ELSŐ HANG
Szombaton Az Alkonyati Zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
A mi esti imádságainkat / fogadd el, szent Uram, / és add meg bűneink bocsánatát, / ki a feltámadást / kinyilatkoztattad nékünk.
Kerüljétek meg népek a Siont / és vegyétek körül falait, / és dicsérjétek az ottan halottaiból föltámadott Üdvözítőt; / mert ő a mi Istenünk, / aki bűneinkből megváltott minket!
Jertek ó népek, / énekeljük és buzgón imádjuk Krisztust, / dicsőítvén az ő halottaiból való föltámadását; / mert ő a mi Istenünk, / ki a világot megmenté a gonosznak álnokságától!
Egek örvendezzetek, / harsogjatok a föld alapjai, / hegyi bércek vigadjatok: / mert íme, Emmánuel vétkeinket a keresztre szegezé, / s megtörvén a halált, életet adott nekünk, / s Ádámot sírjából föltámasztotta, / mint emberszerető!
A keresztre testileg önszántából megfeszített / kínszenvedett, eltemetett / és halottaiból föltámadott Üdvözítőt énekeljük, mondván: / Az igaz hitben erősítsd meg a te Egyházadat Krisztus! / és adj békés életet nekünk, / mint jóságos és emberszerető!
A te éltető sírod előtt állván mi méltatlanok, / dicsőítjük a te kimondhatatlan kegyességedet Krisztus Istenünk! / mert ártatlanul a keresztet és a halált elviselted, / hogy a világnak feltámadást ajándékozz, / mint emberszerető.
Az Atyával egyenlően kezdet nélkül való / és egyenlő örökéletű Igét, / aki magára kifejezhetetlen módon, / szűzi testből testet vett / s érettünk önként kereszthalált szenvedett / és dicsőséggel föltámadt, / énekeljük mondván: / Életadó Urunk, / lelkünk Üdvözítője, dicsőség neked!
Nagy dogmatikon
Az emberi nemből kisarjadzott dicsőségét e világnak, / az Istennek szülőjét, / a mennynek ajtaját, / az angyalok dicséretét és a hívek büszkeségét: / Szűz Máriát énekeljük; / mert ő lett az istenség ege és hajléka. / Ő törte meg a régi ellenkezést, / ő hozott békét nekünk / és a mennyek országát megnyitá előttünk. / A hit ezen erősségét bírván, / védelmezőnk van a tőle született Urunkban. / Bízzatok tehát, bízzatok Isten népei; / mert ő legyőzi az ellenséget, mint erőteljes!
Előverses sztihirák
A te kínszenvedésed által, Krisztus, / a mi szenvedésünktől megszabadultunk, / és a te feltámadásod által / az enyészettől megmenekültünk; / Uram, dicsőség néked!
Örvendezzen minden teremtmény, / az egek vigadozzanak / s örömmel tapsoljanak minden nemzetek; / mert Krisztus, a mi Üdvözítőnk kereszt-re szegezte a mi bűneinket / s legyőzve a halált, nékünk életet ajándékozott, / föltámasztván elesett ősatyánkat, Ádámot, / mint emberszerető.
Kegyelmes királya lévén az égnek és földnek, ó Üdvözítő, / önként megfeszíttetted magad emberszeretetedért. / Kivel midőn alant találkozott a pokol, megszomorodott; / az igazak lelkei azonban megvigasztalódtak. / Ádám pedig látván téged mint Teremtőt az alvilágban, föltámadott. / Ó hallatlan csoda! / miképp ízlelte meg a halált a mindenség Élete? / De kívánsága szerint megvilágosította a világot, / mely kiáltja neki: / aki föltámadtál halottaidból, / Uram dicsőség neked!
A kenethozó asszonyok drága kenetet hozván, / siránkozva érkeztek sírodhoz, / és nem találták ott a te legtisztább testedet; / de az angyaltól megtudván az új és dicsőséges csodát, / nyilván hirdették az apostoloknak: / Feltámadott az Úr, / ki adott a világnak gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Íme beteljesült Izaiás próféta jövendölése; / mert mint szűz szültél, ó ég királynéja / és a szülés után is szűz maradtál, / mivel Szülötted Isten volt, / amiért te benned a természet rendje is megváltozott. / Azért, ó legke-gyesebb Istenszülő, / szolgáidnak a te templomodban hozzád intézett imádságait ne vesd meg: / de az Irgalmast karjaidban hordva, / könyörögj hozzá érettünk, / hogy üdvözítse a mi lelkünket.
Tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!