Hetedik hang

Hetedik hang
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Jertek örvendezzünk az Úrnak, / ki megtörte a halál hatalmát, / és fölvilágosította az emberi nemet, / az angyalokkal kiáltván: / Teremtőnk és Üdvözítőnk, dicsőség néked.

A keresztet és az eltemettetést / elszenvedted miérettünk, Üdvözítő, / és mint Isten halállal legyőzted a halált; / azért meghajlunk a te harmadnapi föltámadásodnak / Uram, dicsőség néked!

Az apostolok / látva az Alkotó föltámadását, csodálkoztak / és az angyalok dicséretét hangoztatván, mondták: / „E dicsőség az Anyaszentegyházé, / e gazdagság a mennyországé!" / Ki érettünk kínszenvedtél, / Uram, dicsőség néked!

Habár a gonoszok fogságába kerültél Krisztus, / de te azért az én Istenem vagy, nem szégyellek téged; / megostoroztattál, nem tagadlak meg téged; / keresztre szegeztettél, nem titkolom el: / feltámadásoddal pedig mindenkor dicsekszem, / mert a te halálod az én életem, / mindenható és emberszerető Uram, dicsőség néked.

Dávid jövendölését / betölteni akarván Krisztus, / a Sionban őt megillető fenségét / tanítványainak nyilván föltárta, / az Atyával és Szentlélekkel mindenkor együtt dicsérendő / és imádandó lénynek nyilatkoztatván ki magát, / ki először testnélkül, mint Ige, / végezetre mint miérettünk megtestesült / és kínszenvedett ember jelent meg nekünk, / s ki saját erejével támadott fel, / mint Emberszerető.

Leszállottál a poklokra Krisztus, / mint magad akartad, / megtörvén a halált mint Isten és Uralkodó / és föltámadván harmadnap / föltámasztottad Ádámot is / a halál és enyészet bilincseiből, / ki hozzád kiáltván, mondja: / Dicsőség a te feltámadásodnak, / egyetlen Emberszerető.

Mint alvót a sírba helyeztek, Urunk, / s mint hatalmadban erőteljes, harmadnapra föltámadtál, / fölemelvén magaddal Ádámot is / a halálos romlásból, mint mindenható Isten!
Nagy dogmatikon

Az anyai állapotot / a természet rendje felett megismerted ó Istenszülő / és szűznek maradtál, / az elmét és szót felülhaladó módon / és szülésed csodáját a nyelv elbeszélni nem képes; mert dicsőségteljes volt a fogantatás, ó Tisztaságos, / felfoghatatlan maradt a szülés is; / mivel Isten, ahol akarja, meggyőzi a természet rendjét. / Miért is téged mindnyájan Isten anyjának ismervén, / buzgósággal fohászkodunk hozzád: / Imádkozzál a mi lelkünk üdvösségéért.
Előverses sztihirák

Föltámadtál a sírból, / világnak Üdvözítője, / és testeddel együtt föltámasztottad az emberi nemet, / Uram, dicsőség néked.

Jertek, imádjuk / halottaiból föltámadott / és mindeneket megvilágosító Krisztust; / mert a pokol kínjaitól megmentett minket / harmadnapi föltámadása által, / ajándékozván nekünk életet / és gazdag kegyelmet.

A poklokra alászállván Krisztus, / a halált megtörted; / és harmadnap feltámadván, / minket is föltámasztottál, / kik dicsérjük a te erőteljes fölkelésedet, / emberszerető Urunk.

A sírban feküdve, / mint szendergő, félelmetesnek mutattad magad Uram, / s harmadnapon saját erődből feltámadván, Ádámot is föltámasztottad, / ki hozzád kiáltja: / Dicsőség a te feltámadásodnak, / egyetlen Emberszerető!
Kis dogmatikon

A te oltalmad alá menekülvén, / mi, a föld szülöttjei kiáltjuk néked: / Istenszülő! a mi reménységünk, / ments meg minket határtalan vétkezéseinktől / és üdvözítsd a mi lelkünket!
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Megtörted kereszteddel a halált, / és a gonosztevőnek megnyitottad az édenkert ajtaját; / a kenethozó asszonyok sírását megszüntetéd, / és feltámadásodat az apostoloknak is értésökre adni megparancsolád, / Krisztus Istenünk, / ajándékozván a világnak gazdag kegyelmet.
Kathizmálon

Az életet sírba zárták, / a sír kövét lepecsételték, / és mint alvó királyt, katonák őrizték Krisztust, / az angyalok mint halhatatlan Istent dicsőítették; / az asszonyok pedig fölkiáltottak: / Föltámadt az Úr / és a világnak / dús kegyelmet ajándékozott.
Dicsőség

Háromnapi eltemettetésed által / lefegyverezted a halált / és az elavult embert / életadó fölkelésed által föltámasztottad. / Krisztus Isten, mint emberszerető: / Azért dicsőítünk téged.
Most és. Az Istenszülőé.

Az érettünk keresztre feszített / s halottaiból föltámadott Krisztus Istenünket, / ki a halál hatalmát megalázta, / szünet nélkül imádd, Istenszülő Szűz, / hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Kathizmálion

Habár sírod megpecsételtetett, mégis életet árasztottál a sírból, Krisztus Istenünk, / és zárt ajtó mellett, ó mindnyájunk föltámadása, / tanítványaidnak megjelentél, / általuk megújítván bennünk az igaz lelket / a te nagy irgalmasságod szerint.
Dicsőség

Sírodhoz siettek az asszonyok / könnyek között hozva balzsamot / és míg téged mindenek Királya, katonák őriztek, / maguk között így beszélgettek: / ki fogja nekünk a követ elhengeríteni? / - Föltámadt a „nagy szövetség angyala" / letiporván a halált. / Mindenható Urunk, dicsőség neked!
Most és.

Üdvözlégy malaszttal teljes Istenszülő Szűz, / az emberi nem menedéke s közbenjárója, / hiszen tőled testesült meg a világ Megváltója; / mert egyedül te vagy szűz és anya is, / ó örökké áldott és dicsőített! / Kérjed Krisztus Istent, / ajándékozzon békét / a földkerekségnek!
Ipákoj

Ki fölvetted a mi alakunkat / és a keresztet testileg elszenvedted / üdvözíts engem, Krisztus Istenünk, / föltámadásod által, mint emberszerető.
Prokimen

Kelj föl Uram Isten, emeld föl kezedet, ne feledkezzél el a szegényekről örökre! (9. zsoltár)
Kánon

A te kézintésedre, Uram, / tömörré változott a folyékony természetű víz, / és Izrael azon száraz lábbal átkelvén; / győzelmi éneket énekel néked.

III. Kezdetben, Uram, / az egek boltozatát / mindenható Igéddel megerősítvén, / és isteni lelkeddel azok erejét megállapítván, / a hitnek rendületlen kövén / erősíts meg engem.

IV. Ki az atyai keblet el nem / hagytad / és leszállottál a földre, ó Krisztus Istenünk! / megértettem üdvgondozásod titkát, / és magasztallak téged, / egyetlen Emberszerető.

V. Éji sötétségben vannak a hitetlenek Krisztus, / de a hívőknek nappali világosságuk van / szavaid édességében; / azért én hozzád virrasztok / és éneklem a te Istenségedet!

VI. A földi gondok aggodalmai közt evezvén, / hogy élethajóm vétkeim súlya alatt el ne merüljön / és a lélekrontó szörnynek áldozatul ne essek, / mint Jónás, kiáltok hozzád Krisztusom: / A halálos mélységből vezess ki engem!
Konták

A halál hatalma / nem tarthatja többé fogságában a halandókat, / mert Krisztus leszállván, / annak erejét összetörte s elenyésztette, / a poklot pedig rabláncra fűzvén, megkötötte. / Azért a próféták örvendeznek, lelkesülten kiáltván: / Íme, Üdvözítő jelent meg nékünk, / jertek, hívek, az örök feltámadásra.
Ikosz

Megreszkettek ma alant a földalatti világ s a halál a Háromság egyikétől. A föld megrendült, a pokol kapui pedig elcsodálkoztak, mikor megláttak. Az egész teremtés a prófétákkal együtt örvendve diadalhimnuszt zeng neked megváltó Istenünknek, ki a halál erejét most megtörted: Vigadjunk és kiáltsuk Ádámnak és mindazoknak, kik Ádámtól valók: az ő keresetfája ismét bevezet; menjetek hívek a feltámadásra!

VII. A tüzes kemencét hajdan / az ifjak harmatozóvá változtatták, / egy igaz Istent dicsérvén és mondván. / Dicsőített és magasztalt legyen / atyáinknak Istene!

VIII. Az eléghetetlen bokor lángjában, / a Sinai-hegyen hajdan, / az akadozó nyelvű Mózesnek jelent meg az Isten, / a három legyőzhetetlen ifjút pedig / az isteni buzgóság énekesekké tette, mondván: / Énekeljétek az Urat, az Úr minden művei / és magasztaljátok őt mindörökké.

IX. Ki szeplőtelenül szültél / és a mindenható Igének testet kölcsönöztél, / férfit nem ismerő Szűz anya, Istenszülő! / ki az elviselhetetlennek nyughelye / és a befogadhatatlan Teremtőnek hajléka voltál; téged magasztalunk.
Dicséreti sztihirák

Föltámadt Krisztus halottaiból, / föloldá a halál kötelékeit, / a földnek nagy örömöt hirdetett; / egek énekeljétek / az Isten dicsőségét.

Látván Krisztus föltámadását, / imádjuk a mi szent Urunkat, / mint egyedül bűn nélkül valót!

Krisztus feltámadásának hódolni meg nem szűnünk, / mert ő szabadított meg bennünket a mi gonoszságainkból; / Krisztus, a mi szent Urunk, / kinyilvánítván nekünk a feltámadást.

Mivel háláljuk meg az Úrnak / az ő jótéteményeit, miket ő adott nekünk? / Miérettünk, a mi romlásba ment emberi természetünkért / az Ige testté lett, és bennünk lakozott; / a hálátlanoknak Jótevője, / a fogságban levőknek Szabadítója, / a sötétségben ülőknek az igazság Napja lett; / a keresztfán: engesztelődés, / a poklokban: világosság, / a halálban: élet, / és az elesetteknek feltámadás, / akihez felkiáltunk: / Istenünk; dicsőség néked.

A pokol kapuit összetörted, Urunk, / és hatalmad erejével a halál uralmát meghiúsítottad. / És akik örök óta sötétben szunnyadtak, / a holtakat magaddal fölemelted / isteni és dicső föltámadásod által, / mint a mindenek Királya / és egyetlen Mindenható!

Jertek, örvendezzetek az Úrnak, / vigadjunk az ő feltámadásán, / mert a holtakat magával fölemelte / a pokol feloldhatatlan bilincseiből / és mint Isten, a világnak / örök életet ajándékozott és bőséges malasztot.

A tündöklő angyal / az életet befogadott sír kövén ülve, / örömmel hirdette az asszonyoknak mondván: / föltámadt az Úr, mint nektek előre megmondta; / adjátok hírül a tanítványoknak, / hogy megelőz titeket Galileában, / a világnak pedig örök életet ad, / és bőséges malasztot.

Miért teszitek a megvetett követ / szegletfővé, törvényszegő zsidók? / Íme, ő az, kit az Úr Szionba küldött! / Ki a pusztában vizet fakasztott. / Halhatatlanságot áraszt reánk is sebeiből. / Ő az a kő, mely a szűzi hegytől / férfiakarat nélkül vált el! / az Emberfia, / ki mint Dániel mondá: / az ég felhőin jött hozzánk a régi napokban, / s örökkévaló az ő országa!
A szent liturgián
Tropár

Ma a Szentlélek ereje / a csodálatos Anna testében / életre hívja az isteni dicsőség tisztaságos képmását. / Ma a Fölségesnek karja rettentő fegyvert emel föl az alvilág ellen: / a legáldottabb Szűz Máriát. / - Az angyali karokkal együtt csodálván őt, kiáltsuk: / Üdvözlégy, kit az Úr a legjelesebb megváltásra nyilvánított méltónak, / s nem megtisztított az eredeti bűntől, / hanem előre megóvott tőle, / egyedül az egész emberi nemből.
Prokimen

Az Úr erőt ad az ő népének; az Úr megáldja népét békességben. (28. zsoltár)
Alleluja
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Emeld fel szemedet, ó én lelkem! / és tekints az Isten gondviselésére és irgalmára, / mint hajlítá meg az egeket / és a földre szállott, hogy fölemeljen téged, / a te rossz indulataid megátalkodottságából, / és az élő hit sziklájára állítson. / Ó bámulandó és rettenetes csoda! / Dicsőség a te kínszenvedésednek, Emberszerető.

Lásd a te gonosz cselekedeteidet, ó én lelkem, / és csodálkozzál afelett, miként visel téged a föld, / és nem nyílik meg előtted? / Miként nem emésztenek fel téged a vadállatok / és miként nem szűnik meg világítani néked a Nap? / Kelj föl tehát, tégy bűnbánatot / és kiálts föl az Úrhoz: / Vétettem, egyedül néked vétettem, / Uram, könyörülj rajtam!

Benned helyezvén bizalmunkat, / mindenható Uram, téged kérünk, / ments meg minket minden bajtól, / rossz indulatoktól és a gonosz incselkedéseitől, / hogy életünket békében tölthessük el, / és tisztaságban élve, / tebenned Uralkodó, / az ítélet napján, kegyelmes bírót találjunk.
Az Istenszülőé

Mindnyájan az Istenszülőnek / énekekben együtt kiáltsuk az angyalokkal, / hogy ő a világ Üdvözítőjét szülte / és a szülés után is szűznek maradt, / és a világot szülése által megszabadította a csalárdságtól / és elfogyhatatlan eledelt adott nekünk, / ki anyai tejjel táplálta a mi lelkünk Megváltóját.
Előverses sztihirák

Mint a tékozló fiú, jöttem hozzád kegyelmes / és leborulván előtted, kérlek, / fogadj be engem, Istenem, / mint szolgáid egyikét, / és könyörülj rajtam, ó emberszerető!

Mint aki a gonosztevők közé jutott / és megsebesült, / úgy estem el én is a sok bűn terhe alatt, / és lelkem meg van sebesülve. / Hová meneküljek én, bűnös ember? / Csak egyedül hozzád, lelkünk kegyes Orvosa: / Áraszd reám Isten! a te nagy kegyelmedet!

Dicsőség néked Krisztus Isten, / apostolok dicsekvése, / és a vértanúk öröme, / kik hirdették az egyvalóságú Háromságot.
Az Istenszülőé

Az angyallal kiáltjuk néked: / Üdvözlégy isteni ara! / palotának és ajtónak / és lángoló királyi széknek; / sértetlen hegynek és eléghetetlen csipkebokornak / nevezvén tégedet.
NagybŐjtben
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Mint a tékozló fiú, jöttem hozzád kegyelmes / és leborulván előtted, kérlek, / fogadj be engem, Istenem, / mint szolgáid egyikét, / és könyörülj rajtam, ó emberszerető!

A terméketlen fügefához hasonlóan / ki ne vágass engem, ki bűnös vagyok, Üdvözítőm, / de ajándékozz nekem számos évet bűnbánatra, / a töredelem könnyeivel öntözni lelkemet, / hogy termést hozzak neked, béketűrésben.

Mint aki az igazság Napja vagy, / világosítsd meg a téged éneklők szívét, / Urunk, dicsőség néked!