TÖBB VÉRTANÚNAK
URAM, TEHOZZÁD UTÁN
4. hang. Dallamuk: Mint a vértanúk.
Megvilágosíttatván * a Szentlélek által, ó dicsők, * a világ megrontója ellen fegyverkeztetek fel, * és ármánykodásait * férfiasan legyőztétek, * Isten segítsége mellett küzdvén ellene. * Miért is a ti fényes emléketeket ünnepelvén, * kegyelettel tiszteljük * a ti szenvedéseiteket.
Sebeknek és kínzásoknak * engedvén át magatokat, ó szent vértanúk, * bölcsességtek által megingathatatlanok maradtatok: * mint a belső hőség által lángra lobbant gyertyák, * a hívők szíveit * isteni malaszttal világosítottátok meg, * miértis minden nemzet és életkor * ünnepli a ti emléketeket, * énekekben magasztalván az Urat.
A csodatételek világossága által * minden teremtményt megvilágosítottatok, * Üdvözítőnk vértanúi, * elűzvén a rosszindulatokat * és aggodalmak homályát * a hozzátok menekülőktől * és tőletek pártfogást kérelmezőktől; * miértis a ti szent és tündöklő ünnepségteket * hittel teljesítjük.
Dicsőség. 8. hang.
Krisztusért harcolván* a földi szépségeket elhagytátok * és kereszteteket vállaitokra vevén, * sokféle szenvedéseitek által őt követtétek, * meg nem tagadtátok őt a királyok és hóhérok előtt sem. * Azért fejeteket az angyalok koronákkal díszítették fel * és bizalomtelt lélekkel vonultak be a mennyei csarnokba. Ott pedig most bizalommal viseltetvén * mindnyájunk Üdvözítője iránt, * a mi lelkünkért imádkoztok.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 1. hang.
Midőn a Bárányka, a legtisztább Szűz, * keresztre feszítve látott téged, * sírva kiáltott fel: * Minő új és dicső látvány ez, én édes gyermekem! * Hogyan tartod te kezedben a mindenséget, * aki testileg * keresztre vagy szegezve.
ELOVERSES SZTIHIRÁK
4. hang. Minta: Mint a vértanúk.
Mint jó harcot harcolók, * az erők Királyának áldoztátok föl magatokat, * ó Nagyhírűek! * készen lévén az ostorokra, * és a földi halált elszenvedvén, * vértanútársak boldog karai! * Velük együtt a boldog végcélt és koszorúkat is megtalálván, * diadalra jutottatok, * érettünk imádkozván.
Elővers. Az igaz, mint a pálmafa virág-zik, növekedni fog, mint a Libanon cédrusa.
Kegyetlenül megsebeztetve * és a tűz által gyötörtetve, * talpatok megnyúzatván, * az utakon hurcoltatva, * tömlöcbe vettetve, máglyán elégettetve, * mint tiszta áldozatot mutattátok be magatokat * érettünk fölajánlott jóillatszer gyanánt, * dicsőséges vértanúk, * a magasságbeli szent oltáron.
Elővers. Sok az igazak szorongása, de mindazoktól kiszabadítja őket az Úr.
Kezeiteket megcsonkíttatva, * lábaitoktól megfosztatva, * fejetek levágatva, * kínpadra vonatva s minden egyéb büntetésnek alávettetve, * eljutottatok Krisztushoz * s a bálványokat leromboltátok. * Most pedig, ó hősi bajnokok, * az örök életben örvendeztek * a mennyei és isteni dicsőségnek.
Dicsőség. 3. hang.
Igazságnak nemes tanúi, * titeket sem a zsarnoki erőszak, * sem tagjaitok megcsonkítása, * sem a halállal való fenyegetés * el nem tudott téríteni Isten szeretetétől. * Bizalommal viseltetvén azért Krisztushoz, a mindenek Istenéhez, * fényes próbatételek jutalmát vettétek. * Esedezzetek azért Krisztushoz: * fogadja el imádságainkat * és ajándékozzon nekünk bőséges malasztot.
A szent liturgián
Tropár, 4. hang.
A te szent vértanúid Uram, * az ő szenvedéseikért hervadhatatlan koszorúkat nyertek tőled, Istenünk, * mert a te erődet bírván, * kínzóikat megszégyenítették * és az ördögök tehetetlen vakmerőségeit megtörték. * Az ő imádságaik által, * üdvözítsd, Jóságos, a mi lelkünket.
Konták, 2. hang.
Világító szövétnekek gyanánt jelentek meg az isteni vértanúk, * és az egész mindenséget elárasztják világossággal, * a gonoszságot megsemmisítik, * a sötétségnek mélységét eloszlatják * állandóan esedezve érettünk Krisztushoz.
Prokimen, 4. hang. 15. zs. A szentekhez, kik az ő földjén vannak, irányozta csodálatosan minden hajlandóságomat.
Áldozásí vers. Örvendjetek igazak az Úrban, jámborokhoz illik a dicséret. Alleluja.
