HATODIK HANG
SZOMBATON AZ ALKONYATI ZSOLOZSMÁN
Uram Tehozzád után
Győzelmet aratván Krisztus a poklok felett, / fölszálltál a keresztre, / hogy a halál sötétségében ülőket föltámaszd magaddal, / ki a haláltól szabad vagy, / és mindnyájunknak életet árasztasz / a te világosságod által, / mindenható Üdvözítő, / könyörülj rajtunk.
Ma megtörte Krisztus a halált / s mint megmondá, föltámadt / és örömet szerzett a világnak, / hogy mi mindnyájan fölkiáltván, így énekeljünk: / Ó élet forrása, / megközelíthetetlen világosság, / mindenható Üdvözítő! könyörülj rajtunk.
A te színed elől, ki mindenütt jelen vagy, / mi bűnösök hová fussunk? / A mennyekben magad lakozol, / a poklokban megtörted a halált. / Vagy a tenger mélyébe? / Ott is jelen van a te kezed Uralkodó! / Hozzád menekülünk tehát, / és előtted leborulván, imádkozunk: / Ki feltámadtál halottaidból, / könyörülj rajtunk.
A te kereszteddel dicsekszünk, Krisztus, / a te feltámadásodat énekeljük és magasztaljuk; / mert te vagy a mi Istenünk, / kívüled más Istent nem ismerünk.
Mindig áldván az Urat, / énekeljük az ő feltámadását; / mert a keresztet elszenvedvén, / halállal megrontotta a halált.
Dicsőség a te erődnek Uram, / mert legyőzted a halál urának hatalmát, / és kereszted által megújítottál bennünket, / ajándékozván nékünk életet / és örök épséget.
Eltemettetésed, Uram, / a pokol bilincseit feloldván, szétzúzta, halottaidból való föltámadásod által pedig / a világot megvilágosítottad: / Urunk, dicsőség néked!
Nagy dogmatikon
Ó, ki nem áldana téged tisztaságos Szűz? / ki ne magasztalná a te legtisztább szülésedet? / Mert az Atyától öröktől fogva kisugárzott egyszülött Fiú / felfoghatatlan módon megtestesülvén, tőled született, / ki isteni természetét meg tartván, / egyszersmind emberi természetet is viselt; / kit nem megosztott két személynek vallunk, / hanem egymással össze nem folyó két természet Urának ismerünk, / Őt imádd, tiszta boldogságos Szűz, / hogy könyörüljön a mi lelkünkön.
Előverses sztihirák
A te feltámadásodat, Krisztus Üdvözítőnk, / angyalok éneklik a mennyekben, / és minket is méltass e földön, / hogy tiszta szívvel énekeljünk és dicsőítsünk téged.
Az érckapukat összetörted, / és a pokol zárait letöréd, / mint mindenható Isten, / az elesett emberi nemet föltámasztottad. / Azért mi egyhangúlag kiáltjuk: / Ki halottaidból föltámadtál, / Uram, dicsőség néked.
A régi romlásból megújítani akarván minket, / Krisztus a keresztre szegeztetik / és a sírba tétetik, / kit a kenethozó asszonyok könnyek közt kerestek, / siránkozva mondván: / Ó, jaj nekünk édes Üdvözítőnk, / miképp kegyeskedtél elhelyezkedni a sírban, / miképp lophattak el téged, / s mely helyen van elrejtve a te életadó tested? / De ó Uralkodó; ígéreted szerint jelenj meg nekünk, / s törüld le keserű könnyeinket. / A siránkozókhoz pedig így kiáltott az angyal: / Fölhagyva a sírással, / az Apostoloknak mondjátok, hogy feltámadott az Úr / ajándékozván a világnak megtisztulást / és gazdag kegyelmet.
Akaratod szerint keresztre feszíttettél, Krisztus / és a halált eltemettetésed által lefegyverezvén, / harmadnapon, mint Isten, dicsőséggel támadtál fel, / ajándékozván a világnak végnélküli életet / és gazdag kegyelmet.
Kis dogmatikon
Az én Alkotóm és Szabadítóm Krisztus Urunk / tetőled születvén ó Tisztaságos! / emberi testünkbe öltözött, / és Ádám első átkától megszabadított bennünket. / Azért néked ó szeplőtelen! / mint Isten anyjának és Szűznek, szünet nélkül szívből énekeljük: / Üdvözlégy, az angyal köszöntése szerint; / üdvözlégy Királynőnk, / mi oltalmazónk és közbenjárónk / és lelkünk üdvössége.
Tropár
Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.