Nagyböjt V. szerda hajnali szolgálatán
A pap a szentélyt csendben megtömjénezi, majd a királyi ajtó előtt énekli:
Dicsőség a szent, egyvalóságú, elevenítő és feloszthatatlan Háromságnak, mindig, most és mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.
Hexapszalmosz, nagy ekténia, utána „Isten az Úr…” helyett „Alleluja”, majd pedig:
Tropárok, 4. hang
SZELLEMI SZOLGÁID DICSHIMNUSZÁT * merészeljük most fölajánlani, * és halandó létünkre ezt zengjük neked: * Szent, Szent, Szent vagy, Istenünk, *’ Keresztednek ereje által irgalmazz nekünk!
Dicsőség…
MINT AZ ANGYALI RENDEK a mennyekben, * mi a földi emberek is * félelemmel állva előtted, * győzelmi himnuszt ajánlunk neked áldozatul, Jóságos: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk *’ összes szentjeidnek imái által irgalmazz nekünk!
Most és…
A TE KEZDETNÉLKÜLI ATYÁDAT, * s téged, ó Krisztus Isten, * és a legszentebb Lelket * kerub karokhoz hasonlóan dicsőítve mondjuk: * Szent, szent, szent vagy, Istenünk,*’ az Istenszülő imái által irgalmazz nekünk!
Az 1. zsoltárcsoport (20. kathizma: 143-150. zsoltár) után kathizmálion, 4. hang
MEGVÁLTOTTÁL MINKET drága véreddel a törvény átkától, * keresztre szögeztetvén, * és lándzsával átszúratván, * az emberekre halhatatlanságot árasztottál, *’ Üdvözítőnk, dicsőség néked!
Elővers: Magasztaljátok a mi Urunkat, Istenünket, * és boruljatok le lábának zsámolya előtt, mert ő szent!
HAMAR ELŐZZ MEG MINKET, * míg a téged káromló ellenség rabságába nem esünk, * mely ellenünk ármánykodik, * Krisztus Istenünk! * Verd le kereszteddel az ellenünk támadókat, * hadd ismerjék meg az igaz hit erejét, * az Istenszülő közbenjárása által, *’ egyedüli emberszerető.
Dicsőség… most és…
LEGSZEPLŐTELENEBB Szűz, * Krisztus Istenünknek Anyja, * tőr járta át a te legszentebb lelkedet, * mikor Fiadat és Istenedet önként megfeszítve láttad. * Ne szűnjél meg, ó áldott, őt imádni, * hogy ajándékozza nekünk *’ vétkeink bocsánatát.
A 2. zsoltárcsoport (1. kathizma: 1-8. zsoltár) után kathizmálion, 8. hang
ÁDÁM A TILTOTT FA GYÜMÖLCSÉT MEGÍZLELVE * a mohó mértéktelenség keserű termését szedte le. * De te, Irgalmas, fölemelkedvén a fára * megváltottad őt ettől a súlyos átoktól. * Azért mi is ezt hangoztatjuk feléd: * Mi is hadd tartózkodjunk, Uralkodónk, a romlást okozó gyümölcstől, *’ hogy akaratodat teljesítve kegyelmet találhassunk nálad!
Dicsőség… most és…
SZENT VÉREDBŐL testet öltött egyszülöttedet megláttad * latrok között fölfeszítve, ki tetőled titkos módon született, * szíved ekkor gyötrelemmel telt, ó Legtisztább, * és anyai fájdalmaddal siránkozva így szóltál: * Jaj, édes gyermekem, * mely fölfoghatatlan isteni terv ez, * mellyel teremtményedet életre keltetted. *’ Éneklem most a te irgalmadat.
A 3. zsoltárcsoport (2. kathizma: 9-16. zsoltár) után kathizmálion, 2. hang
MAGASZTALJUK A LEGSZENTEBB KERESZTFÁT, továbbra is hódolunk végtelen jóságod előtt, Krisztus Istenünk, * mert legyőzted azon az ellenséges erőket, * és azt a benned hívőknek győzelmi jelül adtad. * Azért hálaadással hangoztatjuk neked: *’ Méltass mindnyájunkat arra, hogy békében és jó lélekkel tölthessük a böjtölés idejét!
Dicsőség… most és…
MIDŐN MEGLÁTTA a Bárányka, * hogy te szeplőtelen Pásztor, keresztfán függsz, * anyai fájdalmában így zokogott: * Halálra ítélt téged. Fiam, a hálátlan nép, * melyet felhőben oltalmaztál az átkeléskor. * Ó jaj, gyermektelenné lettem én, a szűz! * De kelj fel és ragyogj fel, mint a Nap, *’ s én is dicsőséges leszek akkor az emberek fiai között!
50. zsoltár, majd pedig az „Üdvözítsd…” ekténia.
KÁNON:
8. hang
III. Uram, a mennyek teremtője * és az Anyaszentegyház alkotója, * te erősíts meg engem szeretetedben, * végkívánságom, * és a hívek megerősítője, *’ egyetlen Emberszerető!
Kárhozatra ítélted az ellenséget, igazságos Bíró, amikor a kereszten kitártad kezedet. Bűneim miatt magam is kárhozatra méltó lettem, de te, Üdvözítőm, üdvözíts engem, a tékozlót, noha igen megkeserítettem végtelen türelmedet!
Szenvedélyes, állati élet után vágyódtam, parancsaidat pedig megvetettem, végtelen jóságú Üdvözítőm. Idegen, tisztátalan emberek rabja lettem, de most hozzád térek, fogadj vissza, Könyörületes!
Amint hajdan megnyitottad a süketnéma fülét, az én szándékosan megsüketült lelki fülemet is nyisd meg, és méltass arra, hogy megérthessem a te üdvös igédet, egyetlen emberszerető Jézusom!
Dicsőség…
Három személyű egység, minden lény fölötti Háromság, egy Istenség, Atya és Fiú és igaz Lélek, üdvözítsd a téged imádókat!
Most és…
Üdvösség kapuja, Istenhez vezető híd, a keresztények oltalma, tisztaságos Nagyasszony! Körülvesznek minket, és ide-oda dobálnak az élet hullámai, de te, Szűz Leányzó, irányíts minket!
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Keresztre emeltek föl, oldaladon lándzsával átdöftek, s epét ittál miattam, Jézusom, ki engedetlenségemmel megkeserítettelek téged.
Irmosz:
TERMÉKETLENNÉ VÁLT ELMÉMET tedd erényekben gyümölcsözővé könyörületességeddel, Te, aki a javak művelője, a jóság elültetője vagy!
Kathizma:
4. hang
A hallgatagság hegyein tartózkodtál, ó bölcs, * az önmegtagadás magasságában nevelkedtél, * mindkettőben kiemelkedtél, * az alantas örömök hazáját elhagytad, * a mennyei haza szent hajlékába siettél, *’ és ott esedezel érettünk az Úrhoz.
Dicsőség… most és…
Isten Igéje! * Meglátott keresztre magasztaltan * a te tisztaságos Anyád, * és anyai siralmát elzokogta: * „Fiam, micsoda új és furcsa csoda ez? * Hogyan halhatsz meg, mindenek élete, *’ ki irgalomból életet akarsz adni a megholtaknak?”
Martirikon:
4. hang
A TE SZENT VÉRTANÚID, Urunk, * az ő szenvedéseikért hervadhatatlan koszorút nyertek tőled, Istenünk, * mert a te erődet bírván, * kínzóikat megszégyenítették * és az ördögök tehetetlen vakmerőségeit megtörték. * Az ő imádságaik által *’ üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket!
VIII. Hétszerte jobban * gyújtatá be a kemencét * a kaldeus zsarnok az ifjaknak, * de látván, hogy felső erő által megszabadultak, * a Teremtőhöz és Megváltóhoz így kiáltott föl: * Ifjak áldjátok, * papok, dicsérjétek, * és népek magasztaljátok őt mindörökké!
Álmatag és tunya állapot vett rajtam erőt, s a szenvedélyek ágyában bűnös élvezetekről ábrándozom. Te azonban Könyörületes, ki a kereszten lehajtottad fejedet, önként elszenderültél, s így a bűn éjszakáját rövidebbé tetted; Krisztus, tekints reám őrködő szemeddel, ó igazság Napja!
A keresztség révén gazdag kegyelmi ajándékkal lettem fölékesítve, de én, szerencsétlen, jobban kedveltem a gonoszság nyomorát, s az erényektől elidegenedve messzi távolban a gonoszság vidékén tartózkodtam. Most azonban, mikor hozzád térek, Üdvözítőm, ölelj karjaidba, s óvj meg engem kereszted védőbástyájával mindörökre!
Vesd el magadtól, lelkem, a szenvedélyek kábulatát, s keresd böjttel a könnyeknek megtisztító, szívderítő, élvhajhászást elcsitító, a test fölhevültségét csillapító borát! Igyekezz az érted keresztre feszített Krisztussal együtt megfeszíttetni, hogy mindörökre élhess!
Áldjuk az Atyát, a Fiút és a Szentlelket…
Kerubok módjára himnuszokban éneklem neked: „Szent, szent, szent vagy, Háromság, egy, kezdet nélküli, egyszerű s mindenki számára fölfoghatatlan Isten!”
Most és…
Legszentebb Istenszülő! Kend be lelkem sebesüléseit és a bűn folytán szerzett sebeit, mosd meg a Fiad oldalából fakadt forrással, tisztítsd meg a belőle folyó áradattal, mert hozzád folyamodom, hozzád menekülök, és téged hívlak segítségül, malaszttalteljes!
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Minden szenvedést elviseltél csak azért, hogy üdvözíts engem, Krisztus! Himnuszokkal magasztalom azért a te keresztre feszíttetésedet, a szögeket és föláldoztatásodat mindörökkön örökké.
Dicsérjük, áldjuk, imádjuk az Urat…
Irmosz:
ÉNEKELJÜK MI FÖLDIEK IS mindnyájan minden időn át Istent, kit az égben az angyalok énekszóval magasztalnak!
Az Istenszülő dicsőítő éneke.
IX. Az ég elámult, * és a föld határai csodálkozának, * hogy Isten testileg jelent meg az embereknek, * és a te méhed befogadhatta őt. * Azért téged, ó Istenszülő, * az angyalok és emberek * rendjei magasztalnak.
Mikor a nap téged keresztre feszítve látott, mindenség Uralkodója, visszavonta sugarait. Midőn pedig az egész föld téged, ki természetedre nézve szenvedélymentes vagy, önként szenvedni látott, félelmében megrendült. Ezért én is kérlek, Krisztusom, orvosold lelkem szenvedélyeit!
Az üdvösségre vezető utakat elhagyva az alvilágba vezető úton jártam. Mélységes sötétségként rám telepszenek a gyönyörök, a szenvedélyek okozta bukás és a kísértések viharai. Ezért kérlek téged: Kereszted révén üdvözíts engem, Krisztus, ki egyedül vagy bőséges irgalmú!
Kísértések viharától háborgatva a szenvedélyek viharos tengerén hajóztam, s bűnös élvezetek rettenetes hullámverésén hányódtam. A böjtölés tengerén a békesség és a nyugalom felé törekedtem. Irányíts ebben a te kereszteddel, Könyörületes, és vezess az üdvösség révébe.
Dicsőség…
Imádjuk egy szívvel-lélekkel az Atyával együtt létező Fiút és a velük együtt levő Szentlelket!
Most és… Theotokion:
Mag és testi kívánságok nélkül fogantad, Szent Szűz, a mindenséget alkotó Igét, sérülés nélkül és anyai fájdalmak nélkül szülted meg; azért téged szavunkkal és szívünkkel valóságos Istenszülőként magasztalunk.
Dicsőség neked, Istenünk, dicsőség néked!
Dicshimnusszal éneklek a lándzsáról, a téged átverő szögekről, a szivacsról, a nádvesszőről, s a keresztről, melyek által üdvösséget szereztél nekünk, Jézus Isten.
Irmosz:
MAGASZTALOM A TE SZÜZESSÉGEDET, melyet nem égetett meg az istenség tüze, érintetlen Istenszülő!
Fényének:
Ki a világosságot e világra fölkelted, tisztítsd meg sötétben lévő lelkemet is minden bűntől Keresztednek ereje által, s üdvözíts engem, Uram!
Dicséreti zsoltárok, olvasott doxológia, „Teljesítsük…” ekténia, majd pedig:
Előverses sztichirák:
3. hang
ERÉNYEK MAGASSÁGÁT ELHAGYVÁN, lelkem, * a bűn szakadékába jutottál, * gonosz útonállók prédája lettél, * így most rothadó sebekkel telve, * kifosztottan a mélységben heversz. * Kiálts ezért Krisztus Istenhez, * ki éretted feszíttetett a keresztre, * s önként fogadta el a sebeket: *’ Viselj gondot rám, és üdvözíts, Uram!
8. hang
ROSSZ GONDOLATOK megsebeztek engem, * és nyomorult szerencsétlen lettem, Uram! * A próféták kara sem tekintett reám, * jóllehet látta félholt és emberileg gyógyíthatatlan voltomat. * Súlyosan kesergek azért, * és tehozzád kiáltok lelkem nyomorúságában: * Istenem, könyörületes Krisztusom, *’ áraszd reám nagy kegyelmedet!
Ó, KRISZTUS LEGYŐZHETETLEN VÉRTANÚI, * kik legyőztétek a tévelygést a kereszt erejével, * elnyertétek az örök élet ajándékát, * s nem rettentetek meg zsarnokok kínzásaitól, * sőt örömmel viseltétek el a kínszenvedést, * s most véretek lelkünk gyógyszerévé vált, *’ könyörögjetek a mi lelkünk üdvösségéért!
Dicsőség… most és…
MIDŐN A LEGTISZTÁBB testben kereszten függve látott téged, * szívében sebzetten, könnyezve kiáltott: * Hogyan hunyhatsz el, Istenige, * végtelenül kedves Jézusom, * én Fiam és én Uram! * Ne hagyj engem, szülőanyádat *’ egyedül, Krisztusom!
„Jó az Urat dicsérni…”, Háromszorszenttől a „Mi Atyánkig…”, majd tropár, 8. hang.
DICSŐSÉGED TEMPLOMÁBAN ÁLLVA * azt gondoljuk, a mennyben vagyunk. * Istenszülő, mennynek kapuja, *’ nyisd meg nekünk irgalmad ajtaját!
Uram, irgalmazz 40-szer, Dicsőség… most és… Ki a keruboknál… Az Úr nevében adj áldást, atya! Befejezés, mint a böjti vecsernyén, majd elbocsátó.