Előre megszentelt áldozatok Liturgiája
Pap: Áldott az Atya és Fiú és Szentléleknek országa, most és mindenkor és örökkön örökké.
Nép: Ámen
Jertek imádjuk a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek imádjuk Krisztust, a mi királyunkat és Istenünket!
Jertek boruljunk le és imádjuk magát Jézus Krisztust, a mi királyunkat, Urunkat és Istenünket!
103. zsoltár
Áldjad én lelkem az Urat, / Uram Istenem! fölötte fölséges vagy, dicsőségbe és ékességbe öltöztél,
világossággal, mint köntössel körül vagy öltve, / kiterjesztvén az eget, mint sátorfödelet;
ki befödöd vizekkel annak felső részeit, / ki a felhőt szekereddé teszed, ki a szelek szárnyain jársz;
ki angyalaidat szélvésszé teszed, / és szolgáidat égető tűzzé;
ki a földet állandóságra alapítottad, / hogy nem fog ingadozni örökkön-örökké.
A vízmélység öltözet gyanánt födte azt; / a hegyeken vizek állottak.
A te feddésed elől elfutottak; / mennydörgésed szavától megijedtek.
A hegyek fölemelkedtek, a völgyek alászállottak / azon helyre, melyet nekik alapítottál.
Határt vontál, melyet nem fognak átlépni, / s nem térnek vissza a földet elborítani.
Ki forrásokat fakasztasz a völgyekben, / a hegyek között folynak a vizek.
Iszik azokból minden mezei vad; / azok után lihegnek szomjúságukban a vadszamarak.
Azok mellett lakoznak az égi madarak; / a kősziklák közül szózatot adnak.
Ki megöntözöd a hegyeket onnan felől; / a te műveid gyümölcséből megelégíttetik a föld.
Ki szénát teremtesz a barmoknak, / és veteményt az emberek szolgálatára,
hogy kenyeret termessz a földből, / és bor vidámítsa föl az ember szívét;
hogy olajjal derítse föl orcáját, / és a kenyér erősítse meg az ember szívét.
Jóllaknak a mező fái, és a Libanon cédrusai; / melyeket ültetett.
Ott fészkelnek a madarak, / a gólya háza fő azok között.
A magas hegy a szarvasok, / a kőszikla a sündisznók menedéke.
A holdat időmértékül teremté; / a nap tudja lenyugvását.
Sötétséget parancsolsz és éj van., / mely alatt mind kimennek az erdei vadak,
az oroszlán ordító kölykei. / hogy ragadozzanak, és az Istentől magoknak eledelt keressenek.
Fölkel a nap és összegyűlnek, / és hajlékaikba helyezkednek.
Kimegy az ember munkájára / és dolgára napestig.
Mely igen fölségesek a te műveid, Uram! / mindeneket bölcsességgel cselekedtél; mi a földet betölti, mind a te jószágod.
Ez a nagy és tágas öblű tenger, ott az úszók, melyeknek száma nincs, / a kicsiny állatok a nagyokkal;
Ott járnak a hajók, / a cethal, melyet alkottál, hogy játsszék abban.
Mindnyájan tőled várják, / hogy eledelt adj nekik idejében.
Te adván nekik, gyűjtenek; / fölnyitván kezedet, minden betelik jóval.
De ha elfordítod arcodat, megrémülnek; / ha elveszed lélekzetöket, elfogynak és a porba visszatérnek.
Beléjök bocsátván leheletedet, fölélednek; / és megújítod a föld színét.
Legyen az Úré a dicsőség mindörökké. / Az Úr örülni fog alkotmányaiban;
ki letekint a földre, és megrendíti azt; / ki a hegyeket megérinti és füstölögnek.
Énekelni fogok az Úrnak életemben, / dicséretet mondok az én Istenemnek, valamíg leszek.
Legyen kellemes neki az én beszédem; / én pedig az Úrban fogok gyönyörködni.
Fogyjanak el a bűnösök a földről és a gonoszok, úgy, hogy ne legyenek; / áldjad én lelkem az Urat.
Zsoltár után: Dicsőség… Most és… Alleluja, alleluja, alleluja, dicsőség neked Isten!
Békesség ekténia
Pap: Békességben könyörögjünk az Úrhoz!
Nép: Uram, irgalmazz!
Pap: A mennyei békéért és lelkünk üdvösségéért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Az egész világ békességéért, Isten szentegyházainak jólétéért és mindnyájunk egyesítéséért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Ezen szent hajlékért s mindazokért, kik ide hittel, buzgósággal és istenfélelemmel járnak, könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Istenszerető N. püspökünkért, a tisztes áldozópapságért, a Krisztus szerinti segédlő papságért, az egész egyházi rendért és a népért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Ezen városért (községért), minden városért, községért és vidékért, s az azokban lakó hívekért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: A levegőnek kedvező mérsékletéért, a föld terményeinek bőségéért és békességes időkért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: A hajózókért, utazókért, betegekért, fáradozókért, foglyokért s ezek szabadulásáért könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz!
Pap: Oltalmazz. ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel!
Pap: Legszentebb, legtisztább, legáldottabb dicső királynénkat, az Istenszülő és mindenkorszűz Máriát minden szentekkel együtt említvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk!
Nép: Néked, Uram!
Pap: Mert téged illet minden dicsőség, tisztelet és imádás, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Nép: Ámen.
Uram, tehozzád kiáltok, / hallgass meg engem; / figyelmezz imádságom hangjára, / midőn tehozzád kiáltok; / hallgass meg engem, Uram!
Igazodjék fel az én imádságom, / mint a tömjénfüst a te színed elé; / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt. / Hallgass meg engem, Uram!
Következnek az előverses sztihirák.
Vidd ki a tömlöcből lelkemet, / hogy dicsérjem a te nevedet!
8. hang
A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve, * kérünk téged, Emberszerető, * hogy megérhessük szenvedéseid szent hetét is, * és dicsőíthessük azon a te fölségedet * és irántunk tanúsított kifejezhetetlen gondviselésedet, * egyetértőén így énekelve: *’ Urunk, dicsőség néked!
Az igazak várnak rám, / míg jót teszel velem.
Urunknak vértanúi, * így könyörgünk hozzátok: * imádkozzatok érettünk Istenhez, * s kérjetek lelkünkre bőséges irgalmat *’ és bocsánatot sokféle vétkünkre!
A mélységekből kiáltok, Uram, hozzád. / Uram, hallgasd meg az én szómat!
6. hang
Urunk, ki már tudtad, hogy sírba fogsz kerülni, * Lázár sírját akartad látni * és megkérdezted: „Hová tettétek őt?” * S megtudva, amit amúgy is tudhattál, * megszólítottad azt, akit szerettél: * „Lázár jöjj elő!” * S az élettelen hallgatott arra, * aki neki lelket adott, *’ reád, lelkünk Üdvözítője!
Legyenek füleid figyelmesek / az én könyörgésem szavára.
Urunk, a negyednapja halottnak sírjához, * Lázár sírboltjához megérkeztél, * és barátodért könnyeket ontottál, * s a négynapos halottat fölkeltetted, élet Kalásza! * A te hangod megkötözte a halált, * és kezed feloldozta annak kötelékét. * Öröm töltötte el a tanítványok csapatát, * és mindnyájan összhangban magasztaltak téged: * Áldott vagy, Üdvözítőnk, *’ könyörülj rajtunk!
Ha a vétkeket figyelembe veszed, Uram! Uram, ki állhat meg előtted? / De nálad vagyon a kegyelem.
Urunk, szavad megszüntette a pokol uralmát * hatalmas igéd pedig * fölkeltette sírjából a negyedik napja halottat * és Lázár újjászületés üdvös nyitánya lett. * Minden lehetséges neked, Uralkodó, * mindenség Királya. * Adj szolgáidnak bűnbocsánatot, *’ és gazdag kegyelmet!
És a te törvényedért remélek benned Uram! Remél az én lelkem az ő igéjéért. / Az én lelkem az Úrban bízik.
Urunk, te azt akartad, * hogy tanítványaid elhiggyék * halálból való föltámadásodat. * Azért Lázár sírboltjához járultál * és midőn őt előhívtad abból, * az alvilágot kifosztottad, * mert az elengedte a negyednapja halottat, * aki így kiált neked: *’ Áldott Urunk, dicsőség néked!
A reggeli vigyázattól éjjelig bízzék Izrael az Úrban.
Urunk, tanítványaiddal együtt elmentél Betániába, * hogy föltámaszd barátodat. * Az emberi természet törvénye szerint könnyeztél fölötte, * mint Isten pedig életre keltetted a negyednapja halottat, * aki aztán így kiáltott hozzád, Üdvözítő: *’ Áldott Uram, dicsőség néked!
Dicsőség… 8. hang
Megjelentél, Üdvözítőnk, lázár sírjánál, * és kihívtad onnét a halottat, * mintegy álomból élesztve fel őt, * és ő az enyészhetetlenség parancsára lerázta magáról az enyészetet; * szavadra előjött a gyolcsokkal megkötözött. * Te mindent megtehetsz, * és minden téged szolgál, Kegyelmes, *’ Üdvözítőnk, dicsőség néked!
Most és…
A lelkileg hasznos nagyböjtöt befejezve hangoztassuk: * Örvendj, Lázár hazája, Betánia! * Örülj, Márta és Mária, az ő nővérei, * mert Krisztus holnap megérkezik, * hogy szavával életre keltse a halott testvért. * Mert mikor hangját meghallja a kegyetlen és telhetetlen alvilág, * félelmében megremeg, és nagyot jajdul, * és elengedi a halotti leplekbe burkolt Lázárt. * Csodájától megdöbben a zsidó nép is, * és pálmákkal és gallyakkal elébe megy. * Megjelennek a gyermekek is * hogy azt áldják, akit atyáik megöletnek: *’ Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael Királya!
Sztihirák után a pap menetet tart.
A pap fennhangon: Bölcsesség igazhívők!
A kar énekli az esti hálaéneket
Enyhe világossága, / a szent és boldog, / és halhatatlan / mennyei Atya isteni dicsőségének, / Jézus Krisztus! / Eljövén a Napnak lenyugvásához / és látván az esteli fényt; / áldjuk az Atyát / s a Fiút, és a Szentlélek Istent! / Mert te méltó vagy, / hogy minden időben, / szent hangon énekeljünk tenéked, / Isten fia, / ki éltet adsz a világnak; / miért is ez a világ dicsőít téged.
Pap: Figyelmezzünk! Békesség mindnyájatoknak! Bölcsesség, figyelmezzünk!
A kar az előírt prokiment énekli.
Prokimen, 6. hang (123. zsoltár):
A mi segítségünk az Úr nevében, * aki a mennyet és földet alkotta. *’ Aki a mennyet és földet alkotta.
Elővers: Ha nem az Úr lett volna közöttünk - mondja csak meg Izrael!
Teremtés könyvének olvasása (Ter 49,33-50,26)
Kántor / Nép: Parancsolj Uram!
Prokimen, 4. hang (124. zsoltár):
Akik az Úrban bíznak, * olyanok, mint a Sion hegye. *’ Mint a Sion hegye.
Elővers: Nem inog meg sohasem, aki Jeruzsálemben lakik.
Pap: Bölcsesség, igazhívők! Krisztus világossága mindenkinek világoskodik!
Felolvasó olvassa a második olvasmány címét.
Példabeszédek könyvének olvasása (Péld 31,8-31)
Pap: Figyelmezzünk! Következik az olvasmány.
Az olvasmány végén azonnal: A nép letérdel, az olvasó pedig, vagy (ahol csak egy kántor van) a pap az oltárnál, kezdi az éneket:
Igazodjék fől az én imádságom, / mint a töm-jénfüst a te színed elé, / kezeimnek fölemelése / esti áldozat gyanánt!
A pap letérdel, a nép föláll és ismétli:
Igazodjék fel...
Pap: Uram, tehozzád kiáltok, hallgass meg engem! Fi-gyelj szavamra, mikor hozzád kiáltok!
Nép: Igazodjék...
Pap: Tégy Uram számra őrizetet és körülvevő ajtókat ajkaimra!
Nép: Igazodjék...
Pap: Ne hagyd szívemet gonosz cselekedetre hajlani, hogy mentegessem bűneimet!
Nép: Igazodjék...
Pap: Igazodjék fől az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé!
Mindnyájan ,fölállnak és éneklik: Kezeimnek fölemelése esti áldozat gyanánt.
Az áldozópap vagy a diakónus a kettős ekténiát énekli:
Mondjuk mindnyájan teljes lelkünkből és teljes elménkből, mondjuk:
Uram irgalmazz.
Mindenható Urunk, atyáinknak Istene, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Uram irgalmazz.
Könyörülj rajtunk, Isten, a te nagy irgalmasságod szerint, kérünk téged, hallgass meg minket és könyörülj.
Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.
A pap vagy a diakónus:
Könyörögjünk még szentséges főpásztorunk N pápáért, istenszerető N. püspökünkért, lelkiatyáinkért s Krisztusban minden atyánkfiáért.
Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.
Könyörögjünk még az itt jelenlévő s tőled nagy és bő kegyelmeket váró népért, a mi jótevőinkért, s minden igazhitű keresztényért.
Uram irgalmazz. Uram irgalmazz. Uram irgalmazz.
Az áldozópap fönnhangon:
Mert irgalmas és emberszerető Isten vagy s téged dicsőítünk, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
A kar folytatólag énekli:
Most az égi erők láthatatlanul velünk szolgálnak; mert a dicsőség királya vonul be. Ím, a szentelt titkos áldozat, angyaloktól körülvétetik. Élő hittel s szeretettel közeledjünk, hogy az örök élet részesei legyünk. Alleluja, alleluja, alleluja.
A kar éneke alatt az áldozópap vagy a diakónus körültömjénezi az oltárt s a szentséget. Az oltárhoz menvén kiterjesztett karokkal mondja:
Ezután történik szótlanul a nagy bemenet, az Úr testének elhelyezése, betakarása, megtömjénezése és három hódolás (metánia).
Teljesítsük esteli könyörgésünket az Úrhoz.
Uram irgalmazz.
A bemutatott és előre megszentelt drága ajándékokért könyörögjünk az Úrhoz.
Uram irgalmazz.
Hogy a mi kegyelmes Istenünk kedves lelki illat gyanánt elfogadván azokat szent, mennyei és szellemi oltárára, küldje le nekünk isteni malasztját és a Szentlélek ajándékát, könyörögjünk az Úrhoz.
Uram irgalmazz.
Hogy mentsen meg minket minden aggódástól, haragtól és szükségtől, könyörögjünk az Úrhoz.
Uram irgalmazz.
Oltalmazz, ments meg, könyörülj, s őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.
Uram irgalmazz.
Hogy ezen egész napot tökéletesen, szentül, békességben és vétek nélkül töltsük el, kérjük az Úrtól.
Add meg Uram.
A békesség angyalát, a hívséges vezetőt, lelkünk és testünk őrzőjét kérjük az Úrtól.
Add meg Uram.
Bűneink és vétségeink bocsánatát és elengedését kérjük az Úrtól.
Add meg Uram.
Jókat és hasznosakat lelkünknek és a világnak békességet kérjünk az Úrtól.
Add meg Uram.
Hogy életünknek hátralevő részét békében és bűnbánatban töltsük, kérjük az Úrtól.
Add meg Uram.
Hogy életünket keresztény módon, gyötrelem és szégyen nélkül végezzük be s hogy Krisztus félelmetes ítélőszéke előtt jó feleletet adjunk, kérjük az Úrtól.
Add meg Uram.
A hitnek egységét s a Szentlélek közöltetését kérvén, önmagunkat, egymást és egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
Néked Uram.
Az áldozópap fennhangon:
És méltass minket, Urunk, hogy bizalommal, elítélés nélkül bátorkodjunk téged, mennyei Isten, Atyánknak nevezni és mondani:
Az áldozópap csendesen és szétterjesztett karokkal, a nép énekelve:
Mi Atyánk, ki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg a mi vétkeinket, amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek. És ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól.
Mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
Békesség † mindnyájatoknak.
És a te lelkednek.
Az áldozópap vagy a diakónus:
Fejeteket hajtsátok meg az Úrnak.
Néked Uram.
A te egyszülött Fiadnak kegyelme, irgalma és emberszeretete által, kivel áldott vagy, legszentebb, jóságos és elevenítő Lelkeddel együtt, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
Az áldozópap kézmosás után szétterjesztett karokkal csendes imát mond.
Pap. Figyelmezzünk! Előre megszentelt Szentség a szenteknek.
Nép. Egy a szent, egy az Úr, Jézus Krisztus, az Atyaisten dicsőségére. Ámen.
Hiszem Uram, és vallom, hogy te vagy valóban Krisztus, az élő Istennek Fia, ki a világra jöttél üdvözíteni a bűnösöket, akik között az első én vagyok.
A te titkos vacsorádnak részesévé fogadj ma engem, Isten Fia; mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok neked, mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő, megvallak téged:
Emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba.
Emlékezzél meg rólam, Uralkodó, midőn eljössz a te országodba.
Emlékezzél meg rólam, Szent, midőn eljössz a te országodba.
Ne váljék, Uram ítéletemre vagy kárhozatomra a te szent titkaidban való részesülés, hanem lelkem és testem meggyógyulására.
Hiszem, Uram és vallom, hogy ez, amiben most részesülök, valóban a te valóságos és legtisztább tested s a te valóságos elevenítő véred. Kérlek, add hogy ezeket méltóan vegyem magamhoz bűneim bocsánatára s az örök életre. Ámen.
Az áldozópap vagy a diakónus:
Közeledjetek.
Nép. Áldom az Urat minden időben. Alleluja.
A nép az áldozási verset énekli:
Ízleljétek és lássátok, mily jó az Úr. Alleluja (Zsolt 33,9).
Következik a hívek áldoztatása. Ennek végeztével az áldozópap csendben visszatér az oltárhoz, ott a kelyhet, diszkoszt s a takarókat kezébe veszi és halk hangon mondja:
Áldott az Isten, ki megvilágosított és megszentelt bennünket...
Azután a hívek felé fordulva és áldást adva:
Öröktől fogva, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
Nép. Hálát adunk néked, Krisztus Istenünk; mert méltattál minket, hogy részesüljünk a te legtisztább testedben és a bűnök bocsánatára az egész világért kiontott drága véredben, mint üdvözítő gondviselésed szent titkaiban. Alleluja.
Pap. Igazhívők, részesülvén Krisztusnak szent, legtisztább, halhatatlan, mennyei, elevenítő és félelmetes titkaidban, méltóan adjunk hálát az Úrnak.
Uram irgalmazz.
Oltalmazz, ments meg, könyörülj és őrizz meg minket, Isten, a te kegyelmeddel.
Uram irgalmazz.
Ezen egész napnak tökéletes, szent, békességes és vétek nélküli eltöltését kérvén, önmagunkat, egymást s egész életünket Krisztus Istenünknek ajánljuk.
Néked Uram.
Pap. Mert te vagy a mi megszentelésünk és téged dicsőítünk, Atya, Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
Az áldozópap vagy a diakónus fennhangon:
Békével távozzunk.
Az Úr nevében.
Könyörögjünk az Úrhoz.
Uram irgalmazz.
Az áldozópap az amboni imát mondja:
Mindenható Uralkodó, ki minden teremtményt bölcsességgel alkottál, ki bennünket a te kimondhatatlan gondviselésed és jóvoltodnál fogva lelkünk és testünk megtisztulására, a szenvedélyek megfékezésére s a feltámadás reményének biztosítására e legszentebb napokba helyeztél, ki negyven nap eltelte után kedves szolgádnak, Mózesnek kőtáblákon isteni kézzel írott törvényeket adtál: add meg nekünk is, óh jóságos, hogy jó harcot harcoljunk, a böjt futását végezzük, a hitet sértetlenül megtartsuk, a láthatatlan szörnyek fejeit összetörjük, a bűnnek legyőzői lehessünk s a szent feltámadást elítélés nélkül elérjük és magasztaljuk. Mert áldott és dicsőített a te legtisztesebb és fölséges neved, Atya és Fiú és Szentlélek, most és mindenkor s örökkön-örökké.
Ámen.
Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké.
Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké.
Áldott legyen az Úr neve mostantól mindörökké.
Pap. Az Úr áldása reátok az ő kegyelmével és emberszeretetével, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké!
Nép. Ámen
Pap: Dicsőség néked, Krisztus Istenünk, a mi reménységünk, dicsőség néked!
Nép: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek, * most és mindenkor s örökkön-örökké! Ámen. Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! Uram, irgalmazz! * Adj áldást, Uram!
Pap: (Krisztus, igaz Istenünk, az ő legtisztább Anyjának, a testnélküli angyali karoknak, kettős nyelvtudományú Szent Gergely atyánknak és minden szenteinek esedezései által könyörüljön rajtunk és üdvözítsen minket, mint jóságos és emberszerető!
Nép: Ámen.
A te vértanúid, urunk, * nem tagadtak meg téged, * és nem pártoltak el parancsaidtól. * Az ő közbenjárásukra *’ könyörülj rajtunk!