VÉRTANÚNŐNEK
URAM, TEHOZZÁD UTÁN
2. hang. Minta: Midőn téged.
Midőn lelki világossággal dúsan megvilágosítva, * a világot meggyűlölted * s egyedül a mennyek országát kedvelted meg * és magadat átadtad a mérhetetlen szenvedéseknek, * az ellenség hatalmát megtörted, * s győzelmi koronát nyertél, dicsőséges N. vértanúnő.
Midőn a test ösztöneit * és a bűnös láncokat magadban * az isteni Lélek harmatával eloltottad, Legtisztább, * hogy ellened ne támadhassanak, * akkor * a szörny ítélőszéke elé állítottak, * s testedet a sebzéseknek bátran átengedted, * te pedig az ellenséget megalázván, * győzelmi koronát szereztél magadnak, * boldogságos N.
Sem kard, sem tűz, sem sebek, * sem kínzások, sem éhség, * sem egyéb gyötrelmek le nem lankasztották * az Úr után való vágyakozásodat, * mert égő szívvel keresvén őt, * minden látható dolgot megvetettél érte, * ó vértanúnő, * és most * az isteni csarnokban lakozván * a mindenség királyának lettél arájává, * szent N.
Dicsőség. 2. hang.
Örömének hangjával * és a vigasság cimbalmán zengjük a vértanúnőt, * ki e földön a bálványozás hiúságát megalázta * s a reá támadó ellenséget lábai alá vetette. * — Azért, miután itt életét bevégezte, * koszorúzott fővel ment föl a mennyekbe, így kiáltván: * Óhajtozom utánad, én jegyesem * s irántad való szerető vágyakozásból * testemet a tűznek engedtem át. * Hadd jussak tehát el a te örömteljes örök hajlékaidba, * hol az örvendezők lakoznak.
Vagy: Dicsőség. Most és. 2. hang.
Te vagy az angyalok öröme, * te az emberek dicsősége, * te a hívek megnyugvása, ó legártatlanabb Nagyasszony, * kegyes közbenjárónk, * s mi tehozzád menekedve hittel fohászkodunk fel: * ments meg minket imáid által az ellenség nyilaitól, * a lelki és testi gyötrelmektől * és mindennemű szorongatástól, * kik téged, — isteni Ara, * állandóan magasztalunk.
Vagy: Dicsőség. Most és. Fájd. isz. 1. hang.
Midőn a Bárányka, a legtisztább Szűz, * keresztre feszítve látott téged, * sírva kiáltott fel: * Minő új és dicső látvány ez, én édes gyermekem! * Hogyan tartod te kezedben a mindenséget, * aki testileg * keresztre vagy szegezve.
ELÖVERSES SZTIHIRÁK
Dicsőség. 2. hang.
A mi Istenünk városában, az ő szent hegyén * ott lakozik Szent N vértanúnő, * aki mécsesét kialudní nem engedte. * Halljuk a szüzesség dicséretét: * Ó szüzesség, Istennek temploma, * ó szüzesség, vértanúk büszkesége, * ó szüzesség, angyalok beszélőtársa!
A szent liturgián
Tropár. 4. hang. Minta: Elcsodálkozott.
A te báránykád, N, * fennszóval kiált föl hozzád, Jézusom: * Téged sóvároglak, Jegyesem, * téged keresve harcolok; * keresztrefeszíttetem * és eltemetkezem veled a a te keresztséged által; * szenvedek érted, hogy veled uralkodhassam, * meghalok érted, hogy benned éljek! * — Fogadj el tehát szeplőtelen áldozat gyanánt, * ki szeretettel áldozom föl magamat tenéked. * Az ő könyörgései által * üdvözítsd a mi lelkünket, mint irgalmas.
Konták, 4. hang. Örvendezésül szolgál ma minekünk * a te küzdelmeidnek ünnepe, ó győzelmes, * melyet magasztalva, dicsőítjük * a magasságban lakozó Krisztust.
Prokimen. 1. hang. Csodálatos az Isten az ő szenteiben, Izrael Istene.
Áldozási vers: Örvendjetek igazak az Úrban, jámborokhoz illik a dicséret. Alleluja.
