VASÁRNAP A REGGELI ZSOLOZSMÁN
Tropár
Angyali erők jelentek meg Uram, a te sírodon, / és az őrző katonák levének mint a holtak, / és Mária állott a sírnál, / keresvén a te legtisztább testedet; / te pedig meghódítád a poklot, / nem kísértetvén meg általa, / és találkoztál a Szűzzel, / életet ajándékozván néki. / Ki feltámadtál halottaidból, / Uram, dicsőség néked.
Kathizmáljon
A sír megnyílott, / a pokol siránkozott, / Mária pedig az elrejtőzött Apostoloknak kiáltá: / Jöjjetek elő szőlőmunkások, / hirdessétek a föltámadás igéjét: / föltámadt az Úr, / adván a világnak gazdag kegyelmet.
Dicsőség
Urunk, a te sírod előtt állva, / Mária Magdolna sírva kiáltott föl, / kertésznek gondolván téged, s mondván: / Hová rejtetted el az örökkévaló Életet? / Hová tetted a kerubtrónon ülőt? / Hiszen az őrök félelmükben elájultak, / Vagy adjátok elő az én Uramat, / vagy kiáltsátok velem ti is: / Ki a holtak között voltál és az elhunytakat föltámasztottad, / dicsőség neked!
Most és. Az Istenszülőé.
Gedeon a te foganásodat írta le, / Dávid a te szülésedet jövendölte meg, Istenszülő: / mert mint harmat a gyapjúra / úgy szállt az Ige szíved alá, / és mint szent föld, mag nélkül sarjaztad, ó jóságos, / Krisztus Istenünket, a világ üdvösségét.
Kathizmálion
Az élet a sírban feküvék, / a sírkő pecséttel láttatott el, / Krisztust, mint az aluvó királyt vitézek őrizték, / ki ellenségeit láthatatlanul lesújtván, / föltámadt halottaiból.
Dicsőség
Jónás a te sírodat írta le, / Simeón a te isteni föltámadásodat jövendölte meg / halhatatlan Urunk! / - mert halottként a sírba szállván le, / összetörted a pokol kapuit / és mint uralkodó enyészetlenül feltámadtál a világ üdvözítésére, / Krisztus s Istenünk, / megvilágosítván a sötétben levőket.
Most és. Az Istenszülőé.
Istenszülő Szűz! / Imádd a keresztre önként fölszállott / és halottaiból föltámadt Krisztus Istenünket / a te Fiadat, / hogy üdvözítse a mi lelkünket!
Ipákoj
Önként vállalt életteremtő halálod által, Krisztus, / mint Isten, megtörted a pokol kapuit / és az ősi paradicsomot nekünk megnyitottad / s halottaidból föltámadván, / kimentetted életünket az enyészetből.
Prokimen
Uram, ébreszd föl hatalmasságodat és jöjj el, hogy megszabadíts minket. (79. zsolt.)
Kánon
I. MINT A SZÁRAZON, / úgy ment át Izrael a tengeren / és látván az üldöző Fáraót fulladozni, / felkiáltott: / "Istennek győzelmi éneket énekeljünk!"
III. Nincs szent, / mint te Uram; én Istenem! / ki fölemeled híveid hatalmát, / s a benned való hit által / megerősítesz bennünket.
IV. Krisztus az én erőm, / Uram és Istenem! / áhítattal kiáltja / a tisztes Egyház, / vidám elmével ünnepelve az Urat.
V. Isteni világosságoddal, ó Jóságos, / a hozzád virrasztók lelkeit szeretettel világosítsd meg, kérlek, / hogy téged, Isten Igéjét, / igaz Istennek ismerjenek el, / ki a bűn sötétségéből kivezetsz bennünket.
VI. Az élet tengerét / a kísértések viharától zajongani látván, / a te csendes kikötődbe menekülök hozzád, kiáltván: / A romlásból vezesd ki életemet / ó Nagyirgalmú!
Konták
Éltető kezével a sötét mélységből / Üdvözítőnk a holtakat föltámasztá. / Krisztus Istenünk föltámadást ajándékozott az emberi nemnek; / mert ő a mi Megváltónk, / feltámadásunk, életünk és kegyelmes Istenünk.
Ikosz
Keresztedet és eltemettetésedet énekeljük, ó Életadó, mi hívek, és leborulunk előtted, halhatatlan, mert mint mindenható Isten, a poklot megkötözted, a holtakat magaddal föltámasztottad, s a halál kapuit összezúztad. Mint Isten, megaláztad a pokol hatalmát, azért mi, föld szülöttei, szeretettel dicsőítünk téged, ki föltámadtál és az ellenség mindent lenyűgöző hatalmát megaláztad, föltámasztván mindazokat, kik benned hittek, a világot pedig megmentetted a kígyó fullánkjától s az ellenség fondorlataitól, mint mindnyájunk Istene!
VII. Harmatozóvá tette az angyal / az istenfélő ifjak tüzes kemencéjét, / a káldeusokat pedig megégeté / az isteni parancs, / miről értesülvén a zsarnok, felkiáltott: / áldott vagy te Izrael Istene!
VIII. A lángok között a szent ifjaknak / harmatot ömlesztél, / és az igaznak áldozatát / a vízzel együtt fölégetted: / mert te mindent művelhetsz Krisztus, tetszésed szerint; / azért magasztalunk téged mindörökké.
IX. Istent / az embernek / lehetetlen / meglátni, / kire nem mernek / az angyali rendek tekinteni, / teáltalad pedig Tisztaságos, megjelent nekünk / a megtestesült Ige, / kit az égi hadakkal együtt magasztalván, / téged dicsőítünk.
Dicséreti sztihirák
Mintájuk: Harmadnapon…
A te / kereszted, Uram, / a te népednek élete és feltámadása, / és benne remélve, / téged mint feltámadott Istenünket éneklünk: / könyörülj rajtunk.
A te / eltemettetésed Uralkodónk / megnyitá a paradicsomot az emberi nemnek, / és mi romlástól megszabadulván, / téged, mint feltámadott Istent éneklünk: / könyörülj rajtunk.
Az Atyával / és Szentlélekkel együtt / énekeljük Krisztust, / ki feltámadt / halottaiból / és hozzá kiáltunk: / Te vagy a mi életünk és feltámadásunk: / könyörülj rajtunk.
Harmadnapon / feltámadtál Krisztus a sírból, / mint írva van; / föltámasztván ősatyánkat is; / azért az emberi nem dicsőít is téged / és magasztalja a te feltámadásodat.
Saját dallamúak
Uram, a te föltámadásod titka / nagy és félelmetes, / mert úgy jöttél ki sírodból, / mint a vőlegény az ő csarnokából; / halállal törvén meg a halált, / hogy Ádámot megszabadítsad. / Azért a mennyekben az angyalok ujjonganak, / a földön élő emberek pedig dicsőítik / hozzánk való kegyességedet, Emberszerető!
Ha a sírt lepecsételtétek, / hogy lophattak volna meg benneteket ó zsidók? / Ha az őrök jelenlétében / s a pecséteket épségben hagyva, / zárt ajtókon át jött elő a király? / - Tehát vagy a halottat adjátok elő, / vagy mint Istent, imádjátok, velünk énekelvén: / dicsőség a te keresztednek, Urunk, / dicsőség a te föltámadásodnak!
A te életet befogadó sírodat, Urunk, / sírva keresték föl a kenethozó nők, / s balzsamot hoztak magukkal, / a te tisztaságos testedet akarván vele megkenni. / De a sírkövön ülve fénylő angyalt találtak, / aki nekik ezt hirdeté mondván: / Miért hullattok könnyeket azért, / aki sebeiből életet árasztott a világra? / Miért keresitek mint halottat a halhatatlant? / Siessetek vissza / s adjátok hírül a tanítványoknak / az ő dicsőséges föltámadását, / az egész világ örömét. / Ki minket is megvilágosítottál Üdvözítőnk, / ajándékozz nekünk megtisztulást / és gazdag kegyelmet!