Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Midőn leszállottál a halálhoz, halhatatlan Élet, / akkor megtörted a poklot Istenséged fényével; / s midőn a holtakat is a mélységből föltámasztottad, / minden mennyei, Erők örvendezve kiáltók: / életadó Krisztus Istenünk, dicsőség néked.
Kathizmálion
Az Istenfélő József, / levévén a fáról a te legtisztább testedet, / tiszta gyolcsba göngyölé / és illatos szerekkel ellátva, új sírba helyezés / de te, Uram, harmadnapon föltámadtál, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség. Ki nem tiltottad el sírod kövének lepecsételését, / ez által a hit kőszikláját állítván fel, / új életet adtál mindnyájunknak, / Uram, dicsőség néked.
Most és. Az Istenszülőé.
Dicsőített vagy te, Istenszülő Szűz! / énekelünk téged; mert Fiad keresztje által meggyőzetett a pokol / és a halál megtöretett, / s mi a halál fiai föltámadtunk s az életre méltókká tétettünk; / régi boldogságunkat: a paradicsomot visszanyertük; / miért is őt háladatossággal dicsőítjük, / mint uralkodó Istenünket és egyetlen kegyelmest.
Kathizmalion
A kenethozó asszonyok előtt a sírnál megjelenő angyal ezeket mondó: / a kenetek a halottatokat illetik, / Krisztus az enyészettől idegen maradt. / De kiáltsátok: föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség
Tanítványaid kara / a kenethozó asszonyokkal összhangban örvendezik, / mert közös ünnepet ülnek velünk / a te föltámadásod dicsőségére és tiszteletére. / Azért így kiáltunk hozzád emberszerető Urunk, / add meg népednek a te nagy kegyelmedet!
Most és. Az Istenszülőé.
A természet törvényeit elrejtve / isteni szülésedet a szüzességgel kapcsoltad össze, / mert egyedül te szülted azt, / ki időtlen idők előtt téged szült; / azért magasztalunk téged Istenszülő.
Ipákoj
A kínszenvedés után az asszonyok sírodhoz menvén, / hogy megkenjék testedet, Krisztus Istenünk, / angyalt találtak a sírban és megrémültek, / mert az angyaltól feléjük ily szózat hangzott: föltámadt az Úr, a világnak nagy kegyelmet ajándékozván.
Prokimen
Kelj föl Uram, én Istenem, a parancs szerint, melyet parancsoltál és a népek gyülekezete körülveszen téged. (7. zsoltár)
Kánon'
A MÉLYSÉGBE FULLASZTÁ hajdan / Fáraó hadseregét a hatalmasabb erő: / a megtestesült Ige; / és a győzedelmeskedő bűnt megsemmisítette;' / mert a felséges Úr / dicsőséggel megdicsőült.
III. Kivirágzott a puszta, / á nemzetek kietlen egyháza, / mint a liliom / a te eljöveteled által; Uram, / melyben megevősödött az én szívem.
IV. Születtél a Szűztől / nem közbenjáró, nem angyal, / de maga az Úr testesült meg benned / és üdvözíté az egész emberi nemet; / miért is kiáltom neked: / Dicsőség a te erődnek, Uram!
V. Közvetítő levél / Isten és az emberek között / Krisztus Istenünk, / mert te Uralkodónk; / a tudatlanság éjjeléből / a világosság kútforrásához, / a te Atyádhoz vezéreltél bennünket.
VI. A bűnök mélységében fetrengvén, / a te irgalmad kifürkészhetlen mélységéhez folyamodom: / az enyészetből / vezess ki, Uram.
Konták
Föltámadtál a sírból, mindenható Üdvözítő; / és a pokol, látván e csodát, megrémült, / és a holtak föltámadtak; / a teremtmények pedig szemlélvén ezeket, teveled örvendeznek: / Ádám vigadoz és a világ dicsőít téged mindörökké.
lkosz
Te vagy az elhomályosultak világossága, te vagy mindnyájunk föltámadása; s az emberek élete, ki magaddal mindnyájunkat föltámasztottál. Te törted meg a halál hatalmát, Üdvözítőnk, te romboltad le, ó Ige, a pokol kapuit A halottak e csodát látván, álmélkodásba estek s minden teremtmény örvendett a te föltámadásodon, Emberszerető. Azért mi is mindnyájan dicsőítjük és magasztaljuk a te megalázkodásodat Üdvözítőnk, a világ pedig szüntelenül énekel téged.
VII. A gonosz zsarnok istentelen parancsa / emésztő tüzet támasztott; / Krisztus pedig a jámbor ifjakra / lelki harmatot árasztott, / aki legyen áldott és dicsőített.
VIII. A tüzes kemence Babilonban, / Isten rendeletéből, kétféle hatással működött, / a Kaldeusokat megégeté, / a hívőket pedig harmattal nedvesíté, / kik hittel énekelték: / áldjátok az Urat és Úrnak minden művei.
IX. A kezdetnélküli Atyának Fia, / a Szűztól megtestesült Úristen, / megjelent nekünk, / hogy a homályban levőket megvilágosítsa, / azért téged, legáldottabb Istenszülő, / magasztalunk.
Dicséreti sztihirák
Minden lélek és minden teremtmény téged dicsőít Uram; / mert kereszteddel megtörted a halált, hogy megmutasd az embereknek / halottaidból való föltámadásodat, / mint egyetlen emberszerető.
Hadd mondják a zsidók, / hogy az őrtálló vitézek elrejtették a mi Királyunkat! / Miért nem őrizte meg a sírkő az élet szikláját? / Ámde ti vagy a halottat adjátok elő, / vagy a föltámadottat imádjátok velünk együtt, mondván: / Dicsőség a te irgalmad sokaságának, Üdvözítő, / dicsőség néked.
Örvendjetek népek és vigadjatok, / a sírkövön ülő angyal jelenté ki nekünk, mondván: / Krisztus, a világ Üdvözítője / feltámadt halottaiból, / s illattal árasztott el mindeneket. / Örvendjetek népek és vigadjatok!
Angyal hozott fogantatásod előtt, Uram, / a Kegyteljésnek üdvözletet; / angyal hengeríté el föltámadásodban / dicső sírodról a követ is. / Az ugyan szomorúság helyett az öröm előképét hirdetés / ez pedig. halál helyett az életadó Uralkodót dicsőíté, / azért kiáltjuk néked: / Mindnyájunk Jótevője, / Urunk dicsőség néked.
Balzsammal és könnyekkel öntözték / az asszonyok a te sírodat, / de örömmel teltek be ajkaik, / mikor ezt mondták nekik: / föltámadt az Úr!
Nemzetek és népek dicsérjék Krisztus Istenünket, / ki érettünk önként szenvedte el a keresztet / és harmadnapig az alvilágban volt, / és hódoljanak az ő halottaiból való föltámadásának, / mellyel a világ határait megvilágosította.
Fölfeszítettek és eltemettek téged, / mint neked tetszett, Krisztusom, / de megtörted a halált, / és mint Isten és Uralkodó, / föltámadtál, / örök életet ajándékozván a világnak / és nagy kegyelmet.
Ó ti valódi törvényszegők, / a sírkő lepecsételése által, / csak még nagyobb csodára tettetek minket méltókká! / Az őrségnek tudomása van róla: / ma szállott ki a sírból. / Ők pedig ezt mondták: / mondjátok, hagy amíg aludtunk / eljöttek a tanítványok és ellopták őt / De ugyan ki lopna el egy halottat, mégpedig ruhátlanul? / Önerejéből föltámadt ő; mint Isten, / a sírban hagyván halotti ruháit! / Jertek zsidók és lássátok, / hogy a pecsétek nem törtek fel! / A halált legyőzte, s az emberi nemnek / végnélkül való életet ajándékozott, / és nagy kegyelmet.