Nyolcadik hang

NYOLCADIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Esti énekeket és okos szolgálatot / hozunk néked, Krisztus; / mert kegyes voltál / feltámadásoddal rajtunk könyörülni.

Uram, Uram! ne vess el bennünket színed elől, / hanem kegyeskedjél rajtunk könyörülni, / a te fényes feltámadásod által.

Örvendezzél szent Sion, / az egyházak anyja, Istennek hajléka, / mert te elsőnek fogadtad / feltámadás által a bűnök bocsánatát.

Az Atyától öröktől fogva született isteni Ige, / ki az idők teljében / a szeplőtelen Szűztől megtestesült, / önként elszenvedte a keresztet és halált, / s a régtől halállal sújtott embert / feltámadásával üdvözítette.

Halottaidból való föltámadásodat dicsőítjük Krisztus, / mellyel megmentetted Ádám nemzedékét a pokol kínjától / és a világnak, mint Isten, / ajándékoztál örök életet / és gazdag kegyelmet.

Dicsőség néked Krisztus Üdvözítőnk, / Istennek egyszülött Fia, / ki keresztre fölszögeztettél / és harmadnapra a sírból föltámadtál!

Téged magasztalunk Uram, / ki érettünk önként szenvedted el a megfeszíttetést, / és téged imádunk mindenható Üdvözítő, / ne vess el bennünket a te színed elől, / hanem hallgass meg, ó Emberszerető / és feltámadásoddal üdvözíts minket.
Nagy dogmatikon

A mennyei király emberszeretetből a földre leszállott / és az emberek között lakozott, / mert tiszta Szűztől testbe öltözvén, tőle született / oly csodálatos isteni tulajdonságokkal, / miképp egy a Fiú, / két természettel, de nem két személlyel. / Azért Krisztus Urunkat mi / tökéletes Istennek és tökéletes embernek / igazán valljuk és hirdetjük; / kinek esedezzél, ó szeplőtelen Anya, / hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Előverses sztihirák

Fölemelkedtél a keresztre, / ki az égből szálltál le, / a halálra jöttél, ki halhatatlan élet vagy, / a sötétségben levőkhöz mentél, ki igazi világosság, / az elesettekhez, ki mindnyájunk föltámadása, / fölvilágosítója és üdvözítője vagy, / dicsőség neked!

A halottaiból föltámadt Krisztust dicsőítjük, / mert ő lelket és testet ölt-vén magára, / mindkettőre nézve a szenvedést megszüntette; / mivel legtisztább lelkével a poklokra szállván alá, azt meghódítá, / sírba helyezett szent teste pedig a romlást nem ismerte, / ki Szabadítója a mi lelkünknek.

Zsoltárokban és énekekben magasztaljuk, Krisztus, / halottaidból való föltámadásodat, / mellyel megszabadítottál bennünket a pokol kínjaitól, / és mint Isten ajándékoztál nekünk örök életet / és gazdag kegyelmet.

Ó mindenek fölfoghatatlan Uralkodója! / az ég és föld Teremtője, / ki kereszthalált szenvedvén, / engem a szenvedésektől föloldottál; / az el-temettetést pedig elfogadva / és dicsőséggel feltámadva, / mindenható kezeddel Ádámot is feltámasztottad. / Dicsőség a te harmadnapi fölkelésednek, / mellyel örök életet és bűneinkből való megtisztulást ajándékoztál nekünk, / mint egyetlen Irgalmas.
Kis dogmatikon

Szeplőtelen Szűz, / ki kimondhatatlan módon testileg fogantad az Urat, / és a magasságbeli Istennek anyja lettél, / a te szolgáid könyörgéseit fogadd el, ó tisztaságos, / megtisztítván bennünket bűneinktől, / imádkozzál lelkeink üdvéért!
Tropár

Leszálltál a magasságból irgalmas Urunk / s elfogadtad a háromnapi sírin nyugalmat; / hogy minket is megszabadíts a szenvedésektől, / ki feltámadásunk s életünk vagy, Uram dicsőség néked!
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Föltámadtál a sírból, mindnyájunk Élete / és a fénylő angyal fölkiálta: / Hagyjatok fel a sírással / és az apostoloknak hirdessétek, hogy feltámadt az Úr, / ki mint Isten üdvözíti az emberi nemet.
Dicsőség

Valóban feltámadtál a sírból / és az istenfélő asszonyoknak megparancsoltad, / hogy fölkelésedet hirdessék az apostoloknak, / mint ahogy írva van: „Péter pedig fölkelvén a sírhoz futa, / és lehajolván csak a levetett lepedőket látá, / és önmagában csodálkozván a történeten" félelemmel kiáltott fel: / dicsőség néked Krisztus Isten, ki mindeneket üdvözítesz ó Megváltónk, / mert az Atya fényének vagy kisugárzása.
Most és. Az istenszülőé.

A mennyek ajtaját, a frigyszekrényt, / a legszentebb hegyet, a fényt sugárzó felhőt, / a mennyei lajtorját, a szellemi paradicsomot, / Éva váltságát és a mindenség nagy kincsét énekeljük benned ó tisztaságos Szűz; / mert te benned jött lére e világ üdvössége / és a régi vétség bocsánata. / Azért kiáltjuk néked: Imádd a te Fiadat és Istenedet, / hogy engedje el azok bűneit, / kik vallásos buzgósággal imádják az ő legtisztább születését.
Kathizmálion

Az emberek, Üdvözítőm, sírodat lepecsételték, / az angyal elhengerítette a követ a sír ajtajáról. / Az asszonyok halottaidból föltámadni látván / apostolaidnak is megvitték az örömhírt Szionba, / hogy föltámadtál mindnyájunk élete, / és a halál bilincseit összezúztad. / Urunk, dicsőség néked!
Dicsőség

Az asszonyok, mikor a halotti balzsamot hozták, / a sírból ilyen angyali szót hallottak: / hagyjatok föl a sírással, / és a bánat helyett örömmel teljetek be / s kiáltsátok énekelve, hogy föltámadt Krisztus, az Úr mint Isten, / üdvözíteni kegyeskedvén az emberi nemet.
Most és

Tebenned örvendez, malaszttalteljes, minden teremtmény: / az angyali rendek s az összes emberi nem. / Te megszentelt hajlék, lelki édenkert s a szüzek dicsérete; / kitől megtestesült az Isten s gyermekszülött lett, / bár öröktől Isten volt; / mert a te méhedet égi trónná alkotta, s bennsődet a mennynél ékesebbé tette. / Tebenned örvendez malaszttalteljes, minden teremtmény. / Dicsőség neked!
Ipákoj

A kenethozó asszonyok az életadó sírja mellett állván / a holtak között keresték a halhatatlan uralkodót / s a jóhír örömét az angyaltól elfogadván; / az apostoloknak örömmel adták tudtul, / hogy föltámadt Krisztus Isten, / megadván a világnak a malasztok bőségét.
Prokimen

Az Úr országol mindörökké, a te Istened, Sión, nemzedékről nemzedékre. (145. zsolt.)
Kánon

A szekereken üldöző fáraót / a tengerbe fullasztá hajdan / Mózes csodatevő vesszeje, / kereszt alakban megütvén / és ketté választván vele a tengert; / a gyalog menekülő Izraelt pedig megmenté, / énekelvén az Úrnak / győzelmi éneket.

III. Ki az egeket kezdetben bölcsességgel megerősítéd / és a földet a vizeken alapítád, / egyházadnak kövén, Üdvözítőm, / erősíts meg engem; / mert nincs más szent kívüled, egyetlen Emberszerető.

IV. Te vagy az én erősségem Uram! / te az én hatalmam, / te vagy az én Istenem, te az én örvendezésem! / Ki az Atya keblét el nem hagytad / és meglátogattad a mi szegénységünket; / azért Habakuk prófétával kiáltom néked: / Dicsőség a te hatalmadnak Emberszerető!

V. Miért vetettél el engem színed elől / le nem alkonyodó Világosság, / és elborított engem töredelmetlent a külső sötétség; de téríts meg engem / és parancsolatid világosságához / vezesd ösvényemet, kérlek!

VI. Tisztíts meg engem Üdvözítőm, / mert nagy az én gonoszságom / és a rosszaság örvényéből, / kérlek, vezess ki engem, / mert hozzád kiáltok, ó hallgass meg engem, / üdvösségem Istene!
Konták

Feltámadtál a sírból, / s a holtakkal együtt Ádámot is fölemelted, / Éva vigadoz a te föltámadásodon, / s a föld minden határai ünneplik a te fölkelésedet, / nagyirgalmú Urunk!
Ikosz

Rabbá tevén a pokol országát s föltámasztván a megholtakat, ó nagytürelmű, a kenethozó asszonyokkal találkoztál s a bú helyett örömben részesítetted őket. Apostolaidnak életadó Üdvözítőm, a győzelem jelét adtad hírül, a teremtményeket, mint emberszerető, megvilágosítottad: - Azért most a világ is örvend halottaidból való fölámadásod fölött, ó Nagyirgalmú!

VII. A te isteni kegyességed / Iehűté hajdan a lángokat Babilonban, / azért a jámbor ifjak a tüzes kemencében, / mint hűvös teremben, / víg léptekkel jártanak énekelvén: / Áldott a mi atyáinknak Istene.

VIII. Hétszerte jobban,/ gyújtatá be a kemencét / a kaldeusi zsarnok az ifjaknak, / de látván, hogy felsőbb erő által megszabadultak, / a Teremtőhöz és Istenükhöz így kiáltott föl: / Ifjak áldjátok, / áldozárok dicsérjétek / és népek magasztaljátok őt mindörökké!

IX. Az ég elámult afölött / és a föld határai csodálkozának, / hogy az Isten testileg jelent meg az embereknek, / és a te méhed befogadhatta őt. / Azért téged, ó Istenszülő, / az angyalok és emberek rendjei magasztalnak.
Dicséreti sztihirák

Uram! Habár az ítélőszék előtt állottál, / Pilátustól ítéltetve; / de azért el nem hagytad királyi székedet, / melyen az Atyával együtt ülsz, / és feltámadván halottaidból, / fölszabadítottad a világot az ördög rabságából, / mint irgalmas és emberszerető.

Uram! Fegyverül az ördög kajánsága ellen / a keresztet ajándékoztad nekünk / melytől ő reszket és retteg, / nem lévén képes annak erejére tekinteni, / mert az a holtakat föltámasztja / és a halált meghiúsítja; / azért hódolunk a te eltemettetésednek / és föltámadásodnak.

Uram! Habár téged, mint halottat / a zsidók sírba tevének, / de mint alvó Királyt a vitézek őriztek / és mint az élet kincsét pecséttel erősítettek meg; / hanem te feltámadtál / és örök életet adtál lelkeinknek.

A te angyalod Uram, ki a föltámadást hirdeté, / az őröket ugyan megrettenté, / de az asszonyoknak ím’ ezeket jelenté, mondván: / Mit keresitek az élőt a holtak között? / Föltámadt az Isten / és a világnak életet ajándékozott.

Elszenvedted a keresztet, / bár istenséged folytán szenvedéstől mentes vagy, / elfogadtad a háromnapos eltemetést, / hogy minket az ellenség rabságából megments; halhatatlan lévén, megelevenítettél Krisztus Istenünk / föltámadásoddal, emberszerető!

Leborulok, dicsőítem / és énekelem Krisztus sírodból való föltámadásodat, / mely által a pokol feloldhatatlan bilincseitől megszabadítottál / és a világnak, mint Isten, életet ajándékoztál / és gazdag kegyelmet.

Életet rejtő sírodat / megőrizni akarván a törvényszegők, / őrséggel és pecsétekkel látták el egykor; / de te mint mindenható, halhatatlan Isten / harmadnapra föltámadtál.

Mikor a pokol kapuihoz érkeztél, Urunk, / és azt megtörted; foglya így kiáltott föl: / ki ez; hogy nincs a föld alatti mélységre kárhoztatva, / sőt árnyékként semmivé teszi a halál kötelékeit? / Mint halottat fogadtam be / s rettegek tőle, mint Istentől, / Mindenható irgalmazz nekünk!
A szent liturgián
Tropár

Feltámadtál a sírból, / s a holtakkal együtt Ádámot is fölemelted, / Éva vigadoz a te föltámadásodon, / s a föld minden határai ünneplik a te fölkelésedet, / nagyirgalmú Urunk!
Az Istenszülőé

Mint bátor hadvezérnek győzelmi éneket, / s mint megszabadítónknak minden rossztól, / hálaadó imát, zengünk néked, Istenszülő, / s ki legyőzhetetlenül hatalmas vagy, / kérünk téged, mentsd meg a te szolgáidat minden bajtól, / hogy teljes szívből énekeljük néked: / Üdvözlégy Istennek szeplőtelen jegyese.
Prokimen

Tegyetek fogadást és teljesítsétek azt a mi Urunknak, Istenünknek. (75. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Mintája: Uram, habár az ítélőszék...

Uram, ki e világra jöttél, a bűnösöket hívni, / és a latort, a vámost, / a bűnös asszonyt és a tékozló fiút kegyelmedbe fogadtad, / engemet is, ki mindezeknél súlyosabban vétkeztem, / és mindeddig igazán meg nem tértem, / emberszeretőleg hívj magadhoz, / ó én Krisztusom!

Uram! Ki a vámszedőkből az Egyháznak pásztorokat állítottál / és az üldözőkből pártfogókat szereztél, / engem is az ő pártfogásuk által / Egyházad aklába vezess, / nehogy mint javíthatatlan, / az ördög prédájává legyek!

Siránkozzál megátalkodott lélek, a végsők előtt, / és ragaszkodjál az Istenhez, / szívből keseregve kiáltván hozzá, ó megfertőztetett: / Ellened vétettem én Krisztusom, / ne utálj meg kérlek, / hanem jobb útra téríts engem mint kegyelmes, / és add meg bűneim bocsánatát.
Az Istenszülőé

Üdvözlégy a sátánok megsemmisítője! / Üdvözlégy Ádám leánya! / Üdvözlégy hervadhatatlan virág! / Üdvözlégy szolgáid dicsősége! / Üdvözlégy tisztaságos! / Üdvözlégy a gonoszságok feloldozása! / Üdvözlégy Istentől a világnak ajándékozott becses ajándék! / Üdvözlégy a hozzád esedezőknek drága kincse! / Üdvözlégy Királynőnk, / a téged dicsőítők dicsősége!
Előverses sztihirák

Téged, mint Királyt és Uralkodót / az angyalok szüntelen énekelnek; / én pedig leborulván előtted, / mint a bűnbánó vámos, kiáltom: / Istenem tisztíts meg és üdvözíts engem.

Halhatatlan lévén, én lelkem, / e földi élet hullámaiban, ne merülj el, / de fohászkodva tekints fel a te Jótevődhöz, mondván: / Istenem, tisztíts meg és üdvözíts engem!

Urunknak vértanúi, / kik minden helyet megszenteltek / és minden betegséget meggyógyíttok, / most is kérünk titeket; / imádkozzatok érettünk, / hogy lelkeink az ellenség cselvetésétől megmentessenek!
Az Istenszülőé

Gábor arkangyal szózatát vevén át, mondjuk: / Üdvözlégy Istennek Anyja: / ki e világnak az életadó Krisztust szülted!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Téged, mint Királyt és Uralkodót / az angyalok szüntelen énekelnek; / én pedig leborulván előtted, / mint a bűnbánó vámos, kiáltom: / Istenem tisztíts meg és üdvözíts engem.

Halhatatlan lévén, én lelkem, / e földi élet hullámaiban, ne merülj el, / de fohászkodva tekints fel a te Jótevődhöz, mondván: / Istenem, tisztíts meg és üdvözíts engem!

Mikor elkövetett gonoszságaim sokaságára gondolok / és ama borzalmas vizsgálat jut eszembe, / rémülettől elfogva menekülök hozzád, / mint emberszerető Istenhez. / Hozzád folyamodom azért, egyetlen Bűnnélkülvaló: / ne vess meg engem, / ajándékozz bűnbánatot az én megalázott lelkemnek még a vég előtt / és irgalmazz nekem!

Könnyeket adj nekem, Istenem, / mint egykoron a vétkes asszonynak, / s engedd, hogy azokkal lábaidat mosogassam, / melyek a csalárdság útjából megmentettek, / és illatszer gyanánt tiszta élettel áldozzam neked, / melyet bűnbánat által helyreállítottam. / Hadd halljam meg én is kívánatos hangodat: / A te hited megszabadított, távozz békével!