53. zsoltár
Isten, a te nevedben üdvözíts engem, * és erőddel szolgáltass igazságot nekem!
Isten, hallgasd meg imádságomat, * fogadd füledbe ajkam igéit!
Mert idegenek támadtak ellenem, hatalmasok keresték lelkemet, * és Istentészre sem vették maguk előtt.
De íme, Isten segítségemre siet, * és az Úr oltalmazója lelkemnek.
Fordítsd vissza a rosszat ellenségeimre, * igazságod szerint veszítsd el őket!
Készséges szívvel mutatok be neked áldozatot, * és hálát adok a te nevednek, Uram, mert jó az,
mert minden szorongatásból megszabadítottál engem, * és ellenségeimre felülről nézhet a szemem.
54. zsoltár
Hallgasd meg Isten, az én imádságomat, * és ne vesd meg könyörgésemet!
Figyelj rám és hallgass meg engem! * Elkeseredtem az én küzdelmemben és megzavarodtam
az ellenség lármája és a bűnös zaklatása miatt, * mert gonoszságukkal elborítottak engem, és haragjukkal támadtak rám.
Szívem háborgott bennem, * és megszállt a halálfélelem.
Félelem és reszketés fogott el, * és sötétség borított be engem.
Így szóltam: Ki ad nekem szárnyakat, mint a galambnak, * hogy elröpüljekés megpihenjek?
Bizony, messzire menekültem, * és a pusztában laktam.
Istenre vártam, hogy megszabadítson engem * a lélek csüggedésétől és a szélvihartól.
Süllyeszd el őket, Uram, és zavard össze nyelvüket, * mert gonoszságot és viszályt láttam a városban!
Éjjel-nappal kőfalain ólálkodnak körös-körül, * benne ott van a gonoszság, küszködés és igazságtalanság,
és terein nem szűnik meg * az uzsora és a cselszövés.
Mert ha ellenségem ócsárolna, elviselném, * és ha az szidalmazna kicsúfolva, aki gyűlölt engem, talán elrejtőznék előle.
De te, velem egyenlő ember, * aki vezérem és ismerősöm voltál,
aki velem együtt ülve édessé tetted az étket, * az Isten házába pedig teljes egyetértéssel jártunk.
Érje az ilyeneket halál, elevenen szálljanak az alvilágba, * mert gonoszság lakik hajlékaikban, szívük belsejében.
Én pedig az Istenhez kiáltok, * és az Úr megszabadít engem.
Este, reggel és délben fohászkodom, és sóhajtozom, * és ő meghallgatja hangomat.
Békességben megszabadítja lelkemet azoktól, kik hozzám közelednek, * noha sokan vannak ellenem.
Meghallgat engem és megalázza őket * Isten, ki öröktől fogva él.
Ők bizony nem javulnak meg, mert nem félik az Istent. * Ő kinyújtja kezét, hogy megfizessen nekik.
Azok meggyalázták szövetségét, * ám arcának haragja szétszórta őket, hiába egy húron pendültek.
Szavaik lágyabbak az olajnál, * holott olyanok, mint a nyilak.
Vesd az Úrra gondodat, ő majd táplál téged, * az igazat nem hagyja állandóan háborgatni.
Te pedig, Isten, leviszed majd őket * a pusztító mélységbe.
A vérengző és álnok férfiak nem érik el napjaik felét sem, * én pedig tebenned bízom, Uram!
90. zsoltár
Aki a Fölséges segítségében lakik, * a menny Istenének oltalmában marad.
Mondhatja az Úrnak: oltalmazóm vagy te és menedékem, * én Istenem, őbenne bízom.
Valóban, ő megszabadított téged a vadászok csapdájából * és a zavaró beszédtől.
Vállaival beárnyékoz téged, * és az ő szárnyai alatt bizalommal lehetsz.
Pajzsként vesz körül az ő igazsága, * nem fogsz félni az éjszakai rémülettől,
a nappal repülő nyíltól, a sötétben lopakodó bajtól * és a délben támadó gonosz lélektől.
Essenek el bár ezren oldalad mellől és tízezren jobbod felől, * hozzád ez nem fog közeledni;
hanem saját szemeddel észreveszed, és a bűnösök bűnhődését meglátod. * Mert te vagy, Uram, az én reményem.
A Fölségest választottad magadnak menedékül, * így baj nem ér téged, és csapás nem közeledik hajlékodhoz.
Mert angyalainak parancsol felőled, * hogy megőrizzenek minden utadon.
Tenyerükön hordoznak téged, * hogy kőbe ne üssed lábad.
Áspiskígyón és viperán fogsz járni, * oroszlánt és sárkányt tiporsz el.
„Mivel bennem bízott, megszabadítom őt, * oltalmazom őt, mert ismeri nevemet.
Hozzám kiált, és én meghallgatom őt, * vele vagyok a szorongatásban, kiragadom onnan és megdicsőítem őt.
Betöltöm hosszú élettel, * és megmutatom neki üdvözítésemet.”