Harmadik hang

HARMADIK HANG
Szombaton az alkonyati zsolozsmán
Uram Tehozzád után

A te kereszteddel, Krisztus Üdvözítő / a halát uralma megbontatott / és az ördög csalárdsága megszűnt, / a hit áltál üdvözülő emberi nem pedig / énekekben állandóan dicsőít téged.

Föltámadásod által / mindenek megvilágosíttattak, Uram, / a paradicsom újra megnyílt, / és minden teremtmény magasztalván téged, / dicsőítő éneket ajánl föl néked.

Dicsőítem az Atyát, / a Fiú erejét / és éneklem a Szentlélek hatalmát, / az osztatlan és nemteremtett Istenséget, / az egyvalóságú Háromságot, / ki uralkodik örökkön-örökké.

A te drága keresztednek hódolunk; Krisztus, / és feltámadásodat énekeljük, és dicsőítjük, / mert a te sebeid által / mindnyájan meggyógyultunk.

Énekelem a Szűztől megtestesült Üdvözítőt, / mert miérettünk megfeszíttetett / és harmadnap föltámadott, / adván nekünk gazdag kegyelmet.

A pokolban levőknek / az oda leszálló Krisztus hirdeté: / Bízzatok bennem, most győzedelmeskedtem. / Én vagyok a feltámadás, / és kivezetlek titeket a kárhozatból, / lerombolván a halál kapuit.

Méltatlanul állván tisztaságos házadban, / esti éneket zengünk neked Krisztus Istenünk, / a mélységekből kiáltván: / Ki harmadnapi föltámadásoddal a világot megvilágosítottad, / vedd ki népedet, emberszerető, / ellenségeid kezei közül!
Nagy dogmatikon

Hogyne csodálkoznánk / isteni eredetű születésed fölött, tisztaságos Szűz? / Ki nemi kísértést nem fogadva el, ó Szeplőtelen, / testben fiat szültél atya nélkül, / ki öröktől fogva született az Atyától, anya nélkül / éspedig változatlanul, / vegyülés nélkül és osztatlanul, / mindkét lénynek sajátságait épségben megtartva. / Azért Szűzanya, Királynénk, / imádd őt a mi lelkeink üdvéért, / kik téged teljes hittel Istenszülőnek vallunk.
Előverses sztihirak

Kínszenvedéseddel Krisztus / meghomályosítottad a napot / és feltámadásod fényével fölvilágosítottad a mindenséget, / fogadd el emberszerető / a mi esti énekünket.

Életadó föltámadásod, Uram, / fölvilágosítá az egész világot / és a te megrontott alkotásodat visszaállítá; / miért is Ádám átkától megváltatván kiáltjuk: / mindenható Uram, dicsőség néked.

Ki változhatatlan Isten vagy, / testileg szenvedvén megváltoztál; / kit midőn a teremtmények a kereszten függni láttak, / félelemmel teltek el, / és sóhajtva hangoztatták a te hosszú kínszenvedésedet; / te pedig alászállván a poklokra, / harmadnap föltámadtál, / életet ajándékozván a világnak, / és gazdag kegyelmet.

Hogy emberi nemünket a haláltól megváltsad Krisztusom, / a halált elszenvedted / és harmadnap halottaidból föltámadván, / magaddal föltámasztottad azokat, / kik téged Istennek vallanak / és fölvilágosítottad a világot, / Uram, dicsőség néked.
Kis dogmatikon

Isteni akaratból, / mag nélkül a Szentlélektől fogantad az Isten Fiát, / ki Atyától öröktől fogva született, anya nélkül, / s te miérettünk atya nélkül testben szülted őt, / és mint csecsemőt tejjel tápláltad, / azért ne szűnjél meg imádkozni érettünk, / hogy lelkeink megszabaduljanak minden bajtól.
Tropár

Vigadjanak a mennyeiek és örvendezzenek a földiek; / mert az Úr a maga jobbjával új birodalmat teremtett nékünk / és legyőzvén a halált, a holtak elseje lőn, / ki a pokol mélységéből kiszabadított minket / és a világnak gazdag kegyelmet ajándékozott.
Vasárnap a reggeli zsolozsmán
Tropár

Krisztus feltámadt halottaiból / a halottak zsengéje a teremtmények első szülötte, / és minden létezők Alkotója, ki a megsérült emberi természetet önmagában megújító, / hogy a halál többé ne uralkodjék rajta; / mert a mindenek királya megtörte az ő hatalmát.
Dicsőség

Ki a testi halált megízlelted, Urunk, / föltámadásod által megszüntetted a halál borzalmát, / és az embert vele szemben megerősítetted. / Az ősi átok gyalázatát eltörölted. / Életünk forrása, Urunk dicsőség néked.
Most és. Mintadallam.

A te szüzességed szépségén / és szeplőtelen tisztaságodon / elcsodálkozván Gábor arkangyal, fölkiáltott hozzád, Istenszülő: / Minő méltó dicsőítést zengjek neked? / ó minek nevezzelek téged? / - valóban töprengek és félve rettegek, / de mennyei küldetésem szerint így kiáltok fel hozzád: / üdvözlégy tisztaságos Szűz és Anya!
Kathizmálion

Változhatatlan istenséged / és önkéntes kínszenvedésedtől; Uram, / megrémült a pokol és magában így zokogott: / rettegek istenséged örökéletű személyétől, / látom a Láthatatlant, mint üldöz engem; / azért az én hatalmamban levők is kiáltják: / dicsőség Krisztus a te feltámadásodnak!
Dicsőség

Fölfoghatatlan' megfeszíttetésedet / és kifejezhetetlen föltámadásodat áldjuk mi hívek / mint kimondhatatlan titkot; / mert ma a halál és pokol foglyul esett, / az emberiség pedig halhatatlanságba öltözködött, / azért hálatelten kiáltunk: / dicsőség a te föltámadásodnak, Krisztusom!
Most és

A fölfoghatatlant és leírhatatlant, / a láthatatlan Atyával és Szentlélekkel egyvalóságút; / titokzatos módon szíved alá rejtetted, Istenszülő / a háromságban egységes és változhatatlan istenséget. / - Megtanultuk születésedet a világban dicsőíteni, / azért hálatelten kiáltunk föl hozzád: / üdvözlégy malaszttalteljes!
Ipákoj

A tekintetre csodálatos, / beszédére nézve örömet szerző, tündöklő angyal / a kenethozó asszonyokhoz ekképpen szólott: / miért keresitek ti a holtak között azt, aki él? / Föltámadt ő és kiüresítette a sírokat. / Értsétek meg, hogy az enyészet megváltoztatója változhatatlan, / és mondjátok az Istennek: / mely rettenetesek a te műveid Uram, / mert üdvözítetted az emberi nemet!
Prokimen

Mondjátok a pogányok között, hogy az Úr országol, ki összeszerkeszté a föld kerekségét, mely nem fog ingani. (95. zsoltár)
Kánon

KI HAJDAN A VIZEKET / isteni kézintéssel egy tömegbe ömleszté, / ellenben Izrael népe előtt / a tengert szétválasztó; / ő a mi dicsőségteljes Istenünk, / egyedül neki énekeljünk, / mert Ő megdicsőült.

III. Ki a semmiségből mindent létre hoztál, / Igéd által alkotva, / és Lelked által tökéletesítve, / mindenható Uralkodó / a te szeretetedben erősíts meg engem!

IV. Bőséges szeretetet éreztettél velünk Uram, / mert egyszülött Fiadat halálra áldoztad fel érettünk. / Azért háládatosan kiáltjuk néked: / Dicsőség a te erődnek Uram.

V. Hozzád virrasztok éjjel, ó mindenek Teremtője! / ki a világ minden bölcsességét felülmúlod; / mert a te parancsaid világosság / melyekre taníts meg engem!

VI. A bűnök feneketlen mélysége körülvett engem, / és enyészik az én lelkem; / de nyújtsd felém magas jobbodat Uralkodó, / és mint Pétert, ó Kormányzó! / ments meg engem.
Konták

Föltámadtál a mai napon a sírból, ó Irgalmas; / és minket is kivezettél a halál birodalmából. / Ma Ádám vigadoz és Éva örvendez, / és a prófétákkal és pátriárkákkal együtt szüntelen dicsőítik / a te isteni hatalmad uralkodását.
Ikosz

Vigadozzék ma az ég és föld és egyértelműen magasztalja Krisztus Istenünket, mert a sírok által lebilincselteket föltámasztotta. Örvendjen együtt az egész teremtett világ s áldozzon méltó énekkel a Mindenség Alkotójának és a mi Megváltónknak, ki mint életadó az embereket az alvilágból kiszabadította és a mennyekbe emelte s isteni hatalmának erejével az ellenség gőgjét és a pokol kapuit megtörte.

VII. Mint hajdan a három jámbor ifjút / a káldeai lángokban harmattal üdítéd, / minket is Istenséged tüzének fényével / világosíts meg, kik kiáltjuk néked: / Áldott vagy te, atyáinknak Istene!

VIII. A kiállhatatlan tűzben egyesültek / a vallásosságot védelmező ifjak, / de a lángok között sértetlenül maradva / hangoztatták az istenes éneket: / Áldjátok az Úrnak minden művei az Urat, / és magasztaljátok Őt mindörökké.

IX. Új és Istenhez méltó csoda: / mert a Szűz méhét sérülés nélkül hagyta az Úr, / ki mag nélkül a fogantatásban, / és megtestesülve a születésben. / nem érinté a szüzesség kulcsait; / azért mi Máriát / mint valóságos Istenanyát, / mindenekfelett magasztaljuk.
Dicsereti sztihirák

Jöjjetek minden nemzetek, / értsétek meg a rettentő titkok erejét: / mert Krisztus a mi Üdvözítőnk, / ki kezdetben Ige vala, / érettünk keresztre feszíttetett, / és akarata szerint eltemettetett, / és feltámadt halottaiból, / hogy minket üdvözítsen, / miért is őt imádjuk.

Minden csodáidat elmondták az őrök Uram, de a hitetlenek gyűlése / ajándékkal vesztegeté meg őket, hogy eltitkolják föltámadásodat, / melyet dicsőít a világ, / könyörülj rajtunk.

Feltámadásod hírét vevén, / mindenek beteltek örömmel; / mert Mária Magdolna a sírhoz érkezvén, / fénylő angyalt talált a sírkövön ülve, / ki szólván hozzá, mondá: / Mit keresitek az élőt a holtak között? / Mint előre megmondó, / megelőz titeket Galileában.

A te világosságodban, / emberszerető Uralkodó, / látjuk meg a világosságot! / mert feltámadtál halottaidból, / üdvöt ajándékozván az emberi nemnek, / hogy téged; mint egyedül bűn nélkül valót, / minden teremtmény dicsőítsen. / Könyörülj rajtunk.

Reggeli éneküket / könnyek között ajánlották föl néked, Urunk, / a kenethozó asszonyok; / mert illatos fűszerekkel ellátva, / sírodhoz jöttek, / és tisztaságos testedet bebalzsamozni siettek. / - A sírkövön ülő angyal azonban / örömhírül ezt mondta nekik: / mit keresitek az élőt a holtak között? / Hiszen a halál legyőzője, mint Isten föltámadott, / nagy kegyelemben részesítvén mindnyájatokat.

A te életteremtő sírodon tündöklő angyal / így szólott a kenethozó asszonyokhoz: / a sírokat kiürítő Megváltó / a poklot foglyul ejtette / s harmadnapra föltámadott, / mint egyetlen Isten és mindenható.

A sírban keresett téged / szombat után az első napon / az odaérkező Mária Magdolna / s meg nem találván, fölzokogott / és így kiáltott föl siránkozva: / jaj nekem, Üdvözítőm! / - elloptak téged, mindenség királya! / Az élethozó angyalok egyike azonban / a sír belsejében így kiáltott: / asszony miért sírsz? / Sírok - mondá ez - mert elvitték a síből Uramat / nem tudom; hogy hova helyezték! / - De visszafordulva, mihelyt téged meglátott; / azonnal így ujjongott: / én Uram, én Istenem, dicsőség néked!'

A zsidók sírba zárták az Életet, / a lator pedig megnyitotta a nemzeteknek a gyönyörűség lakóhelyét, / meghívón őket és mondván: / az, akit velem együtt érettem fölfeszítettek, / s velem együtt függött a keresztfán; / mint az Atyával együtt trónoló is megmutatkozott nekem. / Mert ő a mi Krisztus Istenünk; / ki a kegyelmek bőségét bírja.
A szent liturgián
Tropár

A Szűz ma jelen van az Úr hajlékában, / és a mennyei karokkal láthatatlanul imádkozik érettünk Istennek. / Az angyalok a főpapokkal leborulnak, / az apostolok a prófétákkal dicsőítő éneket zengenek: / mert az Istenszülő esedezik érettünk / az örökkévaló Istenhez.
Prokimen

Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek! Énekeljetek a mi Királyunknak, énekeljetek! (46. zsoltár)
Áldozási vers

Dícsérjétek.
Alleluja

Alleluja, alleluja, alleluja.
Vasárnap az alkonyati zsolozsmán
Uram, Tehozzád után

Sokat vétettem ellened, / és megkeserítettelek téged, / Irgalmas és jóságos Uralkodóm! / De megtérő, elveszett fiadat fogadd vissza / és tedd szolgáid egyikévé, mennyei Atyám!

Életem restsége által mértékem betelt, / és töredelem nélkül annak végéhez közeledem, / nem gondolva a rám várakozó ítéletre / és elkárhozásomra: / De te Üdvözítőm téríts meg / és ragadj ki engem a kárhozatból.

A gehenna tüzétől, / a fogak csikorgatásától / s minden pokolbeli kínoktól mentsd meg Uram, / az én szegény lelkemet, / hogy hittel énekeljelek téged, / mint kegyelmes és emberszerető Istent.
Az Istenszülőé

Minden teremtmény fölött uralkodó / tisztaságos Szűz! / meleg pártfogósoddal és anyai imáddal / ments meg engem, / ki elmém szenvedélyei által gonoszul gyötörtetem, / és vezérelj a te Fiadhoz és Istenedhez.
Előverses sztihirák

Esti éneket hozunk néked Krisztus! / tömjénfüsttel és szellemi hangokkal; / könyörülj rajtunk / és üdvözítsd a mi lelkeinket.

Üdvözíts engem én Uram Istenem, / mert te vagy mindnyájunk üdvössége. / A szenvedélyek vihara háborít, / és a vétkek súlya merít alá engem: / nyújts tehát segédkezet nékem, / és a kiengesztelés révpartjához vezérelj, / mint egyedül irgalmas és emberszerető.

Nagy a te kereszted ereje Uram! / mert az egy helyen ásatott le a földbe, / mégis hatása kiterjedt az egész világra / s a halászokból apostolokat; / a pogányokból pedig vértanúkat szerzett, / hogy imádkozzanak a mi lelkünkért.
Az Istenszülőé

Istenszülő Szűz, / pártfogója minden hozzád könyörgőnek, / te általad van bizodalmunk, / és általad dicsekvésünk, / és benned van minden reményünk; / imádd Szülöttedet / a te méltatlan szolgáidért!
NAGYBŐJTBEN
Úgynevezett bűnbánati sztihirák

Esti éneket hozunk néked Krisztus! / tömjénfüsttel és szellemi hangokkal; / könyörülj rajtunk / és üdvözítsd a mi lelkeinket.

Szórakozott elmémet szedd össze Uram, / s tisztítsd meg az én elhidegült szívemet, / bűnbánatot adván nekem is, mint Péternek, / felfohászkodást, mint a vámszedőnek, / s mint a romlott nőnek, könnyeket, / hogy fennszóval kiálthassak föl hozzád: / Istenem üdvözíts engem, / mint egyedül könyörületes és emberszerető!

Míg éneket hangoztattam (neked), / be sokszor is voltam bűnökkel telve! / Bár ajkaim az éneket zengették, / lelkem helytelen dolgokról gondolkozott. / De tedd mindkettejét megigazulttá Krisztus Istenem / a töredelem által / és üdvözíts engem.