FÖLSZENTELT VÉRTANÚNAK
URAM, TEHOZZÁD UTÁN
1. hang. Minta:
Dicséretes vértanúk. Isteni bölcsességű, boldog N, , a szent hitért kiontott pirosló véreddel ékesítetted a te isteni szolgálatra fölszentelt ruháza-todat, * isteni félelemmel vezéreltetvén át * hatalomról hatalomra * és dicsőségből di-csőségbe. Esedezzél érettünk: * ajándékozzon lelkeinknek békességet * és gazdag kegyelmet.
Előbb vérnélküli áldozatot * mutattál be Istennek, * mint törvény szerint fölszentelt pap, * majd pedig önmagadat * áldoztad fel véresen * összterményű kedves áldozatul Krisztusnak, * isteni szózatú boldog, * kihez esedezzél a * téged magasztalókért.
Egész sereggel vezeted a vértanúkat Krisztushoz, atyánk, * tanításaiddal * oktatván és intvén * és magadat állítottad eléjük nyílt például, * isteni bölcsességű! * Esedezzél velük együtt az Úrhoz: * ajándékozzon lelkeinknek békességet * és gazdag kegyelmet.
Dicsőség. 6. hang.
Mindvégig törvény szerinti főpap voltál, * boldog szent N. * mert miután az isteni, kimondhatatlan titkokat szolgáltad, * önvéredet áldoztad Krisztus Istenünkért, * és magadat ajánlottad föl kedvesen fogadott áldozatul. * Azért bizalommal viseltetvén hozzá, * állhatatosan esedezzél érettünk, * kik a te legdrágább emlékedet * hittel és szeretettel megüljük, * hogy mentse meg a te tisztelőidet * minden bajtól és fondorkodástól.
Vagy: Dicsőség. Most és. 1. hang.
Vétkeink örvénye által megtántorítva, * imádkozva sietünk, Istenszülő, a te csendes kikötőd felé, * és így kiáltunk hozzád: * Terjeszd ki felénk hatalmas karodat * és üdvözítsd szolgádat, ó Szeplőtelen.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 1. hang.
Midőn a Bárányka, a legtisztább Szűz, * keresztre feszítve látott téged, * sírva kiáltott fel: * Minő új és dicső látvány ez, én édes gyermekem! * Hogyan tartod te kezedben a mindenséget, * aki testileg * keresztre vagy szegezve.
ELÖVERSES SZTIHIRÁK
Dicsőség. 1. hang.
Lelkedet a szenvedélyektől megtisztítván, * a Szentlélek edényévé váltál, ó fölszentelt, * kitől az isteni fölkenést elfogadván, papjává lettél: * és mint a népnek elöljárója, ó szentéletű, * egyszersmind legyőzhetetlen vértanú voltál; * ki érettünk szenvedéseket tűrtél * és ránk halhatatlanságot árasztottál, * hősi bajnok, szent N, * imádd őt, * hogy ajándékozzon nekünk gazdag kegyelmet.
Tropár. 4. hang.
Erényekben társa, * a püspöki trónon helyettese lévén az apostoloknak, * s isteni ihletéssel munkálkodván, * a szemléletig emelkedtél föl; * ennek folytán az igazság igéit hirdetvén, * utolsó csepp véredig küzdöttél a hitért, * Szent N. fölszentelt vértanú, * imádd Krisztus. Istent, * hogy üdvözítse a mi lelkünket.
