Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár
Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek; / mert az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nékünk / és legyőzvén a halált, a holtak elseje lőn, / ki a pokol mélységéből kiszabadított minket / és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.
Kathizmálion
Krisztus feltámadt halottaiból / a halottak zsengéje a teremtmények első szülötte, / és minden létezők Alkotója, ki a megsérült emberi természetet önmagában megújító, / hogy a halál többé ne uralkodjék rajta; / mert a mindenek királya megtörte az ő hatalmát.
Dicsőség
Ki a testi halált megízlelted, Urunk, / föltámadásod által megszüntetted a halál borzalmát, / és az embert vele szemben megerősítetted. / Az ősi átok gyalázatát eltörölted. / Életünk forrása, Urunk dicsőség néked.
Most és. Mintadallam.
A te szüzességed szépségén / és szeplőtelen tisztaságodon / elcsodálkozván Gábor arkangyal, fölkiáltott hozzád, Istenszülő: / Minő méltó dicsőítést zengjek neked? / ó minek nevezzelek téged? / - valóban töprengek és félve rettegek, / de mennyei küldetésem szerint így kiáltok fel hozzád: / üdvözlégy tisztaságos Szűz és Anya!
Kathizmálion
Változhatatlan istenséged / és önkéntes kínszenvedésedtől; Uram, / megrémült a pokol és magában így zokogott: / rettegek istenséged örökéletű személyétől, / látom a Láthatatlant, mint üldöz engem; / azért az én hatalmamban levők is kiáltják: / dicsőség Krisztus a te feltámadásodnak!
Dicsőség
Fölfoghatatlan' megfeszíttetésedet / és kifejezhetetlen föltámadásodat áldjuk mi hívek / mint kimondhatatlan titkot; / mert ma a halál és pokol foglyul esett, / az emberiség pedig halhatatlanságba öltözködött, / azért hálatelten kiáltunk: / dicsőség a te föltámadásodnak, Krisztusom!
Most és
A fölfoghatatlant és leírhatatlant, / a láthatatlan Atyával és Szentlélekkel egyvalóságút; / titokzatos módon szíved alá rejtetted, Istenszülő / a háromságban egységes és változhatatlan istenséget. / - Megtanultuk születésedet a világban dicsőíteni, / azért hálatelten kiáltunk föl hozzád: / üdvözlégy malaszttalteljes!
Ipákoj
A tekintetre csodálatos, / beszédére nézve örömet szerző, tündöklő angyal / a kenethozó asszonyokhoz ekképpen szólott: / miért keresitek ti a holtak között azt, aki él? / Föltámadt ő és kiüresítette a sírokat. / Értsétek meg, hogy az enyészet megváltoztatója változhatatlan, / és mondjátok az Istennek: / mely rettenetesek a te műveid Uram, / mert üdvözítetted az emberi nemet!
Prokimen
Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol, ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog ingani. (95. zsoltár)
Kánon
KI HAJDAN A VIZEKET / isteni kézintéssel egy tömegbe ömleszté, / ellenben Izrael népe előtt / a tengert szétválasztó; / ő a mi dicsőségteljes Istenünk, / egyedül neki énekeljünk, / mert Ő megdicsőült.
III. Ki a semmiségből mindent létre hoztál, / Igéd által alkotva, / és Lelked által tökéletesítve, / mindenható Uralkodó / a te szeretetedben erősíts meg engem!
IV. Bőséges szeretetet éreztettél velünk Uram, / mert egyszülött Fiadat halálra áldoztad fel érettünk. / Azért háládatosan kiáltjuk néked: / Dicsőség a te erődnek Uram.
V. Hozzád virrasztok éjjel, ó mindenek Teremtője! / ki a világ minden bölcsességét felülmúlod; / mert a te parancsaid világosság / melyekre taníts meg engem!
VI. A bűnök feneketlen mélysége körülvett engem, / és enyészik az én lelkem; / de nyújtsd felém magas jobbodat Uralkodó, / és mint Pétert, ó Kormányzó! / ments meg engem.
Konták
Föltámadtál a mai napon a sírból, ó Irgalmas; / és minket is kivezettél a halál birodalmából. / Ma Ádám vigadoz és Éva örvendez, / és a prófétákkal és pátriárkákkal együtt szüntelen dicsőítik / a te isteni hatalmad uralkodását.
Ikosz
Vigadozzék ma az ég és föld és egyértelműen magasztalja Krisztus Istenünket, mert a sírok által lebilincselteket föltámasztotta. Örvendjen együtt az egész teremtett világ s áldozzon méltó énekkel a Mindenség Alkotójának és a mi Megváltónknak, ki mint életadó az embereket az alvilágból kiszabadította és a mennyekbe emelte s isteni hatalmának erejével az ellenség gőgjét és a pokol kapuit megtörte.
VII. Mint hajdan a három jámbor ifjút / a káldeai lángokban harmattal üdítéd, / minket is Istenséged tüzének fényével / világosíts meg, kik kiáltjuk néked: / Áldott vagy te, atyáinknak Istene!
VIII. A kiállhatatlan tűzben egyesültek / a vallásosságot védelmező ifjak, / de a lángok között sértetlenül maradva / hangoztatták az istenes éneket: / Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat, / és magasztaljátok Őt mindörökké.
IX. Új és Istenhez méltó csoda: / mert a Szűz méhét sérülés nélkül hagyta az Úr, / ki mag nélkül a fogantatásban, / és megtestesülve a születésben. / nem érinté a szüzesség kulcsait; / azért mi Máriát / mint valóságos Istenanyát, / mindenekfelett magasztaljuk.
Dicsereti sztihirák
Jöjjetek minden nemzetek, / értsétek meg a rettentő titkok erejét: / mert Krisztus a mi Üdvözítőnk, / ki kezdetben Ige vala, / érettünk keresztre feszíttetett, / és akarata szerint eltemettetett, / és feltámadt halottaiból, / hogy minket üdvözítsen, / miért is őt imádjuk.
Minden csodáidat elmondták az őrök Uram, de a hitetlenek gyűlése / ajándékkal vesztegeté meg őket, hogy eltitkolják föltámadásodat, / melyet dicsőít a világ, / könyörülj rajtunk.
Feltámadásod hírét vevén, / mindenek beteltek örömmel; / mert Mária Magdolna a sírhoz érkezvén, / fénylő angyalt talált a sírkövön ülve, / ki szólván hozzá, mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak között? / Mint előre megmondó, / megelőz titeket Galileában.
A te világosságodban, / emberszerető Uralkodó, / látjuk meg a világosságot! / mert feltámadtál halottaidból, / üdvöt ajándékozván az emberi nemnek, / hogy téged; mint egyedül bűn nélkül valót, / minden teremtmény dicsőítsen. / Könyörülj rajtunk.
Reggeli éneküket / könnyek között ajánlották föl néked, Urunk, / a kenethozó asszonyok; / mert illatos fűszerekkel ellátva, / sírodhoz jöttek, / és tisztaságos testedet bebalzsamozni siettek. / - A sírkövön ülő angyal azonban / örömhírül ezt mondta nekik: / mit keresitek az élőt a holtak között? / Hiszen a halál legyőzője, mint Isten föltámadott, / nagy kegyelemben részesítvén mindnyájatokat.
A te életteremtő sírodon tündöklő angyal / így szólott a kenethozó asszonyokhoz: / a sírokat kiürítő Megváltó / a poklot foglyul ejtette / s harmadnapra föltámadott, / mint egyetlen Isten és mindenható.
A sírban keresett téged / szombat után az első napon / az odaérkező Mária Magdolna / s meg nem találván, fölzokogott / és így kiáltott föl siránkozva: / jaj nekem, Üdvözítőm! / - elloptak téged, mindenség királya! / Az élethozó angyalok egyike azonban / a sír belsejében így kiáltott: / asszony miért sírsz? / Sírok - mondá ez - mert elvitték a síből Uramat / nem tudom; hogy hova helyezték! / - De visszafordulva, mihelyt téged meglátott; / azonnal így ujjongott: / én Uram, én Istenem, dicsőség néked!'
A zsidók sírba zárták az Életet, / a lator pedig megnyitotta a nemzeteknek a gyönyörűség lakóhelyét, / meghívón őket és mondván: / az, akit velem együtt érettem fölfeszítettek, / s velem együtt függött a keresztfán; / mint az Atyával együtt trónoló is megmutatkozott nekem. / Mert ő a mi Krisztus Istenünk; / ki a kegyelmek bőségét bírja.