MÁSODIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után
Jertek, imádjuk az Atyától öröktől fogva született / és Szűz Máriától megtestesült Isten Igéjét: / mert önként elszenvedte a keresztet, / és az eltemettetésnek átadta magát, / és föltámadt halottaiból, / hogy mint eltévedetteket, / üdvözítsen minket.
Krisztus a mi Üdvözítőnk, / ki a ránk vonatkozó kéziratot a keresztre szegezvén, / azt megsemmisíté, / a halál uralmát megszünteté, / azért imádjuk / az ő harmadnapi föltámadását.
Arkangyalok! énekeljük Krisztus föltámadását, / mert ő Megváltója és üdvözítője a mi lelkeinknek, / ki nagy dicsőségben és erőben ismét eljövend / ítélni a világot, / amelyet teremtett.
Téged, megfeszített és eltemetett Uralkodó, / angyal hirdetett az asszonyoknak, mondván: / Jöjjetek és lássátok, hol feküvék az Úr! / De erőteljesen föltámadt, / mint előre megmondó; / azért imádunk téged, / mint egyedül halhatatlant. / Életadó Krisztus, könyörülj rajtunk!
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfától eredő átkot, / síroddal eltörülted a halál uralmát, / feltámadásoddal pedig / fölvilágosítottad az emberi nemet; / azért kiáltjuk néked: / Krisztus; jótevő Istenünk, / dicsőség néked!
Rettegéssel nyíltak meg előtted, Uram, / a halál kapui, / a pokol ajtónállói pedig látván téged, megfélelmettek: / mert az érckapukat összetörted, / a vas zárakat elhárítottad, / és kivezettél bennünket a sötétségből / és a halál árnyékából, / és kötelékeinket feloldottad.
Üdvözítő éneket énekelvén, hangoztassuk: / Jertek mindnyájan, / boruljunk le az Úr házában és mondjuk: / Ki a keresztre feszíttettél, / halottaidból föltámadtál / s az Atya kebelében lakozol, /' tisztíts meg minket bűneinkből!
Nagy dogmatikon
Elmúlt az árnyék törvény, / s bejött a kegyelem törvénye, / mert valamint a csipkebokor ióngolf bár, de nem égett el; / úgy te is mint Szűz szültél, és Szűznek maradtál / s a lángoszlop helyett valódi -Nap ragyogott fel nekünk / és Mózes helyett Krisztus, / lelkünk üdvössége jelent meg.
Előverses sztihirák
A te feltámadásoddal, Krisztus Üdvözítőnk, / fölvilágosítód az egész mindenséget; / és visszaállítód a te teremtményedet, / mindenható Uram, dicsőség néked!
Kereszteddel megszüntetted a gyümölcsfától eredő átkot, / síroddal eltörülted a halál uralmát, / feltámadásoddal pedig / fölvilágosítottad az emberi nemet; / azért kiáltjuk néked: / Krisztus; jótevő Istenünk, / dicsőség néked!
Midőn a keresztre feszíttettél; Üdvözítő, / megváltoztattad az emberi szív jóságát, / mert a katonák embertelenséget tanúsítva, / megnyitók lándzsával oldaladat, / és a zsidók nem ismerve hatalmadat, / sírod megpecsételését kérték; / de te kegyességed által az eltemettetést elfogadtad; / s harmadnap föltámadtál. / Uram, dicsőség néked.
Életadó Krisztus, / ki a halandók kedvéért örvkényt elszenvedted a halált / és mint hatalmas; a poklokra leszállottál; / hol a te eljöveteledre várakozókat, / a vadállat körmei közül kiszabadítottad / s a pokol helyett a paradicsomot ajándékoztad nekik: / azért nekünk is, / kik harmadnapi föltámadásodat dicsőítjük, / ajándékozz bűnbocsánatot / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Óh csodák csodája! / ki látott férfi nélkül szült / és szűz anya által dajkált magzatot? / Bizonnyal Isten akaratának nyilvánulása ez újdonszülött, / kit te, óh Mária! / mivel kezeiden hordoztad, / s anyai bizalommal viseltetet hozzá, / ne szűnjél meg imádva kérni, hogy engesztelődjék irányunkban, / kik téged tisztelünk, / és üdvözítse a mi lelkeinket.
Tropár
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.