Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Habár sírod köve a zsidók által megpecsételtetett, / és legszentebb tested katonák által őriztetett, / mégis feltámadtál harmadnapon, Üdvözítőnk, / ajándékozván életet a világnak. / Azért, ó Életadó, a mennyei Erők kiáltják néked: / Dicsőség a te feltámadásodnak, Krisztus. / dicsőség a te uralkodásodnak, / dicsőség a te gondviselésednek, egyetlen emberszerető!
Kathizmalion (leülő)
A te sírodat őrző katonák, Üdvözítőnk, / a megjelenő angyal fényétől leverettek, / ki hírül adá az asszonyoknak a te dicsőséges feltámadásodat. / Azért mi dicsőítünk téged, mint az enyészet megrontóját, / és neked hódolunk, / mint halottaidból feltámadott egyedüli Istenünknek.
Dicsőség
Önként a keresztre feszíttettél Kegyelmes, / a sírba tétettél, mint halott, ó életadó, / a gonosz hatalmát haláloddal megtörted; / megrettentek tőled a pokol kapui, / ki magaddal együtt, föltámasztottad az összes halottakat, / mint egyetlen emberszerető.
Most és. Az Istenszülőé.
Isten anyjának ismerünk mindnyájan, / ki a szülés után is tiszta szűznek maradtál / és szeretettel járulunk a te kegyességedhez; / mert te vagy a mi pártfogónk, / kitől a veszély idején oltalmat várunk, ó Szeplőtelen!
Kathizmalion (leülő)
Az asszonyok virradatkor érkezvén / és angyali jelenést látván, megrémültek. / A sír életet sugárzott. / A csoda ámulatba ejtette őket. / Azért elmenvén, az apostoloknak így adták hírül .a feltámadást; / Krisztus, mint egyedül hatalmas és erős, fogságra vetette a poklot, / a romlásban sínylődőket mind megszabadította / és a kárhozat borzalmát / keresztjével megsemmisítette.
Dicsőség
Keresztre szegeztek téged, mindnyájunk élete / és a holtak közé számítottak, halhatatlan Urunk. / De te harmadnapra föltámadtál; Üdvözítőnk, / s Ádámot is kiemelted az enyészetből. / Azért, ó életadó, a mennyei erők ezt kiáltják néked: / Dicsőség a te kínszenvedésednek Krisztus, / dicsőség a te föltámadásodnak; / Dicsőség a te megalázkodásodnak, egyetlen emberszerető!
Most és. Az Istenszülőé.
Ki az Istenség elhamvadhatatlan tüzét fogantad / és szeplőtelenül szülted az Urát, életünk forrását, / malaszttal teljes, Istenszülő, / üdvözítsd a te magasztalóidat!
Ipákoj
A lator bűnbánata a paradicsomot nyitotta meg, / a kenethozó nők sírása pedig örömet hirdetett: / mert föltámadtál Krisztus Istenünk / és .a világnak gazdag kegyelmet ajándékoztál.
Prokimen
Majd fölkelek; úgymond az Úr; megszabadítom őket és bizalmat gerjesztek bennök. (11. zsolt.)
Kánon
A te győzedelmes jobbkezed, ó Halhatatlan, Istenhez méltóan erőben megdicsőült; mert az, mint Mindenható; az ellenséget megtörte és Izrael népének a tenger mélyében új utat teremtett.
III. Ki egyedül tudod az emberi természet tehetetlenségét; és mégis kegyelmesen abba öltözködtél, övezz körül engem magasságbeli erőddel, hogy énekeljem neked, ó Szent: Te élő hajléka vagy a kimondhatatlan isteni dicsőségnek, Emberszerető!
IV. Téged, ó Istenszülő Szűz! látnoki szemeivel isteni kegyelemmel elárasztott hegynek nézvén Habakuk próféta, a belőled származandó Izrael Szentjének; a mi üdvösségünk és megújulásunkra leendő eljövetelét megjövendölte.
V. Ki fölvilágosítottál minket eljöveteled fényével, és megvilágítottad kereszteddel a világ határait, isteni értelmed fényével, világosítsd meg szíveinket is, kik igaz hittel énekelünk téged.
VI. Körülvett minket a feneketlen mélység, és nincs, aki megmentsen bennünket, a leöletésre szánt juhok közé számíttatónk; mentsd meg népedet Istenünk; mert te vagy a gyengélkedők ereje és gyámolítója.
Konták
Föltámadtál dicsőséggel a sírból, / és a világot is föltámasztottad, / miért a mi emberi természetünk mint Istent magasztal téged, / mert a halál általad elenyészett. / Ádám vigadoz, a bilincseiből megszabadult. Éva örvendez, / szívből kiáltván hozzád: / te vagy Krisztus, ki mindnyájunknak föltámadást ajándékoztál.
Ikosz
Zengjük a harmadnapra föltámadottat, mint hatalmas Istent, és a pokol kapuinak összezúzóját, ki föltámasztotta a sírból az örök időktől eltemetetteket, és mint jónak látni kegyeskedett, mindenek előtt a kenethozó asszonyoknak jelent meg, ezt mondván nekik: Örvendjetek! - Apostolainak pedig, mint egyedüli életadó, örömet hirdetett. Azért az asszonyok örvendezve adták hírül apostolaidnak a diadal jelét. A pokol nyög, a halál siránkozik, a világ azonban vigad s vele örvendezik minden: mert te Krisztusom, mindnyájunknak megadtad a föltámadást.
VII. Téged, Istenszülő Szűz, mi hívek lelkileg égő kemencének tekintünk; mert ment abban a három ifjút sértetlenül megmenté - úgy a te méhedben változatlanul maradva, megújító a világot a mi atyáink imádott és dicsőített Istene.
VIII. A három Izrael ifjú az égő kemencében, mint tisztító tűzben, az igaz hit erénye által, aranynál tisztábban tündökölt, kiáltván: Áldjátok az Urat az Úrnak minden művei, énekeljétek és magasztaljátok őt mindörökké.
IX. A te tisztaságos szülésed képét mutatá az egykori lángoló és el nem égő csipkebokor; most is kérünk téged, oltsd ki az ellenünk dühöngő sátáni incselkedések égő üzét; hogy téged, Istenszülő, szünet nélkül magasztaljunk.
Dicséreti sztihirák
Énekeljük Krisztus / a te üdvözítő kínszenvedésedet / és a te feltámadásodat dicsőítjük.
Ki a keresztet elszenvedted, / a halál erejét megtörted / és halottaidból föltámadtál, / békítsd meg a mi életünket, / mint erővel teljes.
Ki feltámadásoddal a pokol erejét megtörted, / és az embert föltámasztád, / tégy méltókká minket Krisztus Istenünk, / hogy tiszta szívvel énekeljünk / és dicsőítsünk téged.
A te isteni megjelenésedet dicsőítvén, / énekeljük néked Krisztus: / a Szűztől születtél / és nem váltál el az atyától; / szenvedtél mint ember és önként viselted el a keresztet, / és föltámadtál a sírból mint tündöklő palotából, / hogy üdvözítsd a világot; / Uram dicsőség neked.
Midőn a keresztfára függesztettek, / akkor az ellenség hatalma halálra vált, / a teremtett világ megrendült a te félelmedtől, / a poklot pedig hatalmaddal foglyul ejtetted, / a halottakat sírjaikból föltámasztottad; / és a latornak a paradicsomot megnyitottad; / Krisztus Istenünk, dicsőség neked!
Siránkozva és sietséggel érkeztek / sírodhoz a tisztes asszonyok, / s mikor a sírt nyitva találták / s az angyaltól a dicsőséges új csodáról értesültek, / hírül vitték az apostoloknak, hogy föltámadt az Úr, / és a világnak dús kegyelmet ajándékozott.
Szenvedéseid isteni sebei előtt / leborulunk Krisztus Istenünk / és a Siónban örök időkre kinyilatkoztatott uralkodói áldozat előtt, / mert a sötétben szunnyadókra az igazság napja virradt rá, / hogy az alkonyt nem ismerő fényt élvezzék. / Urunk, dicsőség neked!
Hallgass ide lázadó héber törzs! / Hol vannak, akik Pilátus elé járultak? / Mondják meg az őrző katonák: / hol vannak a sír pecsétjei? / Hová vitték el az eltemetettet? / Kinek adták el az eladhatatlant? / hogy rabolhatták ki a kincstárt? / Miért tagadjátok az Üdvözítő föltámadását / ó törvényszegő zsidók? / hiszen mint haláltól mentes föltámadt / és a világnak nagy kegyelmet ajándékozott.