogjatok a föld alapjai, / hegyi bércek vigadjatok: / mert íme, Emmánuel vétkeinket a keresztre szegezé, / s megtörvén a halált, életet adott nekünk, / s Ádámot sírjából föltámasztotta, / mint emberszerető!

A keresztre testileg önszántából megfeszített / kínszenvedett, eltemetett / és halottaiból föltámadott Üdvözítőt énekeljük, mondván: / Az igaz hitben erősítsd meg a te Egyházadat Krisztus! / és adj békés életet nekünk, / mint jóságos és emberszerető!

A te éltető sírod előtt állván mi méltatlanok, / dicsőítjük a te kimondhatatlan kegyességedet Krisztus Istenünk! / mert ártatlanul a keresztet és a halált elviselted, / hogy a világnak feltámadást ajándékozz, / mint emberszerető.

Az Atyával egyenlően kezdet nélkül való / és egyenlő örökéletű Igét, / aki magára kifejezhetetlen módon, / szűzi testből testet vett / s érettünk önként kereszthalált szenvedett / és dicsőséggel föltámadt, / énekeljük mondván: / Életadó Urunk, / lelkünk Üdvözítője, dicsőség neked!
Nagy dogmatikon

Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak, / az Istennek szülőjét, / a mennynek ajtaját, / az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét: / Szűz Máriát énekeljük; / mert ő lett az istenség ege és hajléka. / Ő törte meg a régi ellenkezést, / ő hozott békét nekünk / és a mennyek országát megnyitá előttünk. / A hit ezen erősségét bírván, / védelmezőnk van a tőle született Urunkban. / Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei; / mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!

előverses sztichirák

Előverses sztihirák

A te kínszenvedésed által, Krisztus, / a mi szenvedésünktől megszabadultunk, / és a te feltámadásod által / az enyészettől megmenekültünk; / Uram, dicsőség néked!

Örvendezzen minden teremtmény, / az egek vigadozzanak / s örömmel tapsoljanak minden nemzetek; / mert Krisztus, a mi Üdvözítőnk kereszt-re szegezte a mi bűneinket / s legyőzve a halált, nékünk életet ajándékozott, / föltámasztván elesett ősatyánkat, Ádámot, / mint emberszerető.

Kegyelmes királya lévén az égnek és földnek, ó Üdvözítő, / önként megfeszíttetted magad emberszeretetedért. / Kivel midőn alant találkozott a pokol, megszomorodott; / az igazak lelkei azonban megvigasztalódtak. / Ádám pedig látván téged mint Teremtőt az alvilágban, föltámadott. / Ó hallatlan csoda! / miképp ízlelte meg a halált a mindenség Élete? / De kívánsága szerint megvilágosította a világot, / mely kiáltja neki: / aki föltámadtál halottaidból, / Uram dicsőség neked!

A kenethozó asszonyok drága kenetet hozván, / siránkozva érkeztek sírodhoz, / és nem találták ott a te legtisztább testedet; / de az angyaltól megtudván az új és dicsőséges csodát, / nyilván hirdették az apostoloknak: / Feltámadott az Úr, / ki adott a világnak gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon

Íme beteljesült Izaiás próféta jövendölése; / mert mint szűz szültél, ó ég királynéja / és a szülés után is szűz maradtál, / mivel Szülötted Isten volt, / amiért te benned a természet rendje is megváltozott. / Azért, ó legke-gyesebb Istenszülő, / szolgáidnak a te templomodban hozzád intézett imádságait ne vesd meg: / de az Irgalmast karjaidban hordva, / könyörögj hozzá érettünk, / hogy üdvözítse a mi lelkünket.

Tropár

Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!

Vasárnap a reggeli zsolozsmán

tropár

Tropár

Kathizmálion

Kathizmalion (leülő)

A te sírodat őrző katonák, Üdvözítőnk, / a megjelenő angyal fényétől leverettek, / ki hírül adá az asszonyoknak a te dicsőséges feltámadásodat. / Azért mi dicsőítünk téged, mint az enyészet megrontóját, / és neked hódolunk, / mint halottaidból feltámadott egyedüli Istenünknek.

Dicsőség

Önként a keresztre feszíttettél Kegyelmes, / a sírba tétettél, mint halott, ó életadó, / a gonosz hatalmát haláloddal megtörted; / megrettentek tőled a pokol kapui, / ki magaddal együtt, föltámasztottad az összes halottakat, / mint egyetlen emberszerető.
Most és. Az Istenszülőé.

Isten anyjának ismerünk mindnyájan, / ki a szülés után is tiszta szűznek maradtál / és szeretettel járulunk a te kegyességedhez; / mert te vagy a mi pártfogónk, / kitől a veszély idején oltalmat várunk, ó Szeplőtelen!
Kathizmalion (leülő)

Az asszonyok virradatkor érkezvén / és angyali jelenést látván, megrémültek. / A sír életet sugárzott. / A csoda ámulatba ejtette őket. / Azért elmenvén, az apostoloknak így adták hírül .a feltámadást; / Krisztus, mint egyedül hatalmas és erős, fogságra vetette a poklot, / a romlásban sínylődőket mind megszabadította / és a kárhozat borzalmát / keresztjével megsemmisítette.

Dicsőség

Keresztre szegeztek téged, mindnyájunk élete / és a holtak közé számítottak, halhatatlan Urunk. / De te harmadnapra föltámadtál; Üdvözítőnk, / s Ádámot is kiemelted az enyészetből. / Azért, ó életadó, a mennyei erők ezt kiáltják néked: / Dicsőség a te kínszenvedésednek Krisztus, / dicsőség a te föltámadásodnak; / Dicsőség a te megalázkodásodnak, egyetlen emberszerető!
Most és. Az Istenszülőé.

Ki az Istenség elhamvadhatatlan tüzét fogantad / és szeplőtelenül szülted az Urát, életünk forrását, / malaszttal teljes, Istenszülő, / üdvözítsd a te magasztalóidat!

Ipákoj

A lator bűnbánata a paradicsomot nyitotta meg, / a kenethozó nők sírása pedig örömet hirdetett: / mert föltámadtál Krisztus Istenünk / és .a világnak gazdag kegyelmet ajándékoztál.

Prokimen

Majd fölkelek; úgymond az Úr; megszabadítom őket és bizalmat gerjesztek bennök. (11. zsolt.)

Kánon

A te győzedelmes jobbkezed, ó Halhatatlan, Istenhez méltóan erőben megdicsőült; mert az, mint Mindenható; az ellenséget megtörte és Izrael népének a tenger mélyében új utat teremtett.

III. Ki egyedül tudod az emberi természet tehetetlenségét; és mégis kegyelmesen abba öltözködtél, övezz körül engem magasságbeli erőddel, hogy énekeljem neked, ó Szent: Te élő hajléka vagy a kimondhatatlan isteni dicsőségnek, Emberszerető!

IV. Téged, ó Istenszülő Szűz! látnoki szemeivel isteni kegyelemmel elárasztott hegynek nézvén Habakuk próféta, a belőled származandó Izrael Szentjének; a mi üdvösségünk és megújulásunkra leendő eljövetelét megjövendölte.

V. Ki fölvilágosítottál minket eljöveteled fényével, és megvilágítottad kereszteddel a világ határait, isteni értelmed fényével, világosítsd meg szíveinket is, kik igaz hittel énekelünk téged.

VI. Körülvett minket a feneketlen mélység, és nincs, aki megmentsen bennünket, a leöletésre szánt juhok közé számíttatónk; mentsd meg népedet Istenünk; mert te vagy a gyengélkedők ereje és gyámolítója.

Konták

Föltámadtál dicsőséggel a sírból, / és a világot is föltámasztottad, / miért a mi emberi természetünk mint Istent magasztal téged, / mert a halál általad elenyészett. / Ádám vigadoz, a bilincseiből megszabadult. Éva örvendez, / szívből kiáltván hozzád: / te vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.

Ikosz

Zengjük a harmadnapra föltámadottat, mint hatalmas Istent, és a pokol kapuinak összezúzóját, ki föltámasztotta a sírból az örök időktől eltemetetteket, és mint jónak látni kegyeskedett, mindenek előtt a kenethozó asszonyoknak jelent meg, ezt mondván nekik: Örvendjetek! - Apostolainak pedig, mint egyedüli életadó, örömet hirdetett. Azért az asszonyok örvendezve adták hírül apostolaidnak a diadal jelét. A pokol nyög, a halál siránkozik, a világ azonban vigad s vele örvendezik minden: mert te Krisztusom, mindnyájunknak megadtad a föltámadást.

VII. Téged, Istenszülő Szűz, mi hívek lelkileg égő kemencének tekintünk; mert ment abban a három ifjút sértetlenül megmenté - úgy a te méhedben változatlanul maradva, megújító a világot a mi atyáink imádott és dicsőített Istene.

VIII. A három Izrael ifjú az égő kemencében, mint tisztító tűzben, az igaz hit erénye által, aranynál tisztábban tündökölt, kiáltván: Áldjátok az Urat az Úrnak minden művei, énekeljétek és magasztaljátok őt mindörökké.

IX. A te tisztaságos szülésed képét mutatá az egykori lángoló és el nem égő csipkebokor; most is kérünk téged, oltsd ki az ellenünk dühöngő sátáni incselkedések égő üzét; hogy téged, Istenszülő, szünet nélkül magasztaljunk.

Dicséreti sztihirák

Énekeljük Krisztus / a te üdvözítő kínszenvedésedet / és a te feltámadásodat dicsőítjük.

Ki a keresztet elszenvedted, / a halál erejét megtörted / és halottaidból föltámadtál, / békítsd meg a mi életünket, / mint erővel teljes.

Ki feltámadásoddal a pokol erejét megtörted, / és az embert föltámasztád, / tégy méltókká minket Krisztus Istenünk, / hogy tiszta szívvel énekeljünk / és dicsőítsünk téged.

A te isteni megjelenésedet dicsőítvén, / énekeljük néked Krisztus: / a Szűztől születtél / és nem váltál el az atyától; / szenvedtél mint ember és önként viselted el a keresztet, / és föltámadtál a sírból mint tündöklő palotából, / hogy üdvözítsd a világot; / Uram dicsőség neked.

Midőn a keresztfára függesztettek, / akkor az ellenség hatalma halálra vált, / a teremtett világ megrendült a te félelmedtől, / a poklot pedig hatalmaddal foglyul ejtetted, / a halottakat sírjaikból föltámasztottad; / és a latornak a paradicsomot megnyitottad; / Krisztus Istenünk, dicsőség neked!

Siránkozva és sietséggel érkeztek / sírodhoz a tisztes asszonyok, / s mikor a sírt nyitva találták / s az angyaltól a dicsőséges új csodáról értesültek, / hírül vitték az apostoloknak, hogy föltámadt az Úr, / és a világnak dús kegyelmet ajándékozott.

Szenvedéseid isteni sebei előtt / leborulunk Krisztus Istenünk / és a Siónban örök időkre kinyilatkoztatott uralkodói áldozat előtt, / mert a sötétben szunnyadókra az igazság napja virradt rá, / hogy az alkonyt nem ismerő fényt élvezzék. / Urunk, dicsőség neked!

Hallgass ide lázadó héber törzs! / Hol vannak, akik Pilátus elé járultak? / Mondják meg az őrző katonák: / hol vannak a sír pecsétjei? / Hová vitték el az eltemetettet? / Kinek adták el az eladhatatlant? / hogy rabolhatták ki a kincstárt? / Miért tagadjátok az Üdvözítő föltámadását / ó törvényszegő zsidók? / hiszen mint haláltól mentes föltámadt / és a világnak nagy kegyelmet ajándékozott.

A szent liturgián

Tropár

Istenszülői

Ki születésed által megszentelted a Szűz méhét, / és megáldottad Simeon karjait, / és már mostantól üdvösségünk eszközlésében fáradozol, / Krisztus Istenünk, / békéltesd meg a viszálykodásban élő népeket, / erősítsd meg az igazhitű uralkodókat / és népedet, melyet megkedveltél, / Egyetlen emberszerető!

Prokimen

Legyen rajtunk, Uram, a te irgalmad, amint benned bízunk. (32. zsolt.)

Áldozási vers

Dicsérjétek az Urat a mennyekben, dicsérjétek őt a magasságban!

Alleluja

Alleluja, alleluja, alleluja!

Vasárnap az alkonyati zsolozsmán

Uram, Tehozzád után

1. hang. Mintája: Dicséretes vértanúk. Jóságos Atyánk, / te saját Fiadat, / a mi jóságos Urunkat leküldötted, / hogy a tékozló fiút, mint az eltévedt juhot fölkeresse, / vállára vegye / s elvesztett régi otthonába, / a te angyalaid / a testnélküli Erők / mennyei hazájába vezesse.

Jóságos Atyánk; / kegyességednek / áradozó bősége által indíttatva, / mint Isten, a nemlétből létre hoztál mindent, / s végül önkezeddel / saját képedre alkottad az embert / kit parancsaidnak áthágásából eredő / bukása után / megújítál, mint Emberszerető:

Emberszerető Uram! / Te a mennyei Atyának / valóságos Fia, / megjelentél érettünk mint ember, / hogy a kígyó ravaszsága által / elcsábított embert, / mint az eltévedt juhot / vállaidra emelve, / a te mennyei hazádba vezéreld.
Az Istenszülőé.

Istennek tiszta lakása, / szeplőtelen Szűz! / a testnélküli angyalokkal könyörögj érettem, / hogy földi pályámat szennytelepül végezzem be / és készületlenül ne érjen engem a halálos éjszaka, / hogy a pokol tüzének kínjaira juttasson, / melyekből szabadíts meg engem.
Előverses sztihirák

Minthogy nagy az én bűneimnek sokasága, Üdvözítőm, / és vétkeimben gonoszul vagyok elmerülve, / adj segédkezet nékem, mint hajdan Péternek, / és ments meg engem Istenem / és könyörülj rajtam.

Mennyiben gonosz gondolatok és tettekben ítéltettem el Üdvözítőm, / a megtérés eszméjét ajándékozd nékem Istenem, hogy kiáltsam néked: / üdvözíts engem kegyes jótevőm / és könyörülj rajtam.

Minden szentek és az Istenszülő imádságai által / békédet ajándékozd, Uram, nékünk / és könyörülj rajtunk, / mint egyedül irgalmas.
Az Istenszülőé.

Mintadallam. A mennyei rendeknek öröme, / és a földön az embereknek hathatós pártfogója, / tisztaságos Szűz, / üdvözíts minket, kik hozzád menekülünk, / mert bizalmunkat Isten után / tebeléd helyezzük.

NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Egy más világ vár rád, én lelkem, / és a Bíró fogja fölfedezni titkaidat és hiábavalóságaidat. / Ne ragaszkodjál tehát az ittvalókhoz, / hanem siess és így kiálts a Bíróhoz: / Tisztíts meg és üdvözíts engem!

Ne vess meg engem, Üdvözítőm, / bárha restségbe vagyok is elmerülve, / sőt emeld föl elmémet a bűnbánatra s tégy engem is szőlőd munkásává, / s add nekem a tizenegyedik órától munkálkodónak jutalmát / és a te nagy kegyelmedet!