HARMADIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram Tehozzád után
A te kereszteddel, Krisztus Üdvözítő / a halát uralma megbontatott / és az ördög csalárdsága megszűnt, / a hit áltál üdvözülő emberi nem pedig / énekekben állandóan dicsőít téged.
Föltámadásod által / mindenek megvilágosíttattak, Uram, / a paradicsom újra megnyílt, / és minden teremtmény magasztalván téged, / dicsőítő éneket ajánl föl néked.
Dicsőítem az Atyát, / a Fiú erejét / és éneklem a Szentlélek hatalmát, / az osztatlan és nemteremtett Istenséget, / az egyvalóságú Háromságot, / ki uralkodik örökkön-örökké.
A te drága keresztednek hódolunk; Krisztus, / és feltámadásodat énekeljük, és dicsőítjük, / mert a te sebeid által / mindnyájan meggyógyultunk.
Énekelem a Szűztől megtestesült Üdvözítőt, / mert miérettünk megfeszíttetett / és harmadnap föltámadott, / adván nekünk gazdag kegyelmet.
A pokolban levőknek / az oda leszálló Krisztus hirdeté: / Bízzatok bennem, most győzedelmeskedtem. / Én vagyok a feltámadás, / és kivezetlek titeket a kárhozatból, / lerombolván a halál kapuit.
Méltatlanul állván tisztaságos házadban, / esti éneket zengünk neked Krisztus Istenünk, / a mélységekből kiáltván: / Ki harmadnapi föltámadásoddal a világot megvilágosítottad, / vedd ki népedet, emberszerető, / ellenségeid kezei közül!
Nagy dogmatikon
Hogyne csodálkoznánk / isteni eredetű születésed fölött, tisztaságos Szűz? / Ki nemi kísértést nem fogadva el, ó Szeplőtelen, / testben fiat szültél atya nélkül, / ki öröktől fogva született az Atyától, anya nélkül / éspedig változatlanul, / vegyülés nélkül és osztatlanul, / mindkét lénynek sajátságait épségben megtartva. / Azért Szűzanya, Királynénk, / imádd őt a mi lelkeink üdvéért, / kik téged teljes hittel Istenszülőnek vallunk.
Előverses sztihirak
Kínszenvedéseddel Krisztus / meghomályosítottad a napot / és feltámadásod fényével fölvilágosítottad a mindenséget, / fogadd el emberszerető / a mi esti énekünket.
Életadó föltámadásod, Uram, / fölvilágosítá az egész világot / és a te megrontott alkotásodat visszaállítá; / miért is Ádám átkától megváltatván kiáltjuk: / mindenható Uram, dicsőség néked.
Ki változhatatlan Isten vagy, / testileg szenvedvén megváltoztál; / kit midőn a teremtmények a kereszten függni láttak, / félelemmel teltek el, / és sóhajtva hangoztatták a te hosszú kínszenvedésedet; / te pedig alászállván a poklokra, / harmadnap föltámadtál, / életet ajándékozván a világnak, / és gazdag kegyelmet.
Hogy emberi nemünket a haláltól megváltsad Krisztusom, / a halált elszenvedted / és harmadnap halottaidból föltámadván, / magaddal föltámasztottad azokat, / kik téged Istennek vallanak / és fölvilágosítottad a világot, / Uram, dicsőség néked.
Kis dogmatikon
Isteni akaratból, / mag nélkül a Szentlélektől fogantad az Isten Fiát, / ki Atyától öröktől fogva született, anya nélkül, / s te miérettünk atya nélkül testben szülted őt, / és mint csecsemőt tejjel tápláltad, / azért ne szűnjél meg imádkozni érettünk, / hogy lelkeink megszabaduljanak minden bajtól.
Tropár
Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek; / mert az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nékünk / és legyőzvén a halált, a holtak elseje lőn, / ki a pokol mélységéből kiszabadított minket / és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.