Éjféli istenszolgálat szombaton

Végezzük a péntekről szombatra virradó éjszaka még a nagyböjtben is, minden böjti jelleg nélkül, kevés eltéréssel a hétköznapi rendtől. A 17. kathizma helyett a 9. kathizma zsoltárait imádkozzuk: 64-69 zsoltár. A 64. zsoltárban Isten dicséretét énekeljük: „Téged illet Isten a dicséret Sionban”. Ő meglátogatja népét, a rosszak ugyan rettegnek Tőle, de áldásának bőségével megtelik a föld.

A 65. zsoltár: „Örvendezzetek az Úrnak minden föld”, egy ujjongó hálaének Isten nagy dolgaiért. Hálaadás, hogy bár tűzbe-vízbe kerültünk, de Ő enyhülésre juttatott bennünket. Többszörös felhívást olvasunk az Isten dicséretére, és többször előfordul annak elismerése is, hogy Isten, mint hallgatott meg.

A 66. zsoltár: „Könyörüljön rajtunk az Isten”, első mondataival Isten irgalmát kéri, többi része a világ felhívása az örömre, és arra, hogy áldják az Istent.

A 67. zsoltár: „Keljen fel az Isten”, jó része felsorolást tartalmaz Istennek azokról a jóságos tetteiről, amelyeket népe iránt mutatott az Egyiptomból való kijövetel után. Utolsó része ismét felszólítás: minden ország zengje Isten dicséretét.

Az eddigi négy zsoltár örvendező hangját a két utolsó zsoltárban egy egészen más, panaszos hang váltja fel.

A 68. zsoltárban: „Szabadíts meg engem Isten”, egy nagy veszélyben levő ember kiáltása hangzik Isten felé, aki fáradtra kiáltotta magát, és a vizek a lelkéig hatoltak. Ilyen esdeklő hang nem fordul elő máskor a napi imádságok folyamán. A zsoltárszerző elpanaszolja a rajta esett sok sérelmet, néhány mondattal Isten büntetését kéri a rossz emberekre, de a végén már áldást mond Isten remélt segítségéért.

A 69. zsoltár már eddig is előfordult: „Isten, figyelmezz segítségemre”. A rosszak számára büntetésért könyörög az imádkozó lélek, a maga részére Isten segítségéért.

Ezekben a zsoltárokban a következő két fő gondolatot vehetjük észre. Főleg a 68.-ban, mintha a sírba helyezett Üdvözítő panaszkodna a tengernyi szenvedés miatt, a többi ujjongó zsoltárban viszont mintha Ő adna hálát még feltámadása előtt, a biztosan előre tudott feltámadásért. Bizonyára ezért került a szombat éjféli istentiszteletbe a 9. kathizma zsoltár-sorozata. Ez az éjszaka az értünk szenvedett Üdvözítő első síri teljes éjszakája volt, amelyben megnyugodott szenvedéseitől. A második, a szombatról vasárnapra virradó, nem biztos, hogy teljes éjszaka volt számára, mert feltámadt. A zsoltárok egyként állítják elénk az embert összemorzsoló szenvedést, de az isteni mindentudást és hatalmat is. Az Úr sírba költözve várta és tudta a jövendölések beteljesedését: Három nap múlva feltámadok! És nem is kellett egészen három nap.

Az ilyen gondolatokat adó zsoltárok befejezése után a Hitvallást imádkozzuk el, amelyben újra hitet teszünk arról, hogy mi történt az Üdvözítővel Nagypénteken, szombaton és Húsvét vasárnap.

A Háromszorszent, Miatyánk és papi fennhang utáni tropárokban a Szentháromság felé fordulunk: „Termtetlen Valóság, mindennek létrehozója, nyisd meg ajkainkat…” Dicsőség. „A magasságbeli erőket utánozzuk” Most és. „Felemeltél Uram fekhelyemről”.

Innentől kezdve az éjféli istentisztelet az imaórák szokásos rendjét követi: „Uram irgalmazz” 40-szer a bűnbánat kifejezésére, „Ki minden időben” papi imádság, hogy az éjjeli időre is megkérjük Istentől a mindig szükséges lelki-testi javakat. A kis doxológia után az Istenszülő rövid dicsőítése és a pap áldása: „Könyörüljön rajtunk az Isten”.

Záróimaként Szent Eusztrátiosz nagyvértanú imádsága szolgál: „Magasztalva magasztallak téged”. Az ima egyrészt hálát ad a szabadulás kegyelméért, másrészt kéri Isten irgalmát és védelmét, s kedvező ítéletért könyörög a megítélés nagy napján.

A szombati éjféli istentisztelet első része ezzel véget ért. A második része ugyanaz, ami a hétköznapi éjféli szolgálatban is van: a háromszoros imádságra való „Jertek imádjuk” felhívás után átmegyünk a zsoltáros, halottakért végzett imádságos részbe.