5. zsoltár
Hallgasd meg szavaimat, Uram! * Értsd meg kiáltásomat!
Figyelj könyörgésem szavára, * én királyom és én Istenem!
Mert hozzád imádkozom: Uram, * kora reggel halld meg hangomat!
Reggel eléd állok és nézlek, * mert te nem gonoszságot akaró Isten vagy.
Nem is tartózkodhat nálad gonosztevő, * s a te szemed előtt törvényszegőnek nincs maradása.
Gyűlölöd mindazokat, kik megszegik a törvényt, elveszted mindazokat, kik hazugságot szólnak. * A vérengző és álnok férfiút utálja az Úr.
Én pedig irgalmad bőségéből bemegyek házadba, * leborulok szent templomodnál a te félelmedben.
Uram, vezess igazságod útján ellenségeim miatt, * tedd egyenessé utamat színed előtt!
Mert nincs igazság szájukban, a szívük terméketlen. * Nyílt sír az ő torkuk, nyelvüket álnokul forgatják.
Ítéld meg őket, Isten! Bukjanak bele terveikbe, * töméntelen gonoszságunk miatt űzd el őket, mert megkeserítettek, Uram, téged!
És örüljenek mindnyájan, kik benned bíznak, * örökké örvendezni fognak, és bennük fogsz lakni.
És büszkélkednek veled mindnyájan, kik nevedet szeretik. * Mert te megáldod az igazat.
Uram, jóakaratoddal, mint pajzzsal, vettél körül minket.
89. zsoltár
Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Mielőtt hegyek lettek, vagy a föld és a világ alkottatott volna, * öröktől fogva és örökké vagy te.
Ne térítsd nyomorúságra az embert, * te, ki azt mondottad: „Térjetek vissza, emberek fiai!”
Mert egy ezredév a te szemedben, Uram, olyan, mint az eltűnt tegnapi nap, * mint egy őrállás éjszaka.
Mint jelentéktelen semmik, * úgy tűnnek tova éveik.
Reggelre elenyésznek, mint a sarjadó növény, * mely reggel kivirít, de el is enyészik,
estére virágát hullatja, * fonnyadtan elszárad.
Mert elsorvadtunk haragodtól, * és felindulásodtól megrendültünk.
Magad elé tetted gonoszságainkat, * és életünk idejét orcád világosságába.
Mert napjaink mind elmúltak, és haragodtól elfogytunk, * esztendeink, mint a pók hálója, hiába teltek el.
Éveink napjai hetven esztendő, jó erőben lehet nyolcvan év, * de ez javarészt csak fáradság és fájdalom,
mert gyöngeség tölt el * és megfenyítesz minket.
Ki ismeri a te haragod erejét, * és tőled való félelmében ki mérheti meg indulatodat?
Ismertesd meg velem így a te jobbodat, * és azokat, akik a bölcsességben és szívükben nevelést kaptak.
Fordulj hozzánk, Urunk! Meddig vársz még? * Könyörülj szolgáidon!
Beteltünk reggel irgalmaddal, Urunk, * vigadtunk és örvendeztünk minden napunkon.
Hadd örvendjünk cserébe a napokért, melyekben megaláztál minket, * az évekért, melyekben bajokat láttunk,
és tekints le szolgáidra és alkotásaidra, * és vezéreld azok fiait!
Legyen rajtunk a mi Urunk Istenünk fényessége, és kezünk munkáit irányítsd javunkra, * kezünk munkáját te irányítsd!
100. zsoltár
Irgalmasságról és ítéletről éneklek neked, Uram, zsoltárt éneklek, * és ügyelek arra, hogy utam szeplőtelen legyen.
Mikor jössz el hozzám? * Szívem ártatlanságában jártam házam belsejében.
Nem tűrtem meg szemem előtt törvénytelenséget, * a törvényszegőket gyűlöltem.
Nem tapadt hozzám álnok szív, * nem is ismertem a gonoszt, aki tőlem elfordult,
aki felebarátját titkon rágalmazta, azt elűztem, * kinek szeme kevély, szíve telhetetlen, azzal nem ettem.
A föld hűségeseit szemeltem ki, hogy velem üljenek, * aki feddhetetlen úton járt, az szolgálhatott nekem.
Nem lakhat házamban, aki kevélyen cselekszik, * s a hazudozónak szemem előtt nincs megállása.
Reggelenként kiirtottam a föld minden bűnösét, * hogy kipusztítsak az Úr városából minden gonosztevőt.