Alexandriai Katalin vagy egyházi nevén Alexandriai Szent Katalin (282 körül – 305) bizonyos keresztény hagyomány alapján alexandriai szűz és vértanú,
aki Maximinus Daia római császár idejében élt.
Szent Katalin nagyvértanúnő. Konstos és Cesta leánya, Alexandriában született. Amikor Maximinus római császár Alexandriába érkezett, mindenkinek megparancsolta, hogy áldozzon a pogány vallás bálványainak. A 18 éves Katalin ekkor a templomba sietett, hogy az áldozattól visszatartsa a keresztényeket. Elfogták, a császár elé vitték, akit a Szent kereszt üdvözítő erejére figyelmeztetett, aki erre összegyűjtötte 50 filozófusát, hogy győzzék meg a leányt, de Szent Mihály arkangyal olyan erőt adott neki, hogy megtérítette a bölcseket is, akiket a császár ezután tűzhalálra ítélt. Ezután gazdagsággal és házassággal csábította Katalint a börtönben Porphyrius hivatalnokával, aki a lány hatására 200 katonával együtt megtért. Erre a császár késes kerekekkel akarta szétszaggattatni, de a kerekek oly erővel törtek szét, hogy sok ott álló katonát megöltek. Ekkor a császárné lépett közbe a megmentéséért, és kereszténynek vallotta magát, őt is lefejezték, sőt Porphyriust is kivégezték a 200 katonával együtt. Végül Katalint fővesztésre ítélték. Halála előtt imádkozott azokért, akik majd közbenjárását kérik és Isten válaszolt neki a felhőből, hogy kérése teljesül. Amikor lefejezték, testéből vér helyett tej folyt. Holttestét angyalok vitték a Sínai-hegyre, ahol a sírjából szivárgó tej és olaj minden betegséget meggyógyított. 305. november 24-én vagy 25-én halt meg.[3] Emléknapja november 25. A magasabb iskolák, a filozófia és a filozófusok, ügyvédek, a könyvtárak, a könyvtárosok és a nyomdászok, a kerékgyártók, a tanuló lányok, a fiatal diákok és nők, dajkák védőszentje.
